Kemény Dénes együttese a németek elleni brusztos, 10–8-ra „kiverekedett" győzelemmel kezdte meg szereplését a kontinensviadalon, majd jött a szerbek elleni bravúros, 9–6-os diadal. Utóbbit követően volt meglepő, hogy a görögök ellen tulajdonképpen örülnünk kellett a 6–6-os döntetlennek is, miután végig futottunk az ellenfél után.

Az oroszok mérlege ennél jóval egyszerűbb: háromból semmi. A macedónoktól (9–10), majd a németektől (6–7) is egygólos vereséget szenvedő Oroszország harmadik Eb-mérkőzésén csúnyán beleszaladt késbe. A mieinktől elszenvedett vereség után bizonyítási lehetőségre vágyó Szerbia 16–10-re nyert ellenük. A papírforma ezúttal magyar győzelmet ígér: attól függően könnyedebbet vagy éppen nehezebbet, hogy válogatottunk melyik arcát mutatja majd.

Bár intő példa azért a felkészülési időszakból is akad számunkra. Az orosz kulcsembereit – például Dmitrij Sztratant, Alekszej Alejnyicsevet, Marat Zakirovot vagy Alekszej Agarkovot – jól ismerjük, és nem vehetjük félvállról őket, mivel a siracusai tornán megizzasztottak minket (csak 11–10-re nyertünk), ráadásul a nemzetközi kupákban többször is borsot törtek az orosz csapatok a magyarok orra alá.

Az olimpiákon oroszként egy ezüst- és egy bronz-, korábban szovjetként pedig két arany-, két ezüst- és három bronzérmet szerző válogatott életében tíz év milyen hosszú idő, az tökéletesen jól példázza, hogy 2000-ben még ellenfeleink voltak a sydneyi olimpia döntőjében, most pedig már a középcsapatok között is a gyengébbek közé tartozik a szbornaja.

Esetünkben azonban ezen a nyáron visszatérő gond, hogy nem megy a játék a középcsapatnak minősített ellenfelekkel szemben. A felkészülési időszak négy veresége közül egyet Montenegró, a másik hármat viszont nálunk hátrébb sorolt riválistól szenvedtük el. Ennek jellemző oka, hogy a pólósok többnyire úgy érezték, a gyengébbnek tartott vetélytársakat valahogy úgyis legyőzik. Csakhogy tudomásul kell venni: ezek a csapatok fejlődnek (elég csak arra gondolni, hogy a románok elkapták a spanyolokat, vagy a németek a tavalyi vb-n a Montenegrót), miközben mi messze voltunk a csúcsformánktól; a görögök ellen az is bebizonyosodott, hogy a lendületben lévő csapatnak is maximálisan oda kell tennie magát, ha nem akar kellemetlen eredménybe „belefutni".

„Meg kell nyerni a hátralevő két csoportmeccset, és akkor nincs gond – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Hosnyánszky Norbet.  – Érthetően nincs hurráhangulatunk, de hiszek benne, hogy az oroszok és a macedónok ellen megszerezzük a győzelmet. Érdekes, játszottam már hasonló mérkőzést a görögök ellen. Kétezer-egyben, az ifjúsági Európa-bajnokságon a középdöntős szakaszban ki is kaptunk tőlük. Hogy mi lett a vége? Aranyérmesek lettünk, ráadásul a döntőben épp a görögök ellen nyertünk."