Fél lábbal már Görögországban

A spanyol stáb tagjainak arcán egy félmosolyt sem lehetett felfedezni a kezdés előtt, jóllehet, az egyik, őket elkísérő újságíró állította: éreznek esélyt a győzelemre, miután a vb-nyolcadik csapat fele kegyvesztett lett, és sokan kaptak lehetőséget a junior vb-n harmadik helyig jutó fiatal társaságból.
Stieber távoli góljával aztán bemutatkoztunk a spanyoloknak. Bár Gil még válaszolt, utána a mieink szétúszták az ellenfelet. A labdaszerzéseket gyors lefordulások követték, és előbb Pelle vált le őrzőjéről, majd Sós gyors indításával Kisteleki szakadt el – és ami a legfontosabb, 3–1-re vezettünk. Kicsit mérgesek is voltunk Lópezre, amikor a negyed utolsó percében szépített. No mindegy, jobbak vagyunk, és kész.
Valkay mindenesetre másodszor is elhozta a labdát, majd nem sokkal később tőle került Pelléhez a labda, és a Catania játékosa a második gólját jegyezte. A 11. percben Drávucz már a második hibájánál tartott, ám nem volt időnk ezen morfondírozni, hiszen a csapatot összetartó kapitány, Stieber a harmadik magyar előnyt végre kihasználta. Megizzadtunk a spanyolok három játékost (köztük persze a hálóőrt) kapuba állító védekezése ellen. Gil kellemetlenkedése után Drávucz lőhetett négyméterest, így 6–3-nál következett a térfélcsere.

Azt már mondani sem kell, hogy megint Valkay hozta el a labdát, majd Faragó utasítása zengett: "Merci, menj beljebb, Merci, menj beljebb!" És Stieber ment, kezében a labdával, majd bődületes gólt lőtt a bal felső ficakba (7–3). Itt már éreztük, nincs menekülőútjuk a spanyoloknak, öt-hat góllal nyerhetünk. Primász előnyből volt eredményes, majd Valkay látványos és gyors akciót követő célzásával teljesült is a tervünk (9–4).
Úgy is van, az utolsó reményt is ki kell oltani a riválisból!
Két szép védekezés hátrányban, Valkay bravúros szerelése, és legbelül már lehetett ünnepelni. Noha a negyedik negyedben (ezúttal Pelle nyerte a ráúszást) még mindig nem adták fel a hispánok, és szinte lehetetlenné tették a magyar támadásépítést, Pelle azért belőtte a tizedik gólunkat is. Mar Sanromá együttese erőlködött, nyűglődött, de Gil találatán kívül többet nem tudott tenni. A lefújás után pillanatok alatt végigfutott a boldogság és a megkönnyebbülés érzése a magyar kispadon, immár mindenki őszintén tudott örülni. Kérem szépen, ezt már nem lehet elhibázni, a sors még legkegyetlenebb pillanataiban sem tud olyan meglepetéssel szolgálni, hogy ne jusson ki a magyar női vízilabda-válogatott az olimpiára. Itt már az olaszokkal való esetleges egyezség sem segíthet a spanyolokon, Új-Zéland és Brazília ellen pedig képtelenség kikapni. "Félig már Athénban érzem magam" – vélekedett a találkozó egyik legjobbja, Pelle Anikó.
Neki legyen igaza…

Ott vagyunk az olimpián? – kérdeztük Faragó Tamás szövetségi kapitányt.
– Egyértelműen! Miután mi aranyéremért megyünk Athénba, a spanyolok elleni mérkőzésnél sokkal nehezebb feladatokat is meg kell majd oldanunk. Tény, a meccs sorsdöntő jellege miatt nagy nyomás nehezedett a játékosokra, amit több remek egyéni teljesítmény semlegesített.