Gerendás György: Elöl és hátul sem ment

- Osztom a szövetségi kapitány, Kemény Dénes véleményét - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Gerendás György -, aki a találkozó után azt mondta: nem a görögök elleni volt a csapat csúcsmeccse. Dénes egy rossz napot várt a csapattól a vb-n, én is remélem, hogy ez a mostani volt az. Szerintem is a horvátok és a spanyolok ellen sokkal jobban játszottak a mieink.


- Nem lehet, hogy az ellenfél volt most erősebb?

- Ez a görög csapat így, ebben az összeállításban meglátásom szerint most van a csúcson és stílusuk roppant kellemetlen. Mindig megszenvedünk ellenük. De egyáltalán nem erősebbek, mint az előbb említettek, akik szemernyi gondot sem jelentettek számunkra.


- Mi szólt mégis mellettünk?

- Az, hogy alapvetően mi jobb csapat vagyunk, amelyik velük ellentétben már négy-öt éve a csúcson van. Mindettől függetlenül a magyar válogatott tízből kilencszer elveri ezt a görög együttest, ebben biztos vagyok. És jó tudni azt is, hogy ez a magyar együttes akkor is képes győzni bárki ellen a világon, ha éppen nincs aznap jó formában.


- Mit hiányolt a magyar válogatott játékából?

- Nem ment nekik, sem elöl, sem hátul. Szécsi és Biros személyében viszont akadt két klasszisunk, akik a nem éppen tökéletesen működő csapatunkat átsegítették a holtponton. Ha van egy-két játékosunk, akik aznap kimagaslót nyújtanak, akkor bárkit megverünk. De mivel van több klasszisunk is és ha közülük négy-ötnek kijön aznap a lépés, akkor egyszerűen nincs ellenfelünk a világon.


- Szerbia és Montenegró ellen játsszuk a világbajnoki döntőt: mit vár az összecsapástól?

- A szerbekről azt tudom mondani, hogy borzasztóan nem játszanak jól az idén. Szerencsénkre, teszem hozzá gyorsan… A belgrádi Világliga meccseiket a helyszínen néztem meg és már ott sem álltak össze igazán. Aztán ezt a rossz formájukat átmentették a világbajnokságra is. Új edző új stílust játszat a csapattal, de valahogy nem megy nekik.


- Idő kérdése és összeszoknak vagy egyszerűen nem fekszik nekik ez a taktika?

- Szövetségi kapitányunk párhuzamosan a bajnokcsapat, a Hercegnovi edzője is, ahol működik ez az elképzelése. De amíg ott két-három kimagasló játékosa van a közkatonái mellett, addig a válogatottban hét-nyolc játékosa képviseli a klasszisszintet. Úgy látszik, velük már nem úgy működik a dolog. Leginkább azért nem, mert nincs respektje a válogatott öltözőjében. Ez azonban tényleg csak a személyes véleményem. Lehet, hogy teljesen vakvágányon járok ezzel az elképzelésemmel, de valahogy így érzem, nekem ez jön le.


- Rossz forma, rossz taktika… Akkor a döntőre elég kiküldeni a magyar sapkákat és máris zsebben az arany?

- Szöges ellentét lesz az általam előbb elmondottak és a mostani véleményem között: szó sincs erről! Akkor kezdjük onnan, hogy egy döntő lélektana, főként egy világbajnokságon vagy egy olimpián, az mindig más. Aztán a szerbek között mégiscsak több világklasszis szerepel: ki tudja, aznap éppen milyen formában vannak. Ismerve a szerb mentalitást azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vannak annyira makacsok, önfejűek és nacionalisták, hogy a magyarok ellen már csak dafkéból is megmutassák. Fűti őket a visszavágás is, sok borsot törtünk már az orruk alá az utóbbi időkben. Sydneyben öt éve az olimpián egy vereséggel lettek bronzérmesek, mi vertük meg őket az elődöntőben. Athénben tavaly ezüstérmesek lettek az olimpián, a tornán két vereséget szenvedtek: mindkétszer tőlünk, ráadásul ugye másodikra a döntőben. Ez pedig az ő "ki ha én nem" stílusukkal nehezen összeegyeztethető. Nem akarják elhinni, hogy ők alkotják a világ második legjobb csapatát... Esélyek? Hatvanat adok magunknak, negyvenet nekik. Nem lesz ez egy könnyű mérkőzés, de azt hiszem, azt senki nem várja.


- A világbajnokság eddigi magyar mérkőzései milyen újdonságot hoztak az ön számára?

- Szeptembertől alapjaiban változik meg a sportág az új szabályoknak köszönhetően. Az a vízilabda már nem lesz az, ami korábban. Éppen emiatt már nem tudom úgy nézni a montreali történéseket, mint korábban. Akkor minden meccset felvettem videokazettára és rongyosra elemeztem később. És nem csak a magyarokét, hanem mindet, amit láttam, találtam. A nemzetközi porondon biztos, itthon egyelőre 99 százalék, hogy az új szabályoknak megfelelőn folytatjuk tovább. Egyszerűen nem tudom, hogy mit várjak az egésztől, kíváncsi vagyok magam is, merre megy majd a vízilabda. A szakértő helyett így most egy drukker nézi a meccseket: lelkendezek, fanyalgok, de semmi több. ---- Kemény Dénes szövetségi kapitány korábban többször elmondta, ha önmagához képest jól játszik válogatottja, nincs, aki megverje a földön. Csak akkor van esélye bárkinek is a győzelemre, ha sok minden egyszerre akadályoz minket a minőségi munkában, így például éppen formán kívül vannak a magyar játékosok, a bírók nem kedveznek és még balszerencsénk is van. A három tényező együttléte eredményezte a horvátok elleni vereséget (7-9) a Világligában, a görögök ellen Montrealban azonban csak két faktor dacolt velünk.

"Támadásban gyengélkedtünk, hét gólt lőni ennek a kapusnak nagyon kevés. Aztán a bírók is hoztak fontos pillanatokban néhány furcsa ítéletet. Ellenben most nem mondhattuk magunkat balszerencsésnek, így aztán sikerült győznünk. "

A kapitány belenézett a horvát-szerb elődöntőbe, de Kásás Zoltán és Mátéfalvy Csaba operatőrmunkájának köszönhetően amúgy is van miből csemegéznie.

"Elsősorban magunkkal kell törődnünk, az eddig lejátszott öt meccs alapján visszatérő hibákat kell korrigálnunk. A szerbek és a többi csapat között az a különbség, hogy ellenük akkor is nehéz nyerni, ha nagyon jól játszunk" - foglalta össze Kemény, aki azt reméli, a mai fináléban nem tér vissza a görögök ellen tapasztalt indiszponáltság. ---- Az NS meccsének végeredménye: 4-2

Hihetetlenül kiegyensúlyozott képet mutat a két csapat statisztikája, pedig a magyar válogatott sokkal fölényesebb győzelmeket aratott a keményebb riválisok ellen. A számok alapján lényegében nincs különbség a magyar és a szerb gárda között, jóllehet az összes gól tekintetében fellelhető 2.7 százalékos és a Szécsi javára írandó 3.6 százalékos differencia már a világbajnoki cím megvédését jelentheti számunkra.

Sikergazdag közelmúlt

A legutóbbi három, egymás elleni derbi magyar diadalt hozott, jóllehet a szokásos közhellyel mindjárt ingataggá tehetjük érvelésünk alapját - azaz új mérkőzés következik, és ez is 0-0-ról indul. Az olimpiai döntőben (8-7) és az athéni csoporttalálkozón (6-4) is mi örülhettünk, akárcsak az ötkarikás játékokat megelőző Világliga-fináléban (12-8). Ugyancsak tavaly nyáron, a Világliga selejtezőkörében négyszer csaptunk össze, ebből háromszor mi nyertünk, a szerbeknek egy siker (11-8) jutott. Azért szedjünk elő a zsákból egy másik emlékezetes mérkőzést is, mégpedig a 2002-es Világkupa elődöntőjét, amelyben 7-5-re elkalapáltuk Sapicsékat. Világbajnokságon legutóbb 2001-ben találkoztunk, és 8-7-re vesztettünk.