Kétgólos előny után összeomló védekezés

Társai pedig azért hajtottak a mezőnyben, hogy a legnagyobb rivális otthonában legalább az egyik pontot megcsípjék.
Nem indult jól, de a házigazda 3-1-es vezetése sem törte meg a Vasast, amely 4-3-ra fordított, sőt a második negyed harmadik percében 6-4-re meglépett. Innentől kezdve viszont váratlan zuhanásba kezdett az angyalföldi alakulat. Más szemszögből: elkapta a fonalat a Dubrovnik, és még a félidő előtt 7-6-os vezetésre tett szert. Igyekezetét csak fokozhatta, hogy a válogatott szövetségi kapitánya, Ratko Rudic is árgus szemekkel figyelte a mérkőzést. A jugoszláv és olasz nemzeti csapattal három olimpiai bajnokságot nyerő szakember pedig elégedetten nyugtázta, hogy nem torpan meg a horvát listavezető.
A harmadik játékrészben előbb Vindisch lövését hárította Volarevic, majd harmadszor állították ki a bírók Mátyást, kipontozódása nagy érvágást jelentett az angyalföldieknek. Emil Nikolic időkérése ellenére sem tudott gólig fejlődni a hazaik támadása, majd ugyanígy járt a TEVA is, hiszen képtelen volt kihasználni a neki megítélt fórt. A Dubrovnik egy látványos akciót követően tovább növelte előnyét, és az sem zavarta meg szárnyalásában, hogy Buslje is végleg kiállt harmadik hibáját követően. Kár, hogy Varga Dániel kissé elhamarkodottan ellőtte a labdát, vagyis nem közeledett a Vasas - ellenben távolodott a Nikolic-alakulat.

Steinmetz Barnabás húsz másodperces büntetését még hősiesen kivédekezték a piros-kékek, ám Racunica megszerezte első találatát, a statisztikában pedig elkönyvelhettük: a Dubrovnik sorozatban öt gólt szerzett (9-6). Hogy nagyon ne keseredjünk el, Boskovic kiállítása adott némi reményt, no meg a 19 esztendős Kállay, aki ballal 9-7-re szépített 11 másodperccel a felvonás vége előtt. Ez így mégis csinosabb, a döntetlen elérése reálisnak tűnt.

Örültünk volna, ha Vindisch labdaelhozatalát mindjárt magyar találat követi a negyedik negyed nyitányaként. Sajnos nem teljesült a kívánság. A Vasas küzdött, a Kállay kiállításából fakadó hátrányt jó blokkal védekezte ki, Varga szerezte meg a labdát, Steinmetz Ádám pedig sikerrel vette fel a harcot a center helyén (9-8). Ekkor felgyorsultak az események, szaporán születtek a gólok. A baj "csak" az volt, hogy előbb horvát név, Karacé következett az eredményjelzőn, majd a mérgében hatalmas bombát megeresztő Steinmetz Barnabásé (10-9). Ezt követően két dubrovniki akció halt el a Vasas-falon, de a hazaiak szerencséjére, mindig náluk maradt a labda. Harmadjára aztán Fatovic fejezte be kegyetlenül a labdajáratást, ami még inkább felbosszantotta az idősebb Steinmetzet, és Barna csaknem tíz (!) méterről tolt ki Volareviccsel (11-10).
Na, csak megtörik az "egy ide, egy oda" szisztéma! - gondolhatták a kispadon ülők. De nem tört meg… Valamivel több mint két perccel a lefújás előtt Krzic gólja végleg lelohasztani látszott a magyar reményeket, pláne, hogy kimaradt a piros-kékek akciója. Amikor pedig Steinmetz Barna is kipontozódott, és fórral gazdálkodhattak a hazaiak, már csak a csoda segíthetett volna. Újabb dubrovniki találat miatt már nem szomorkodhattunk, de egygólosra sem sikerült csökkenteni a különbséget. A minimális vereség azért jött volna jól, mert azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dönt a csapatok között.
Persze a Dubrovnik uszodájában kettővel sem szégyen kikapni.

Miért kapott sorozatban öt gólt a csapat?
Földi László:
Nem tudom pontosan megmondani, de ha jól emlékszem, három előnyt is elrontottunk abban az időszakban, amivel tarthattuk volna őket, ráadásul összeomlott a védekezésünk. A támadásokkal általában elégedett lehetek, ám tizenkét gólt kapva ilyen szinten nem reménykedhetünk győzelemben. Rossz érzés veszíteni, de a Dubrovnik otthonában bocsánatos bűn a vereség.