Kósz Zoltán: Reális elvárás a döntőbe jutás

- Döntőbe várom a magyar férfiválogatott a vb-n - mondta Kósz Zoltán a Nemzeti Sport Online megkeresésére -, a tegnapi meccsen látottak alapján ez teljesen reális elvárás a csapattal szemben.


- Mit látott a magyar válogatottól a románok elleni összecsapáson?

- Összességében jó védekezést láttam. Igaz, hogy az elején nem úgy figyeltünk oda, ahogy kellett volna, de aztán az első negyed második felében és a folytatásban még két negyeden keresztül hiba nélkül játszottunk. A fiúk bebizonyították, ha komolyan veszik a védekezést, ha száz százalékban odafigyelnek és koncentrálnak, akkor nem lehet nekik gólt lőni. És legyen az ellenfél bárki, ha ezt megvalósítják a találkozónak több mint fele részében, akkor ez fantasztikusan nagy dolog. De nemcsak hátul voltak nagyszerűek, hanem támadásban is. Nagyon jó százalékkal használták ki az emberelőnyöket, a centerek végig 'jól álltak a lábukon', és Madaras Norbi révén egy világklasszis egyéni teljesítmény is láthattunk pluszban.


- Hogy tetszettek a kváziújoncok, az első felnőtt világversenyén szóhoz jutó Szívós-Varga Dániel páros?

- Szívós Marci ezúttal keveset játszott, nehéz lenne őt értékelni, szerintem neki kiegészítő szerepet szán ezen a vb-n a kapitány. Ellenben Varga Danira fontos feladat vár, hiszen védekezésünkben alapember. Dani egyáltalán nem volt megille- tődött, de a centervédekezését még el kell fogadtatnia…


- Az ellenfelekkel szemben kell tiszteletet szereznie vagy inkább a játékvezetők között?

- A centereket ő simán zsebre vágja, attól nem tartok. Attól már inkább, hogy a játékvezetőknél ő egyelőre ismeretlen arc a magyar csapatban, és idő kell, amíg őt és a játékát ki- és elismerik. Például… Most is volt egy olyan szituáció, hogy lehetett volna ide vagy oda is adni a labdát. Ha egy pólóskörökben elismert játékos védekezik ott, nem is lehetett volna vitás az ítélet. Daninál azonban nemcsak hogy nem történt kiállítás, hanem még el is vették tőle a labdát. Ez nem tudás, képesség, szerencse kérdése, hanem az ismertségé, ami viszont csak idővel jön meg. De az a jó Dani játékában, hogy egyáltalán nem korlátozódik a védekezésre, hiszen támadásban elképesztő erő van benne, amit szerintem ki is használunk majd.


- Igaz még csak egy meccset játszottunk le, de a szakértő szemnek talán máris feltűnt, hozott-e magával valami újat a magyar csapat erre a vb-re.

- Inkább visszaköszönő dolgokat láttam eddig. Például amikor már csak hat másodperc volt hátra a negyedből, és az ellenfél - sőt még a kommentátorunk is - elkönyvelte, hogy vége ennek a játékrésznek, én akkor azt mondtam magamban: hohó, nem úgy van az, a labda még játékban van! Ekkor megindultunk egy gyors ellentámadásra, ketten megúsztak elől, Kásás gyönyörű passzát aztán már nem volt nehéz gólra váltani. Én azt szűrtem le magamnak ebből a meccsből, hogy a stabil tagok hozták magukat, és láthattuk azokat a dolgokat is, amelyeknek köszönhetően évek óta a csúcson vagy legalábbis annak közvetlen közelében van a magyar férfiválogatott.


- Két évvel ezelőtt Barcelonában eléggé nyögvenyelősen indult a világbajnokság számunkra, ellenben most már a nyitómeccsen is parádéztunk. Miből adódik az eltérés? Mások a fizikai alapok vagy a pszichés ráhangolódás, esetleg a motiváció?

- Nem erről van itt szó. Sokkal inkább arról, hogy teljesen más lelkiállapotban van most a csapat, mint akkor. Barcelona előtt két éven keresztül nem nyertünk nagy tornát. Montrealba úgy érkeztünk: nemcsak a múltunk meggyőző, hanem az egészen közeli múltunk is. Akkor a csapatunk éppen ismét feljövőben volt, amit bizonyítanak az azóta eltelt időszak remek eredményei. Az idei válogatottszezon eddigi teljesítménye kiváló, az eredmények önmagukért beszélnek. Nagyon sokat számít egy csapat életében, hogy jól sikerülnek-e a dolgai vagy sem. Persze, ezek önmagukban mit sem érnének, ha nem lenne jó erőben a társaság. Aztán olyan apróságokat is figyelembe kell venni, amelyek csak látszólag tűnnek apróságoknak, valójában azonban nagyon sokat jelentenek, és legtöbbször az egész mérkőzés ezeken múlik. Mikre gondolok... Szécsi Zolinak a kapuban volt az elején pár jó védése, ami tartást adott a többieknek. Elöl mindjárt kihasználtuk az emberelőnyeinket, úgyhogy olyan sok okunk nem is volt az idegességre. Csak így legyen ez a folytatásban is.


- Akkor zárásként csak annyit kérdeznénk, hogy mit csinál július közepén Kósz Zoltán?
- Egy pólós tábort Leányfalun, ami nagyszerű elfoglaltság, rengeteg gyerekkel edzünk, úgyhogy megyek is, ne várjanak rám.