A hatalmas durranás

- Azért ilyen időben kemény lehet a Balatonon.
- Három gyerekkel azért nehéz. Nincs mese, nemsokára indulunk vissza, mert már nincs meg az a hangulat, hogy rossz időben az ember nekiül egy könyvnek, és mire kiolvassa, megint süt a nap. A régi szép idők, amikor ez még működött… Egyszerre kiolvasni egy könyvet… Ma már a Balaton sem a szülőkről és a könyvekről szól.

- Hármas ikreknél triplán nem… A csemetéknek egyébként mennyi jut a világbajnoki címből?
- Már abban a korban vannak, hogy sokkal okosabbak, pontosan tudják, mi, miért és hogyan történik. Ennek megfelelően aktív részesei a sikernek. Kérdezik: apa, te most mit csinálsz? Miközben autogramot adok. Egyébként döbbenetes, mennyien látták a döntőt. Ezért aztán elég sokan megállítanak, és kisvártatva újra elhangzik egy kérdés: apa, te mindenkivel szóba állsz?
- Tényleg okosak.
- Látszik, hogy jó helyen nevelkednek… Mindenesetre együtt éljük meg a diadalt.

"Én tökéletes nárcisz vagyok"

- Elég hamar leviharzott a Balatonra. Ahelyett, hogy sütkérezne a dicsfényben, és mondjuk, két playbackről éneklő, sztárjellegű egyed között három percig jópofizna valamelyik reggeli vagy délelőtti show-ban...
- Szerényen mondhatom, akkor nyilatkozhatok, amikor én akarok, és nem akkor, amikor meghívnak. Egyébként is szerepeljenek a lányok: csinosak, fotogének, értelmesek, boldogok. Jót tesz a női vízilabdának, ha ők tűnnek fel a képernyőn.

- Ennél érdekesebb téma, hogy Montrealban egyrészt megint elfutott a meccs végén, másrészt miközben az eredményhirdetésre készülődött mindenki, ön a szálloda felé metrózott.
- Így van. De láttam az éremátadást a tévében.
- Nincs még egy edző, aki ilyenkor ne fürödne boldogan a sikerben.
- Egyfajta torz szemlélet uralkodik a nemzetközi szövetségben: ahogy Kemény Dénes sem kapott egyszer sem aranyérmet az olimpiai győzelmek után, most sem adtak elismerést az edzőknek. A futball nagy eseményein mindenkinek jár az érem, a FINA viszont azt demonstrálja, hogy a játékosoké a siker.

- Ehhez képest tavaly, Athénben Kemény Dénes berohant a félpályáig a duda pillanatában, ön viszont kirohant az uszodából.
- Kiváló edzőim voltak, ennek ellenére úgy gondolom, azért elsősorban mi, játékosok nyertünk. Az ő segítségükkel. Azaz most elsősorban a csajok nyertek - az én segítségemmel. A lányok amúgy is gondoskodtak a jutalmamról: lenyúlták az egyik meccslabdát, aláírták és átnyújtották. Megvolt a gesztus, jusson a főnöknek is valami. Ha lenyúlt is a labda, de mégis. Az sem kevés…

- Egyébként figyeltem a tribünről a nagy futást: később megállt a bemelegítő medence partján, sétált le-fel, magányosan, időnként öklével a levegőbe sújtott. Mit érzett akkor: szimpla boldogságot, netán elégtételt?
- Mindkettőt. Sikercentrikus ember vagyok. Beszélhetnénk a női vízilabdáról olyan aspektusból, hogy a nagy országokhoz képest sokkal szerényebb körülmények között készülünk, ettől függetlenül nekem saját magammal szemben van elvárásom és a közvéleménynek is van velem szemben. Ennek szeretnék mindig megfelelni. Ha ez sikerül, akkor meg vagyok elégedve, ami egyáltalán nem mellékes. Én ugyanis tökéletes nárcisz vagyok, aki, miközben óriási erőfeszítéseket tesz - ami nem mindig kellemes állapot -, folyamatosan szeretné megmutatni magát, mennyire ügyes és tehetséges. És jó azt átérezni, amikor ennek megvan az eredménye. Jó érezni, hogy valamit tudtam adni a csajoknak. Ami azért fontos, mert itt jönnek a nagy igazságok, azaz hogy az edzőnek csak a győzelem mellett van igaza. Én pedig szeretem, ha igazam van. Sőt nekem mindig igazam van, de csak akkor vagyok hitelképes, ha nyerünk. ---- - Tavaly akadtak, akik szerint sok mindenben nem volt igaza...
- A világon nagyon kevés olyan hely van, mint az uszoda, ahol előbb vagy utóbb, de rendszeresen kiderül az igazság. A világról alapvetően semmit sem tudunk. Semmit sem tudunk a nagy francia forradalomról - ha viszont valaki lejön az uszodába, ott megtudhat mindent. És nincs olyan hazugság, amely ne lepleződne le idővel. Kétségtelen, az általam válsághelyzetben alkalmazott technika egyedi, hiszen én magam provokálom ki, hogy lehulljon a lepel, nem csupán a környezet. Azaz mindenkinek, aki itt él közöttünk, meg kell nyilvánulnia. Ez ravasz és veszélyes játék, mert az emberek valóban megnyilvánulnak - viszont megteremtődik annak a lehetősége, hogy az ember úgy építkezzék: pontosan tudja, kire számíthat és kire nem. Ez volt a lényege az elmúlt évnek.

- Ugyanakkor ellentétben az észak-amerikai riválisokkal, ahol húszezren művelik a sportágat, nálunk összesen hatszáz igazolt játékos van, és elenyészően kevés, aki klasszisnak mondható. Kvázi nem túl veszélyes az a játék, amelynek során igazi klasszisok veszhetnek oda?
- Látszólag veszélyes volt a játék, de csak látszólag. Kétségtelen, itt is érvényes, ami a férfiaknál: ahhoz képest, hogy hányan vízilabdáznak, csak nagyon kevesen tudnak vízilabdázni. Ennek ellenére nem vállal nagy kockázatot az, aki a tisztánlátás végett tapasztalatokat gyűjt, egyszersmind önkritikát gyakorol. Rá kellett jönnöm, hogy három alapfeltétele van a hosszú távú sikernek: a jó hangulat, a jó program, és hogy az egészet nagy-nagy szeretetben csináljuk végig. És nem csak nekem kell szeretnem őket, meg nekik engem - egymást is szeretniük kell. A férfiak barátság nélkül is képesek tökéletesen együttműködni, a nők csak akkor, ha rendkívül erős a belső kohézió. A játékosok megértették, nem engedhető meg a destruktív hozzáállás, aki ilyesmivel próbálkozik, azt azonnal el kell távolítanom a válogatottból. Ez az idén elkezdett működni. Szükséges volt hozzá Stieber Merci segítsége, az új másodedzőm, Petrovics Matyi segítsége, aki fiatalabb, korban közelebb áll a csajokhoz, képes közvetíteni.

- Mégis sokan féltették a csapatot a drasztikus átalakítás miatt, hogy különböző okokból nagy ászok maradtak ki, és…
- Nem kell kerülgetni a forró kását! Nem akarom kritikával illetni sem Primász Ágit, sem Sós Ildit, de az nem megy, hogy itt van a világ legjobb lövője, csak éppen a fontos meccseken nem lő gólt, és hogy nálunk van a világ legjobb kapusa, csak éppen a fontos mecscseken nem véd. Szükség volt a megújulásra, mert abból nem lehet kiindulni, ki milyen volt régen. Ezt a válogatottat úgy állítottuk össze, hogy Athénből maradt hat játékos, plusz a kapuban Horváth Patrícia, és ez épp megfelelő alap volt a továbblépéshez. Szükség volt szakmai átalakításokra is, hogy a játékosok elfogadták a számukra felkínált posztot, akár érdekek sérülése árán is. Vállalták, hogy olyan helyen játszanak, ahol nem lesznek annyira eredményesek, mint korábban, viszont meglesz az esély a győzelemre. Olyan nagyságokról van szó, mint Drávucz Rita és Stieber Merci.

"Nem úgy nyertünk, mint a nőknél szokás"

- Gondolta, hogy ilyen hamar beérik a gyümölcs?
- A vártnál jobban sikerült a szereplés… Sőt nagyon jól sikerült, elvégre szó szerint hatalmas durranással nyertünk. Mindenki tátott szájjal nézett: az első, amit nem akartak elhinni, hogy a magyar csapat képes olyan, vesztesnek tűnő helyzetből fordítani, mint a döntőben. Hogy a lányok képesek ilyen lelkierőt demonstrálni. A másik: mi úgy nyertük meg ezt a világbajnokságot, hogy tényleg jobbak voltunk mindenkinél. Nem úgy, ami a női labdajátékokra jellemző, hogy az egyik azért nyer, mert a másik elrontja. Az egésznek az volt a lényege, hogy a lányok magukévá tették a legfontosabb elvet: egyfelől ne úgy jöjjenek ki a vízből, hogy a meccs után azt mondhassák rájuk, nem próbáltak meg mindent, másfelől ők maguk ne érezzék azt a meccs után, hogy miért nem próbáltuk még meg ezt vagy azt.

- Noha sokak számára meglepetésnek hatott a montreali mennybemenetel, a nyári Világliga-menetelés azért sejtetett valamit.
- Huszonegy meccsen maradtunk veretlenek, ami egyértelművé tette, hogy ebben az évben mi vagyunk a legjobbak. Azt persze csak a szurkolók gondolhatták, ha valamihez a nevemet adom, akkor abból valami jó is kijöhet, mert a szakma… A szakma, hogy szépen és finoman fogalmazzak… Nem, erről inkább ne beszéljünk.

- Rendben, akkor csak arról, van-e valami garancia arra, hogy ez a négy év jobban végződik majd, mint az előző, amelyet szintén nagy sikerrel kezdtek, a budapesti Európa-bajnokság megnyerésével?
- Ez azért nem csak tőlünk függ. Kétezer-egy után azt gondoltuk, mennyire meglendíti a szakágat a szigeti siker. Legyünk őszinték: lett több játékos, több szponzor? Épült több uszoda, lett több edzéslehetőség? Ez közös ügy: ha mindezekben lesz előrelépés, az olimpia is jobban sikerülhet. ----
A világbajnokság alatt következetesen elutasította az 1976-os sikerre utaló nosztalgikus megjegyzéseket, ugyanazzal az indokkal, amelyet az interjúban is hangoztat: a sportban csak a jelen számít. Ettől függetlenül érdekes felidézni a világ egykori legjobbjának tartott sztár legnagyobb sikereit játékosként és kapitányként.

Ne feledjük például: az 1976-os olimpián Montrealban, a mindent eldöntő magyar-olasz mérkőzésen úgy nyertünk 6-4-re (2-4-ről fordítva), hogy Faragó négy gólt lőtt. Akkoriban skandálták a kanadai drukkerek: "Go-go-go, Faragó!"