Nyűgös utazás két pontért

A mondatban az a legszebb, hogy már a csoportmeccsek vége előtt két fordulóval a hogyan továbbról filozofálhatunk, aminek az az oka, hogy a Vasas a szombaton Nisben aratott 7-6-os győzelmével immár biztosan tagja a negyeddöntő mezőnyének, a Csehovban 15-11-re nyerő Honvédnak pedig elegendő egyetlen pontot szereznie hátralévő két hazai találkozóján (Olympiakosz, Brescia), hogy a sorsolást várhassa.

A piros-fehérek hihetetlenül gólerős támadójátékkal (ezen belül kiváló fórkihasználással) rukkoltak elő, ám illendő külön megemlíteni Biros Pétert, aki egymaga hétszer (!) kergette őrületbe az oroszok kapusát, Szmirnovot. Az angyalföldieknél Varga Dániel volt az, aki végül gyors sodrású hullámra helyezte a Vasas hajóját - az ő góljával egyenlített Földi László együttese 4-4-re, 5-5 után pedig ő helyezett el egymás után két előnygólt Marijan kapujába. S mert Dubrovnikban a hazaiak 14-6-ra lemosták a francia Nice-t, a két gárda elsőként jutott be a tizenhatos mezőnyből a legjobb nyolc közé.
Ez ám a sietség!

- Mennyit aludt? - kérdeztük Varga Dánielt, aki társaival együtt kiadós esti, éjszakai és hajnali buszos utazást követően ért vasárnap haza.
- Attól függ… Itthon négy órát, de a buszon is igyekeztem szundítani, Steinmetz Ádámmal cserélgettünk egymással.
- Mi az, hogy cserélgetett?
- Van a buszon egy négyüléses hely, amely a legalkalmasabb az alvásra. Ott váltogattuk egymást.

- Mikor érkeztek?
- Reggel hatkor, mondhatom, elég kemény túrán vagyunk túl. Szerb tájakon, húzós utakon, negyvenhat kilométer per órás sebességgel, ködben haladtunk.

- Mi lett volna, ha nem is nyernek?!
- Nem tudnám minősíteni. Tényleg hülyén nézett volna ki, ha nulla vagy egy pontért vállalunk egy ilyen nyűgös utazást.

- Ha már nyűg… Nem aggódott, amikor négy kettőre vezetett az ellenfél?
- Inkább bosszús voltam. Nem játszottunk jól, sok fórt és helyzetet hagytunk ki, miközben idegesítő gólokat kaptunk. Érdekes, csakúgy, mint Nizzában az első fordulóban, ezúttal sem éreztem azt, hogy kikapunk. Így utólag viszont el tudnék képzelni egy forgatókönyvet, amely szerint veszíthettünk volna.

- A Vasast hét ötös vezetésig repítő két találata előtt elhatározták, hogy ön a támadások végállomása?
- Az első akciónál valóban úgy csináltuk, hogy rám jöjjön ki, a másodiknál viszont többen is jó helyzetben voltak, Vindisch Feri pedig önzetlen gólpasszt adott nekem.

- Fantasztikus érzés lehet, hogy már két meccsel a szakasz vége előtt negyeddöntősök.
- Tényleg fantasztikus, de el kell ismerni, a legkönnyebb csoportba kerültünk a novemberi sorsoláson. Na jó, meg is érdemeltük, hiszen a marseille-i selejtezőn százszázalékos teljesítményt nyújtottunk, megvertük a Bresciát és a Kotort is, no meg tennünk is kellett valamit azért, hogy így alakuljon a helyzet a csoportunkban.

- A kivívott kényelem változtat-e a hétköznapok felkészülésén, esetleg újraértékelődnek a célok?
- Valóban érdekes, ahogy a célok változnak. A sorozat előtt még csak azt kívántuk, hogy legyünk a tizenhatos főtáblán, aztán már a nyolc közé jutásban bíztunk, most meg azon gondolkodunk, miképpen lehetne kiharcolni a részvételt a négyes döntőben. Mert el tudunk képzelni olyan ellenfelet, amellyel szemben véghezvihetjük ezt a tervünket is. Így hirtelenjében a Rijekára vagy a Volgográdra gondolok.

- Immár a csoportelsőség a tét, az első helyezés azt jelentené, hogy valamelyik csoportmásodikot kapnák meg negyeddöntős riválisnak. Mit gondol, képesek a Dubrovnikot három góllal felülmúlni az idegenbeli mínusz kettes különbség után?
- Szerintem igen. Felszabadultan pólózhatunk, nem nyom akkora tét minket, más kérdés, hogy nem ez lenne a papírforma.

- A továbbjutás feletti boldoságában nekiáll egy festménynek?
- Megmondom őszintén, mostanság lusta vagyok, ami kifejezetten zavar. Beleütközöm abba az akadályba, hogy nincs vásznam, meg aztán meglehetősen jó hangulatnak örvendek, sok minden más van, ami kitölti az életemet. A novemberi kiállításom óta egy képet festettem, amely azért egészen jól sikerült… ---- M ---- M