Alászállott a vörös köd

Gyilkosan kemény védekezés, labdaszerzés után ami a csövön kifér, persze, indulás közben nem baj, ha útbaesik az ellenfél is – aztán lesz, ami lesz. Na most ehhez azért kell két, de inkább több partner. Egy összezavarodó ellenfél, továbbá egy játékvezetői páros. Utóbbival volt a több gond, legalábbis zuglói szempontból. Az első négy kiállításból kettő tetszett jogosnak, igaz, valamennyit labda nélkül adták Marjayék, Gerendás pedig már a második, oldalkötél mellett megítélt fórnál összedumált magának egy sárga lapot. A rendkívül összeszedetten vízilabdázó Domino ráadásul elég higgadtan pakolgatta be az előnyöket – mind a négy beakadt –, így az elöl kissé hebrencs módon támadó vendégek a második hét perc közepére négygólos hátrányba kerültek. Nem kis mennyiségű olajat jelentett ugyanakkor a bennük lobogó tűzre, hogy az utolsó Domino-fórnál a bírók szemet hunytak a szabaddobás gyors, ám szabálytalan helyről történő elvégzése fölött, s ez, továbbá a következő vasutasakciónál ítélt kontrafault "lehozta a vörös ködöt": Gerendás megjegyzést tett, Marjay előrántotta a piros lapot, amire Gerendás másfél perces tirádával válaszolt. Először nem kívánta elhagyni a kispadot – "Fújjátok le!" –, később a szakosztály vezetőinek kérésére mégis nekiindult, de útközben kiosztotta Bátori játékvezetőt, akivel már a szombati UTE-meccsen elégedetlen volt ("Szemét csaló!"), majd kivonult a hadszíntérről.
A megszokott, igaz, hevességét tekintve meglepően vad intermezzo egy időre megakasztotta az eseményfolyamot: a Domino lendülete megtört, a BVSC viszont továbbra sem kapta el a fonalat. Mindez újdonságként hatott, elvégre Gerendás korábban is csinált már ilyet, csak akkor az ellenfél összekuszálódását rendszerint sikerrel használta ki a kék-sárga egylet. Most sehogy sem tudott kibontakozni, a Domino túl jól védekezett, míg Kisék túlságosan gyámoltalannak tűntek – így relatíve csendesen csordogált a parti. A harmadik részben aztán a Domino újból teljesítette a kötelezőket (7/6-os fórindexet produkáltak eladdig Molnárék), s 8–3 után túl sok kérdés nem maradt a hajrára. Legfeljebb az, felülnek-e a hazaiak egy-egy nekikeseredettebb vasutas provokációjának – de Váriéknak sikerült megőrizniük higgadtságukat.

Gerendásnak nem: a lefújás után visszatért, és folytatta Marjayék osztását, hogy folyvást a BVSC ellen fújnak, hogy a vasutasok az alapszakaszban kevesebb kiállítást kaptak, mint a Cegléd. Ezzel nem lehetett vitázni – a többivel az értők nyilván fognak.
Gerendás néhány indulatos érv zárásaképp mindenesetre egy "Hagyjatok már vízilabdázni!" mondatot vágott még oda a fegyelmi bizottság jelenlévő tagjainak, akiket mindez nem hatotta meg, s négy meccsre eltiltották a trénert, ami az "előző ügyből" lebegő hattal együtt mindjárt tízet jelent.
Azért a kérdés adódik: megérte?

– Relatíve korán reklamált, de miért ily hevesen? – kérdeztük Gerendás Györgyöt.
– Ennek egyszer már ki kellett jönnie… Nem igaz, hogy nem adják meg az esélyt! Az első hat kiállításból ötöt labda nélkül ítéltek meg ellenünk. Legalább hagyjanak vízilabdázni! Ugyanez a két bíró vezette az UTE elleni meccsünket. Nem játszottunk jól, nem álltunk ki komplett csapattal, de az egész egyszerűen nevetséges, hogy két perccel a vége előtt tizenegy három a kiállítási arány, oda! Ugyanők vezettek most...