Vízilabda: Tarhás emberek, nem a vízilabda jövője érdekli őket – Faragó

A világ- és olimpiai bajnok szakemberrel az InfoRádió készített interjút, melyben többek között arról beszélt, hogy mi miatt esett vissza a vízilabda, valamint hogy mi mentheti meg a sportágat.

„Szerintem a női vízilabda fogja megmenteni a férfit – mondta Faragó az InfoRádiónak. – Az Egyesült Államokban egyenlő arányban kell elosztani az egyetemi ösztöndíjakat a nők és a férfiak között, és mivel a nőknél kevesebb volt a választási lehetőség, kitalálták, hogy a vízilabda erre alkalmas. Meg a labdarúgás. Emiatt a női vízilabda nagyon népszerű, sok ösztöndíjat kiosztanak, és ez a kultúra aztán átterjedt Ausztráliába, Kanadába, és most már sokkal több nő vízilabdázik a világon, mint férfi.”

„A vízilabda már nem annyira érdekes. Marginális sportág lett. Egy sportág népszerűségét – bármennyire is büszkék vagyunk rá és az eredményeinkre – elsősorban a versenyzők és a nézők száma határozza meg. Ha nem lehet több versenyzőt az uszodába begyömöszölni, akkor a nézők számát kellene növelni, de ebben is lemaradtunk. Áll rajtunk a por, nem tudunk haladni, várnám a Messiást, a nemzetközi szövetség élére olyan embert vagy embereket, akik döntési joggal rendelkeznek és a sportágat valóban felemelnék a 21. századba.”

A női utánpótlás-válogatottak szövetségi kapitánya már régóta hangoztatja, hogy veszélyben van a sportág jövője, különösen annak tükrében, hogy Faragó szerint olyan emberek irányítanak, akiket egyáltalán nem érdekel a vízilabda.

„Tíz-tizenöt éve azt hangoztatom, hogyan kellene ezt jobban csinálni. Pesszimista vagyok, sajnos nincsenek nagy változások. Vannak próbálkozások, hogyan lehetne több nézőt behozni az uszodákba, és érthetőbbé tenni a játékot, de a vezetők többségét nem tartom alkalmasnak a változások véghezviteléhez. Többnyire tarhás emberek – nem tudom másképp fogalmazni –, nem a vízilabda jövője érdekli őket, a pillanatnyi, saját kis céljaikat építgetik, és minden változást megakadályoznak. A vízilabdát optimális körülmények között játsszák, süt a nap, kék az ég, a víz, sárga a labda, a játékosok, mint a kis fókák, ott labdázgatnak, az egész esztétikai értéke hihetetlenül magas. Nem szabadna egész éves sportággá alakítani, arról nem beszélve, hogy a szabályok is alkalmatlanok arra, hogy a néző bármit is megértsen belőle.”

Faragó úgy véli, a versenynaptár átszervezése hatalmas lökést adhatna a sportágnak.

„A legfontosabb az esztétika megőrzése, a vízilabdát csak nyáron szabadna játszani, a világversenyeket kellene őszre, télre helyezni. A válogatott és a két-három csapat, amelyik képviseli nemzetközi szinten a vízilabdasportot, nyugodtan játszhat ősszel, a szezon utáni időszakban. Egy példa: a jégkorong-világbajnokságot sohasem januárban rendezik, mindig április-májusban. Télen, amikor a szabadban lehet hokizni, korcsolyázni, a nézők kimennek, maguk is művelik ezt a sportágat. A jégkorongnak a nyári párja a vízilabda, amit szerintem májustól szeptemberig kellene játszani, és utána – az olimpia kivételével – a világversenyeket, a klubtornákat a fedett uszodákba lehetne vinni.”

A 258-szoros válogatott korábbi játékos a magyar vízilabda jelenlegi helyzetét pozitívan értékeli, ugyanakkor véleménye szerint még lehetne tenni ahhoz, hogy nőjön a megbecsültség.

„Hálásak lehetünk, a vízilabdában pénz, szeretet, érdeklődés van, olyan sportág, amelyet minden magyar ember a sajátjának tekint, és ennek megfelelően a vezetők is és a játékosok is népszerű és megbecsült emberek. A sportágat hazai szinten is tovább kell népszerűsíteni, tehát olyan helyekre is el kell juttatni, ahol kevesen vízilabdáznak. Nyitni kell a gyerekek, az érthetőség, a nézők és a média felé” – mondta Faragó.