"Ne hülyéskedjünk már!" vont ordítva konklúziót Csapó Gábor a túlparton, az első negyed szünetén átívelő monológja végén. "Így készüljünk a rájátszásra?! Ez a vízilabda?!" tajtékzott emitt, a zsűriasztalnál Wiesner Tamás szakosztályvezető.
"Sajnos ez a vízilabda. Néha. Ami szomorú" – mondta higgadtan a zsöllyében üldögélő juniorkapitány, Merész András. A purparlé azután tört ki, hogy Szirányi Balázs egy veretesebb – s észrevétlen maradó – sallertől megszédülve ült kint a parton, s minthogy beszakadt a dobhártyája, a ferencvárosiak helyzete legalábbis siralmasnak tűnt. Az utóbbi hetekben remeklő center ugyanis nem térhetett vissza, így csupán Tóth László maradt a kulcsposztra: ő eszményi megoldás amúgy, kivéve most, hogy súlyos hasizomsérülését követően épphogy visszatért. Ráadásul a meccs elején a Domino igencsak meggyőzően rakosgatta be a fórjait: négyből négyet értékesített az első részben. A Fradi a folytatásban ugyan Székely révén kihasznált egy emberelőnyt, más kérdés, hogy a következő kettő kimaradt, átellenben Kiss akcióból is eredményes volt, azaz a félidőben egész magabiztosan vezetett a Domino (3–5). Takács I Attilával centerben relatíve sansztalannak tetszettek a hazai attakok – habár egy kényszerből elengedett távoli lövés Kovácsról épp a "szükségmegoldás" elé pattant, aki egy gólra zárkóztatta fel a csapatát. Sőt egy időben el nem végzett szabaddobást követő kontrafaultból ziccerbe kerültek a hazaiak, de Balatoni ejtését Kovács nagy bravúrral kitolta – átellenben Biros hasonló helyzetből mattolt, s lett 5–5 helyett 4–6. Ez döntőnek tűnt (a befejezések minőségén meglátszott, hogy nyolc év és néhány aranyéremnyi különbség van a két támadó között), a folytatásban ugyanis egy szép centerezés, majd egy előnygól – mindkettő Bárány jóvoltából – négyre hizlalta a differenciát (4–8). A záró felvonásban egy kivédekezett hátrány végén a megszerzett labdát Molnárnak dobták haza a zöldek, aki köszönte szépen, és közelről becsavarta – ebben a szituációban szokták mondani, hogy "na itt ment el a kedvem az egésztől". Mindazonáltal a hazaiaknak nem ment: az eladdig szertelenül lövöldöző Székely kezdett pontosabban célozni, s miután Tóth zseniális centerezése is "begurult", 4–9-ről 8–10-re zárkózott fel a Fradi. Sőt Szívós ziccerrontása után Székely a "közte egyért adogatott", Kovács azonban védett, így az utolsóként visszakullogó Szívós ismét helyzetbe került, s ekkor már nem tévesztett. Ez alapvetően csöndes végjátékot jelentett – csakhogy a lefújás után Csapó doktor még egyszer nekilendült, s ordítva kérte számon az illetékeseken, miért lehet büntetlenül elkövetni brutális szabálytalanságokat, majd a jegyzőkönyv Fradinak juttatott lapját összegyűrte, és a medencébe hajította, de ugyanez lett korábban a sorsa egy műanyag széknek is. Közben eltöprengtünk: mi lesz itt, ha valódi tétért játszanak.
