Motiváló pekingi sapkák

- A világbajnokság előtt is biztosan elgondolta, hány helyen változtat majd csapatán. Akkori terve mennyiben módosult a montreali történések kapcsán?
- Semennyiben, ugyanis a vébé előtt egyáltalán nem foglalkoztam a Világliga-döntővel, csakis Montrealra koncentráltam. Meglepetést is keltettem, hogy az universiadéra készülő együttes négy játékosára is számítok, akik csak Belgrádból csatlakoznak majd a már Izmirben játszó csapathoz.

- Részben a most kimaradó játékosok kérték, hogy kihagyhassák a belgrádi tornát - mint tudjuk, Kásás övsömörrel bajlódott, Molnár Tamás minden percben ikrek édesapja lehet -, vagy teljes egészében ön határozott így?
- Mindenkivel megbeszéltem a dolgot, mind az ötükkel konzultáltam, hiszen nem akárkikről van szó. De az utolsó szó az enyém volt, minden az én döntésem. Persze figyelembe lehet venni az egyéni problémákat, de például Molnár Tamás a súlyos családi gyász ellenére is kimagaslóan játszott két éve a kranji Európa-bajnokságon. Részletesebben azért sem indoklom meg döntésemet, mert akkor több mindent leszűrhetnének a riválisok, manapság a mindent behálózó internet világában mindent meg lehet tudni egymásról. Maradjunk annyiban, hogy a pekingi szereplés, a csapatkeresés indokolja a változtatást.

- Mi nehezebb? Katartikus élménynyel járó világbajnoki arany után vagy csalódottsággal vegyes ezüstérem birtokában ráhangolni egy csapatot a soros eseményre?
- Nos, a barcelonai világbajnoki cím után nem volt nehéz a rákészülés a Világliga-döntőre. A friss pozitív élmény még munkált a játékosokban, tudták, hogy kicsodák, mivé lettek, és ebbéli minőségüket nem akarták elveszteni a Világligában sem. A mostani helyzet ahhoz hasonlatos, amikor a két évvel ezelőtti Eb után vártuk a világbajnokságot. A kontinensviadal elődöntőjében saját magunk miatt szenvedtünk vereséget, mint ahogy Montrealban is szarvashibákat követtünk el a fináléban. Akkor felszívtuk magunkat, és most is motiváltak vagyunk. Aki ott volt a montreali döntőben, az azért, aki nem került be a vébécsapatba, az azért.

- Emészti még magát az aranycsata miatt vagy már helyére tette magában a dolgokat?
- Nem rágom magam rajta, bár jobb érzés lenne, ha a szerbek vertek volna meg minket, és nem mi magunkat. Nem tudom, a szerbek meddig emésztették magukat, amikor kikaptak tőlünk az olimpiai fináléban. Egy biztos, nem olyan rossz arány, hogy az egymás elleni négy döntőből hármat mi nyertünk meg.

- A magyar férficsapat legnagyobb terhe, hogy mindig mindenki győzelmet vár tőle. A jelentős változtatással, a fiatalítással eleve leráztuk magunkról a nagy súlyt?
- Nem fiatalításról, hanem csapatkeresésről beszélnék. De a kérdésre válaszolva, most is a győzelem szándékával indulunk neki minden meccsnek, a bekerülőknek igenis motiváltnak kell lenniük, hogy letegyék névjegyüket, hogy megkaparinthassák a tizenhárom pekingi sapka valamelyikét. ---- I ---- &