Közte tíz: még megélni is nehéz

A Kemény-érában a komplett csapat esetében a világversenyeken 1997 óta egy négygólos (1997-es athéni Vk-elődöntő, a görögök ellen), egy háromgólos (2001-es budapesti Eb-csoportmeccs, a jugók ellen) és egy kétgólos (1998-as perthi vb-döntő, a spanyolok ellen) vereséget leszámítva kizárólag egyetlen góllal elbukott partikat őriznek az annalesek. A 2001-es budapesti Eb-elődöntőtől a montreali vb-fináléig bezárólag csupán nyolc tétmeccset buktunk el, valamennyit egy góllal - azaz a belgrádi tízes tényleg erősen kilóg a sorból (jóllehet hangsúlyozandó: az athéni kezdő hetesből csupán Biros Péter volt ott az első sípszónál a vízben).

"Lehet, hogy most a megérdemelt pihenő következik, de ezt néhány napig még emésztgetni fogom, az biztos" - sóhajtott egy nagyot Madaras Norbert a Tasmajdan-uszoda kapujában. És egy nappal később sem volt vidámabb: "A tíz gól, az tíz gól, és annyi is marad, ha egy-két év múlva visszagondolok rá, akkor is. A második negyed összeomlását iszonyú nehéz volt megélni: ritkán érez az ember ilyen tehetetlenséget, amikor se elöl, se hátul nem működik semmi. Félidőben pedig ott állsz tíz kettőnél, és tudod, nem lehet visszacsinálni, mert nekik minden bejön. A világbajnoki döntő után azt mondtuk, azért az jó, hogy a szerbek nem mentek el mellettünk. Most viszont kikaptunk simán, még ha ebben az összetételben is, vagyis be kell látnunk: jók vagyunk, de van egy ugyanolyan jó, aki, ha nem figyelünk oda, és rosszul játszunk, akkor szétver bennünket. Valamiért ezt most meg kellett élnünk. Ôk ezen a nyáron jobbak voltak mindenkinél, ez bizonyos, véletlenek nincsenek."

"Jobbak voltak, ez vitathatatlan, bár ilyen nagy különbségű vereségre azért nem számítottam - mondta csapatkapitányunk, Biros Péter. - Hozzájárultunk mi is, elvégre sok nagy és buta hibát csináltunk - nagyobb odafigyeléssel sokkal inkább megnehezíthettük volna a dolgukat. Kijött annak a hiánya, hogy nem nagyon edzettünk együtt, a szerbeket pedig a komplett csapattal is nehéz legyőzni. Ez a különbség azért nem reális még így sem, s bár ilyesmihez nem vagyunk hozzászokva, összességében azt mondom: az ezüstéremért dicséret illeti ezt a társaságot."

Hasonló véleményen van Kiss Csaba is - "szép volt, hogy eljutottunk idáig, a vége viszont eléggé rontja az összképet" -, aki egyébként még a negyedik negyed közepén is "padlógázzal" úszta végig a medencét visszafelé, hogy utolérje a másik szélen meglóduló szerb támadót. "Dühből mentem utána, hogy ezt azért talán mégse… Sajnos, ha egy ilyen jó csapat így megugrik a félidőben, utána már nehéz mit csinálni: lassítani nem lehet a játékot, rohanni meg nincs értelme, elvégre amihez nyúltak, működött."

Az is jellemző, amit egyik újoncunk, Varga Dániel mondott. Azon túlmenően, hogy "nehéz egy ilyen lendületbe jövő ellenféllel szemben bármit csinálni", a második félidő elején kipontozódott, a korábbi meccseken remeklő ifjú közölte: "Valahogy nem éreztem, hogy ma hozzá tudnék tenni a játékhoz. Úgy fogalmaznék utólag: sajnálom, hogy nem sajnáltam a kipontozódást."

Van azért jó hír is: Alessandro Campagna, a görögök kapitánya a lefújás pillanatában odalépett Kemény Déneshez, és azt mondta neki: "Ha hárommal kaptok ki, az egy a sok közül. Így ez a vereség az, amiből hosszú távon ti fogjátok a többet profitálni."

Az elmúlt évek eredményeit - és a két idei ezüstérmet - látva tán kijelenthető: ez nincs kizárva. ---- A ---- E