Bronzérmes a magyar női válogatott

Tomaskovics Eszter távoli találatával indult az első negyed és a mérkőzés, amelyet a túloldalon Pareja büntetőből szerzett gólja követett. A következő párbajt Drávucz Rita - szintén távolról talált a spanyol kapuba – vívta Parejával, de a spanyolok elsőszámú gólfelelőse előnyből ismét egyenlített. Középről, távolról vágta a magyar kapuba a labdát, ahogyan azt a csoportmeccseken…

Drávucz unta meg a távoli bombákat, gondolta ejt egyet: miután a kivitelezés parádésra sikerült, ismét nálunk volt a minimális előny. Lopez hozzá hasonlóan akciógólt lőtt – kintről a bal felső, rövidsarkot nézte meg magának –, ám a folytatásban két magyar gól is spanyol válasz nélkül maradt.

Tomaskovics a rosszul felálló spanyol védelem hibáját kihasználva lopta magát a kapu közelébe, majd lőtt a jobb felsőbe, a negyedet pedig Valkay Ágnes sikeres távoli bombája zárta.

Megérdemelten szerzett kétgólos előnyt a magyar együttes, mert támadásban sokkal gólratörőbben játszott, míg hátul jobban zárt ellenfelénél.

A második negyedben jóval kevesebb lehetőséget hagytak egymásnak a csapatok az igazi lövőhelyzetek kialakítására, mint az elsőben. A centerek gyakorlatilag mindkét oldalon megjátszhatatlanok voltak – a játékvezetők nem igazán adták az emberelőnyöket róluk -, a kapusok pedig a távoli, ám a többször kikényszerített lövéseket bravúrral hárították.

Valkay Ágnes góljával már hárommal is vezettünk – tizenkettedik Eb-gólját a rosszul felállt védelem ellen szerezte, miután kilőtte a bal felsőt -, ám egy számunkra szerencsétlen góllal visszajöttek kettő köztére a spanyolok. Lopez a jobb szélről, közelről lőtt, lövése a kapufán csattant, majd kapusunk, Horváth Patrícia fejére esett, onnan pedig a gólvonalon túlra.

A harmadik negyednek így is kétgólos előnnyel ugorhattunk neki. A felvonás végül nyolc gólt hozott – négyet-négyet mindkét oldalon -, így érdemben a helyezet nem változott. Igaz, előnyünk kétszer is három gól volt, de ugyanígy kétszer egy találatra is megközelítettek bennünket a spanyolok.

A záró negyed elején a spanyolok Lopez-Escribano révén lopták közelebb magukat, de Drávucz bevágott a jobb felsőbe egy előnyt, így maradt a közte kettő.

A spanyol védelem viszont egyre határozottabban zárt, minek köszönhetően néhányszor lövéssel sem tudtuk befejezni az akciót, mert lejárt a támadóidőnk. Ellenben támadásnál ellenfelünk ellenállhatatlannak bizonyult és fáradni látszó, koncentrációban néha már kihagyó magyar védelemmel szemben némi szerencsével – a remeklő Horváth kapus bevédett egy távoli próbálkozást - kiegyenlítettek.

Pelle Anikó pattintott be egyet hosszú magyar gólcsendet megtörve, 2:12 perc volt még hátra ekkor a találkozóból.

Utolsó erőtartalékjaikat mozgósították a játékosok itt is, ott is. A spanyolok a hajrában kétszer is esélyt kaptak az egyenlítésre, ám két emberelőnyüket is elhibázták. Előbb egy becenterezés sikerült a kelleténél hosszabbra, majd az immár pontos bejátszás a kapufára vágták közelről.

A találkozóból 38 másodperc volt hátra, alig több mint egy támadóidő. A spanyolok kijöttek egészpályás letámadásra, esélyünk sem volt a kapuralövésre. Már csak három másodperc volt hátra, amikor utolsó lövésre szánta rá magát az ellenfél, ám Tomaskovics kiválóan blokkolt, így megnyertük a találkozót és megszereztük a bronzérmet.