Azért az olimpia a fontos

Jelképnek is beillik: bár egy újabb aranyéremmel gazdagodott pólósaink gyűjteménye, egyikőjük sem tekintett úgy a győzelemre, mint egy óriási fegyvertényre. Nagyon nagy dolog, hogy megint ők vitték el a 100 ezer dolláros fődíjat Long Beachen, ám valamennyien tisztában vannak azzal: az idén kizárólag az olimpia számít.
– Most, hogy immáron megvan az újabb első hely, újfent feltehető a kérdés: nem kell tartani attól, hogy kezdik unni a himnuszunkat az eredményhirdetések alkalmával, és ez esetleg visszaköszön Athénban?
– Biztos vagyok benne, hogy unalmasnak tartják, ám úgy érzem, egy bizonyos szinten nem megy túl senki, azaz égetni nem akarják majd magukat – válaszolja Kemény Dénes szövetségi kapitány. – Ha ezzel a győzelemmel ártottunk magunknak, akkor ártottunk.
– Jó, hagyjuk a negatív megközelítést, mégiscsak egy diadal ürügyén beszélgetünk. Azt hozta ez a húsznapos túra, amit várt tőle?
– Ha a meccseket nézem, akkor azt mondhatom, az első négy csoportmérkőzésen több frissességet és jobb játékot reméltem az első belgrádi mérkőzésre alapozva. Ám az idegi fáradtság, ami egyszer már kijött a játékosokon az európai találkozók alatt, megint jelentkezett: az utazás, a kinti kemény edzések megtették a hatásukat. Nemcsak az amerikaiak ellen elvesztett találkozóról beszélek, elvégre a négy meccsen csupán egyszer játszottunk zökkenőmentesen. Ugyanakkor az utolsó héten mindazt el tudtuk végezni, amit elterveztem. Minthogy pénteken nem kellett játszanunk, volt időnk dolgozni és kilazulni, így a görögök és a szerbek elleni öszszecsapásokon az aktuális helyzethez képest jó formában játszottunk. A döntőben rosszul kezdtünk, aztán elkaptuk a fonalat, s végül biztosan nyertünk, jóllehet követtünk el hibákat. Ez a két mérkőzés a korábbi tizenkettővel egyetemben feltárt jó néhány hiányosságot, egyéni és csapatszinten egyaránt. A végén persze nem azért vízilabdáztunk jól, mert eltüntettük a hibákat, hanem elkezdtük korrigálni őket. A Long Beachről hazatérő csapatok mindegyike fejlődni szeretne, és a következő három hétben sokat fognak, mert motiváltak lesznek. Nekünk is rengeteget kell tennünk még azért, hogy továbbfejlődjünk – épp ezért is állítható, miért nem bír túl nagy jelentőséggel a Világliga az olimpia szempontjából.
– A tekintetben viszont alighanem igen, hogy kijelölje az athéni tizenhármat.
– Ki kellett kristályosodnia, akár segítettek a döntésben a játékosok a teljesítményükkel, akár nem.

– Három hét múlva rajtol az olimpia: hogy áll most a csapat, öszszehasonlítva azzal, ahogy négy éve állt, hasonló stádiumban?
– Körülbelül hasonlóan. Akkor is, most is sok munka volt még hátra, de akkor is munkált egyfajta lelki nyugalom a csapatban, hiszen összesítésben megnyerte a saját csoportját az Európai Nemzetek Ligájában. Akkor is veregették a vállunkat azok, akik azt hitték, hogy annak a részsikernek van jelentősége – persze ez a csapat azért elegendően gyerekes ahhoz, hogy szívesen veszi, ha úgymond simogatják és biztatják, jóllehet legbelül mindenki tudja, mely eredménynek nagy vagy kicsi az értéke.
– És a szakmai rész: a híres úszótesztek, amelyek 1997 és 2000 között kimutatták, hogyan gyorsult évről évre a csapat?
– Teszt lesz, azt viszont már az eddigi felmérések alapján is mondhatom: a fizikai állapot jobbnak tűnik a tavalyinál. Hogy ez kijön-e négyszer hét perc során, vagy az esetlegesen rosszul alakuló meccs kapkodása és feszültsége lerontja ezt is, elvégre az izmokban jelentkezik a pszichés fáradtság is, azt nem tudom. Az eddigi tapasztalatom mindazonáltal az, hogy nem rontjuk majd le, a csapat ugyanis a Világliga összes terhével együtt tényleg jó erőállapotban van.
- Ami még feltűnt Kaliforniában: mostanra hihetetlenül fegyelmezetté vált a csapat, ellentétben a múltbéli, akár a Sydney előtti tapasztalatokkal vagy a két évvel ezelőtti amerikai kiruccanással – sosem kellett várni senkire, mindig mindenhová pontosan indult a társaság.
– Érettebbek lettek a fiúk, meg aztán a tét is iszonyatosan nagy. Sokat papoltam arról, mi az, ami lényeges, és a saját bőrükön is megtapasztalták, hogy az tényleg fontos lehet. Ha negyedkor van találkozó, akkor már nulla ötkor elindulnak a szobájukból. Hittel fegyelmezettek. Emellett rengeteg játékos van, aki extra módon foglalkozik a saját fizikai állapotával, azaz ha azt mondom, húsz perc nyújtás-lazítás következik, akkor hamarabb elkezdi a gyakorlatokat, mert tudja, mi minden szükséges ahhoz, hogy jó legyen, hogy még többet tudjon hozzátenni az eredményhez.
– És mit mért le az ellenfeleket nézegetve?
– Mindenki nagyon tudatosan készül, megvannak azok a kártyái, amelyeket kijátszva megnyerheti az adott meccset. Mi az egész Világliga legnagyobb meglepetését okoztuk, amikor a csoportban kikaptunk az ausztráloktól: figyelmeztetés volt mindanynyiunknak, hogy két-három egyszerre "bepottyanó" negatív teljesítmény esetén ma már hat-nyolc csapat is képes, hogy legyőzzön bennünket. Az én dolgom, hogy ezt megakadályozzam.