Szívós István: A védekezésünk valami fantasztikus

- Mint a világbajnokságon eddig minden mérkőzésen, a spanyolok ellen ismét nagyszerűen védekeztünk - válaszolta a Nemzeti Sport Online érdeklődésére Szívós István. - Lényeges momentum volt, hogy már a találkozó elején megtörjük ellenfelünk lendületét. A déliekre jellemző, hogy ha a meccs elején elkapják a fonalat, akkor belelkesednek és nagyon nehéz őket legyőzni. Ha aznap egyáltalán meg lehet őket verni, független a papírformától. Szerencsére Szécsi Zoli jól fogott a kapuban, a védekezésünk kimagasló volt, el tudtunk menni 6-1-re és itt lényegében el is dőlt a mérkőzés.


- Ennél azért több ellenállásra számított a spanyoloktól?

- Itt már nehéz, a negyeddöntőben már nem lehet sétagaloppra számítani. A spanyolok egy fiatalított, átalakított együttessel érkeztek, ellenünk semmiféle teher nem nyomta a vállukat. Bezzeg a magyarokét! A hagyományok, az esélyesség mindig teherként jelentkezik, de vannak olyan jók a mieink, hogy ezzel is megbirkóztak.


- Az elődöntőben a görögökkel találkozunk. Nehezebb dolgunk lesz vagy ismét egy könnyedebb találkozóra és magyar győzelemre, továbbjutásra számít?

- Itt nincs olyan, hogy könnyedebb. Az elődöntő biztos nehezebb lesz, mint a negyeddöntő, vagy a csoportmeccsek, a tét is már nagyobb. De ez így van rendjén, ahogy megyünk előre, úgy lesz mindig nehezebb a feladat. Lényeges lehet, hogy az elején meg tudjuk-e fogni a görögöket, mert akkor, ha nehéz meccsen is, de nyerünk. Különben bármi megtörténhet. A spanyolokat és a görögöket különben nagyjából egyforma erősségű csapatnak tartom, függetlenül attól, ki kit vert meg a világbajnokságon.


- Melyik válogatott juthat a döntőbe a másik ágon, ahol szerb-horvát összecsapást rendeznek?

- Jól ismerik egymást, az biztos, teljesen hasonló stílust képviselnek. A történelmi hagyományok ismeretében biztos most is "élet-halál" harc lesz köztük, ahogy az már lenni szokott. A szerbek mellett a rutin és az egyéniségek szólnak, a horvátok mellett pedig a fiatalos hév, a lendület és szövetségi kapitányuk, a sokat tapasztalt Ratko Rudic. Nem tudnék tippelni. És nem is szeretek. A magyar csapatról se kérdezzen, hányadik helyre várom őket a végelszámolásnál.


- Mit várt a magyar válogatottól a világbajnokság előtt?

- Azt, hogy magyar vízilabdázás hagyományainak megfelelően szerepeljenek Montrealban. Ezt várta tőlük a közvélemény, és ezt várták maguktól a játékosok is. A mai vízilabdában, és úgy általában minden sportágban ma már tényleg akkora a tülekedés az élmezőnyben, hogy a siker, a győzelem nüanszokon múlik. A sok munka, a tehetség nem elég, kell még taktika és ráadásként egy jó adag szerencse. Egy-két gólon múlnak a döntő mérkőzések, kivéve persze ha olyan jól védekezik egy csapat, mint teszi azt a magyar.


- És mit kapott a csapattól eddig?
- A védekezést. Az valami fantasztikus. A szakmai stáb nagyszerűen felkészítette a társaságot, tényleg olyan magas szinten művelik, hogy azzal a riválisok nem tudnak mit kezdeni. Minden ember maximálisan odateszi magát. Mindezt akkor, amikor váltottunk védekezésben és a klasszikus védőjátékosok szerepét és feladatát átvette a csapat. Mozgékony a védekezésünk, egész egyszerűen szenzációsan csinálják! Jól jönnek ki a vízből, jól blokkolják a lövéseket. Szépen leszűkítik a támadók előtt a helyet, a kikényszerített dobások zöme pedig aztán el sem jut a magyar kapuig. És ha mégis eljutnak, ott van a remek formában védő Szécsi Zoli.


- Fia, Márton első világversenyén lehet a felnőtt válogatott tagja. Napi kapcsolatban vannak, mit mesél a vb-élményekről?

- Nagy élmény neki, örült, hogy egyáltalán bekerült a keretbe. De napi kapcsolatban nem vagyunk, nagyfiú ő már ahhoz… Amit eddig a vébén láttam tőle, hogy védekezésben kap szerepet a másik újoncunkkal, Varga Danival együtt. Támadásban, a gólszerzésre kevesebb lehetőséget kapnak, de azt hiszem senki nem várt tőlük többet. Én sem, ő sem. Amit a kapitány kér, azt maradéktalanul megcsinálja, a többi már a rutinosabb társak dolga.