Sikerült visszavágni a spanyoloknak, a magyar csapaté az 5. hely

A két csapat a csoportmérkőzések során már találkozott egymással, s akkor sok esélyünk nem volt, főleg a meccs második felében:13–10 volt oda. Most ez nyugodtan megfordulhatna, gondoltuk előzetesen... Akkor sok volt a hiba, Blast centerben nem tudtuk fogni, és a lövések sem voltak elég hatékonyak – a spanyolok egyszerűen jobban játszottak.

A magyar csapat hozta el az első ráúszást Valkai Ágnes révén. A két válogatott a kezdést némi idegeskedéssel, no meg egy-egy elrontott emberfórral abszolválta. A 3. percben Kasó Orsolya kellett a 0–0-s eredmény megőrzéséhez, a magyar kapus Anna Espar lövését nyomta kapufára.

A színvonal nem volt az egekben, ráadásul a játékvezetők – a kontinenstornán tapasztalt trendnek megfelelően – mindkét oldalon sok kontrát fújtak. A negyedik percben Spanyolország egymás után kétszer próbálkozhatott fórból, de az emberelőny megjátszásáról mindent elmond, hogy Tarrago a kaput sem találta el...

Az 5.percben megszületett az első gól, méghozzá a jó oldalon:  Espart küldték ki, Valkai üresen maradt a kapu előtt, és ki is használta a ziccert – 1–0.

A gól meghozta a magyar lövőkedvet, Tarrago kiállítása (Bujkát tüntette el a spanyol) után Kisteleki Dóra lőtte ki balról a hosszú sarkot, 2–0! A 6. percben mindkét center helyzetbe került, ám Bujka a lécre ejtett, Gil pedig mellé lőtt. A "sorminta" alapján ismét Bujka Barbara következett, és a magyar középjátékos kapufás góllal növelte háromra az előnyt (3–0)!

A spanyol csapat újból emberelőnyhöz jutott a 8. perben, a szokásos eredménnyel: Tarrago lövését sikerült blokkolni. A magyar ellentámadásból a spanyolok fordultak le, de Carmen García lövését Kasó védte – a dél-európai csapat pazarlóan bánt a helyzeteivel, de mi ezt egyáltalán nem bántuk; az első negyed után 3–0 volt ide.

A spanyol gólcsend kilenc percig tartott, és Gil szakította meg, aki centerből csavart a hálóba (3–1). A magyar választ Drávucz próbálta meg postázni, de lövése a blokkon lelassult, és alig vánszorgott el a kapusig. A spanyolok sajnos belelendültek, Szücs kiállítása után Meseguer a kapu bal oldalába pattintott (3–2).

Az ibériai felzárkózásnak Takács Orsolya vetett véget, Ortíz kiállítása után Kisteleki Dóra passzolt a magyar hatoshoz, aki be is húzta a kapuba a labdát (4–2). Két perc múlva Kisteleki már lőtt, illetve ejtett, de a labda a lécről jött vissza.

A 13. percben a spanyol csapat ismét jól játszotta meg az emberelőnyt, Takács kiállítása után Miranda centerből lőtt a hálóba (4–3). Egy perccel később a rendkívül jól és hasznosan játszó Bujka harcolt ki ötöst, Valkai pedig a kapu bal oldalába lőtte a büntetőt – 5–3.

A második negyedre feljavult spanyol emberelőnyös játék sem tartott szerencsére sokáig, Poszkoli kiállítása után Miranda a blokkba lőtt. Egy labdaeladás viszont ismét a spanyolokat hozta közelebb: a kék sapkások lefordultak, Blas került helyzetbe és 5–4-re szépített, így a szünetben egy gól volt a magyar előny. A jobban kezdő magyar csapat motiváltabbnak tűnt, igaz, a spanyolok a nagyon rossz első negyedük után összekapták magukat és felpörögtek, kihasználva a mieink kihagyásait és labdaeladásait.

Szünet után a harmadik negyed magyar labdaelhozással kezdődött, helyzete azonban először a spanyoloknak volt: Keszthelyi kiállítása után Gil lőtt kapura, Kasó viszont szépen védett. A 18. percben visszaállítottuk a kétgólos különbséget: Drávucz játszotta meg centerben Bujkát, aki a bal felső sarokba lőtt (6–4).

A magyar kapu előtt Drávucz kiállítását kellett kibekkelni (sikerült), a kényszerpihenő után visszatérő magyar csapatkapitány pedig góllal vett elégtételt, már 7–4-re vezetett Petrovics Mátyás csapata. Elmenni látszott a spanyoloknak a hajó, nem csoda, hogy Drávucz újabb kiállítása után időt is kértek – a fórarány 10:5 volt, nem ide... Az időkérés nem használt, Takács jól védekezett és labdát halászott egy pontatlan bejátszást követően.

Valkai a kapufát találta el, a 22. percben pedig Tóth Ildikót küldték ki a túlzott magyarszimpátiával nem vádolható bírók. Carmen García négy méterről a kapu bal oldalába lőtte a fórt, 7–5. Egy kontrát követően megúsztak a spanyolok, Meseguer került százszázalékos helyzetbe, és be is lőtte azt (7–6).

Kontra kontrát követett, a jól sikerült "kontrázgatás" vége pedig az lett, hogy Kisteleki Dóra került a jobb szélen helyzetbe, át is ejtette a kapust, szó szerint (8–6, ezzel vége is a harmadik negyednek).

A záró negyed spanyol akcióval kezdődött, de magyar góllal folytatódott: Valkai hat méterről kilőtte a bal fölsőt, 9–6. A magyar kapu előtt Carmen García akart túljárni Kasó eszén, nem sikerült, a kapus védte az ejtést. Emberelőnyből nagy esély volt a négygólos előny kivívására is, de Takács lövését Laura Ester védeni tudta. A 29. percben alighanem eldőlt a meccs: Valkai lövése kijött Esterről, a kipattanót pedig Keszthelyi szedte össze, és 10–6-ra elhúztunk a góljával.

A spanyoloknak kettős fórból sem ment a góllövés (a rossz hír annyi, hogy Takács és Tóth is kipontozódott közben), viszont Ona Meseguer kicsit később hat méterről betalált (10–7).

Takácsékat Drávucz is követte a kipontozódottak listáján, de Keszthelyi és Kasó közös erővel blokkolt, mi több, még emberelőnyhöz is jutott az ellentámadás végén a magyar csapat, Petrovics kapitány pedig időt kért. Magyar gól azonban nem lett a fórból, a játékvezetők elvették a labdát. Ez már nem osztott, nem szorzott, a sokkal jobban kezdő, motiváltabb, és ezúttal jobb teljesítményt nyújtó magyar női válogatott 10–7-es győzelemmel vágott vissza Spanyolországnak, így megszerezte az 5. helyet az Európa-bajnokságon.