Mint a régi szép időkben

Az a Jug erősebb volt, mint a mostani. Az a Domino, amely akkor végül magabiztos győzelmet aratott a csoportmeccsek utolsó előtti körében, ránézésre gyengébb anyagból gyúratott. Még nem volt Vári, nem volt Fodor, viszont volt lelkesedés, tűz, töretlen küzdőszellem. Ehhez képest a jelenlegi, elvben erősebb magyar bajnokcsapat élethalálmeccset vívott a horvátok ezüstérmesével, és csupán a kétgólos győzelem jelentett biztos továbbjutást. Mindenesetre az első három perc igencsak ideges próbálkozásait követően a hazai nyitó fór góllá alakult: Szívós lopata magát kapuközelbe, s vágta be Kiss keresztpasszát egy méterről (ezt a figurát, úgy fest, nem ismerték a horvátok). A túloldalon a Jug alapembere, Smodlaka is szállított egy előnyt, amit a dubrovniki meccsen is parádzézó Krzic simított be két blokkoló kar között. A második Domino-fór már szerencsésebben csusszant be: egy elbaltázott lövés, majd néhány haloványabb átadás után Molnár süllyedőbe, hónaaljon találta Volarevicet, ám a labda bepattant. Karac lövése bántóan simán akadt meg Gergely mögött – szintén létszámfölény mellett –, majd következett az első akciógól, Krzic lódult meg egy kontrafault után, s volt eredményes. Kovács Olivér húzása ráadásul elakadt a harmadik emberelőnynél – hét perc után így legalábbis hárommal volt hátrébb a Domino a tervezettnél (2–3).
Istenigazából a negyedik fór volt az, melynek nyomán igazán simán pihent meg a labda a hálóban: Molnár húzott szépen Kiss beadásából (voltaképpen üres kapura), majd miután Gergely végre védett egyet, időkérést követően a vezetésért adogathattak a mieink hat az öt ellen. Nem elég hatékonyan: Birost blokkolták, Fodor lövését kikapta a felsőből Volarevic – még jó, hogy Molnár szépen lehalászott egy keresztlabdát (mintha neki adták volna: igaz, nem volt rajta sapka, s így sötét lett a haja, tán ez is szerepet játszott a fekete sapkások tévesztésében, nem is beszélve a Molnár által Dubrovnikban eltöltött két esztendőről…). Az efféle apró momentumok szoktak lökést jelenteni, csakhogy Vári a kapufát trafálta telibe, majd őt küldték ki a centerről, s Krzic megint meglelte a rövid sarkot (3–4). Biros tartotta a honvédosokban a reményt, újfent bevarrt egy előnyt, ennél tovább azonban nem jutott a magyar gárda: két, a vendégek ellen ítélt kontrafault után a zóna áttörésével kísérletezgettek Sugárék, túl sok veszélyt nem generálva (4–4).
Valahogy nem akart megindulni a szekér… Szívós szerzett parádésan labdát hátrányban, majd kiállítást a lefordulás végén, Biros azonban onnan sem tudott gólt lőni, ahonnan neki ez elvben rutinmunka: a labda visszajött a léc éléről. Aztán Kiss vállalkozott, szintén fórból, de a kapufáról keresztbe pattant ki a labda, majd petyhüdten partot ért… Még jó, hogy a védelem működött, és kisvártatva Molnár a másik kapu előtt meg tudott szabadulni emberétől, s valahára "begurította" az első dominós akciógólt, majd újabb pozitívum gyanánt a horvátok időkérést követően rajtkőre "raktak" egy emberelőnyt. Az idegesség azonban csak nem purgálódott ki a hazai kezekből sem: Biros egy újabb fórt rontott el azzal, hogy egy passz után a blokkerdőbe tüzelt, ám a fák nem akartak kidőlni. Bereczki jobban járt: az ő labdája egy kézről épp Volarevic hóna alá zúdult – így ebben a negyedben végig mintha megroppantotta volna immáron 10. perce "hallgató" ellenfelét a magyar bajnok (6–4). ---- Ennek jegyében egy egészen varázslatos akcióval indította az utolsó játékrészt: egy végtelen türelemmel végigadogatott támadás befejezéseként Fodor a szélről, időnél pattintott a léc alá, zseniálisan. Túl hamar, ráadásul szintén egyenlő létszám mellett érkezett a válasz: Hatovic kapáslövése is megakadt a felső sarokban (7–5). Később Gergely védett, és simán kontrázhatott volna a Domino, Szívóstól azonban elszedték a labdát a félpályánál, amivel odalett a nagy helyzet. Ugyanakkor ebből a szituációból egy jó három perces úszóverseny származott, ellentmondásos játékvezetői ítéletekkel fűszerezve (nem mertek a sípjukba fújni), avagy kezdett a végletekig felizzani a parti. A hatalmas őrületben Kiss ejtett rosszul, Molnárt kiküldték az ellenfél kapuja előtti kézimunkáért, s két perccel a befejezés előtt időt kért a Jug edzője, az életben maradás ötven százalékos esélyének megőrzéséhez (egygólos magyar sikernél szárazföldi sorsolás döntött volna a továbbjutóról). Csakhogy Karac mellé lőtt, Fodor elspriccelt, Gergely bemutatta halálpontos indításainak egyikét, és az olimpai bajnok szélső nem kegyelmezett (8–5). Miután Smodlakát "megette" a zóna, már csak egy perc maradt, Hatovic lövésének blokkolása után már annyi sem – avagy amikor kellett, klaszsziscsapathoz méltóan hihetetlenül öszszekapta magát a Domino. A mozdulatok elszántak voltak, a szemekben a régi tűz lobogott, a torkokból elementáris erővel törtek fel a diadalüvöltések – erre szokták azt mondani: ez már valami.

A második félidőben mintha már a régi önmagát idézte volna a Domino. Mi hozta a változást? – vetettük fel a hazaiak edzőjének, Kovács Istvánnak.
– Hihetetlenül küzdelmes mérkőzés volt, amelyet jobban bírtunk kondival, a horvátok hihetetlenül elfáradtak. A szünet után, előfordult, hogy a bekkjük már fel se tudott úszni a támadáshoz. Gergely Pista a döntő helyzetekben védte a lövéseket, mi pedig ezek után akciógólokat tudtunk lőni, így döntöttük el a mérkőzést.
– Mit szól a sorsoláshoz?
– Azt hiszem, egyik csapat sem akarta ezt, jobb lett volna a végén találkozni, de "sajnos" a Vasas nyert, így meg lett az esélye annak, hogy találkozzunk, ami össze is jött. ---- "Ez nem lehet igaz!" – sziszegte Kásás Zoltán, a Vasas mestere, aki a Barceloneta legyőzését követően átruccant a Kőér utcai uszodába a negyeddöntő sorsolására. Kásásból azt követően fakadt ki ez a mondat, hogy a táblán csapata neve mellett a Domino jelent meg, mindez azt jelentette tehát, hogy a két magyar továbbjutó egymás ellen küzd a négyes döntőért, aminek előnye, hogy így biztos lesz honi résztvevő, továbbá sokat spórolnak az útiköltségen; hátránya ugyanakkor, hogy a mezőnyt látva dupla annyi magyar lehetett volna az Euroliga végjátékában, mint ahány májusban lesz.
A-csoport: Csehov (orosz)–Spandau 04 (német) 7–4, Rijeka (horvát)–Sabadell (spanyol) 10–6. A végeredmény: 1. Csehov 7 pont (44–43), 2. Rijeka 7 (43–46), 3. Sabadell 6, 4. Spandau 4. Az első két helyezett jutott a negyeddöntőbe.
A negyeddöntő párosítása: Vasas-Plaket-Euroleasing–Domino-BHSE, Mladost Zagreb (horvát)–Primorje Rijeka (horvát), Barceloneta (spanyol)–Jadran Herceg Novi (szerb-montenegrói), Primorac Kotor (szerb-montenegrói)–Sturm Csehov (orosz). Az első mérkőzéseket árpilis 14-én szerdán, a visszavágókat két héttel később 28-án rendezik.