Bíró Attila: Még ott van a léc, amit át kell ugrani

– Hány évet öregedett a kapitány?
– Nyilván nem volt könnyű átélni ezt. Igazából az zavart, hogy olyan helyzetekben kaptunk olyan ítéleteket, amelyeket tudtam előre, felkészültem rá én is, és felkészítettem rá a csapatot is, de néha túlzásba estek. A 7–1-es kontra- és a 13–7-es fórmutató kicsit durva, és ezt nehezen emésztem meg, annak ellenére, hogy örülünk, hiszen egy ilyen meccs megnyerése óriási lökést adhat a csapatnak.

– Korábban úgy fogalmazott, a fiatal csapat még nem volt ilyen téthelyzetben, így ön is választ kap rá, mire képes. Milyen feleletet kapott?
– Az oroszokat is legyőztük, bár annak nyilván nem volt ekkora tétje. Azért is örülök, mert ilyen szintű tétmeccset rég nyertünk, és fontos a csapat jövője és épülése szempontjából, akár már szerdára is.

– Eszébe jutott már, hogy ön akkor nem lehet ott a parton?
– Nyilván bosszant, de úgyis tudunk nyerni, a lányok mindent tudnak, Keszthelyi Rita és Szücs Gabriella személyében van két meghosszabbított kezem a vízben, tudják, mit kell csinálni. Nyilván ugyanilyen nehéz lesz, más aspektusból. Nagyon valószínű, hogy hollandok ellen játszunk, semmivel nem lesz könnyebb, de ahogyan már a torna előtt is mondtam, bárkit le tudunk győzni.

– Hol egy mosoly, némi megkönnyebbülés?
– Talán egy-két óra múlva, amikor lehűlök, átgondolom az egészet, most még dolgozik bennem az adrenalin. Annak örülök, hogy voltak olyan egyéni teljesítmények a csapatmunka mellett, amelyek továbblökdösték a válogatott szekerét. Nemcsak a gólokra gondolok, hanem Edina utolsó védésére, védekezésekre. Miből, ha ezekből nem tudnak táplálkozni a lányok?

– Az utolsó egy percet hogy élte át? Látta egyáltalán?
– Persze, néztem. Vagyis, néha odanéztem, néha nem. Dőreség lenne azt mondani, hogy bíztam benne, Edina kivédi, azon járt az eszem, az ötméteresekben mi következik, abban bíztam, azt megnyerjük. Hál’ istennek Edina megelőzte egy védéssel, megkönnyítette a saját dolgát, így egyet kellett fognia, nem kettőt-hármat.

– Felszabadult lehet a csapat a győzelem után?
– Nyilván sok terhet levett a lányokról a siker, de azért ott van a léc, azt még át kell ugrani.

„NAGYBETŰS A CSAPAT, ISZONYATOSAN KÜZDÖTTÜNK”

Tartás, erő, csapatjáték – a barcelonai Európa-bajnokságon elődöntőbe jutó női vízilabda-válogatott tagjai ezeket emelték ki néhány perccel az olaszok ellen aratott siker után.

Nem láttunk még ennyire vidám magyar vízilabdázókat a barcelonai Európa-bajnokság mixed-zónájában – mindenki fülig érő szájjal fecsegett, pacsizott, Gangl Edina még kicsit táncolt is, miután a válogatott 10–9-re legyőzte Olaszországot, és az elődöntőbe jutott. Íme, az örömszavak, amelyeket a magyar újságíróknak mondtak a feldobott pólósok.

„A csapat tartását mutatja, hogy a vége előtt fél perccel szereztünk vezetést, és aztán még az ötméterest is sikerült kivédenie Edinának. A sok-sok edzés és együtt töltött idő adta az alapot, a taktikát tudtuk, az volt a fontos, hogy ezt csapatként meg tudtuk valósítani” – értékelt széles mosollyal Leimeter Dóra.

„Nagybetűs a csapatunk, hogy megérettünk erre, iszonyatosan küzdöttünk – pihegte hullafáradtan Keszthelyi Rita. – Bármi lett volna a végeredmény, emelt fővel jöhettünk volna ki a vízből, mert végigküzdöttük az egész meccset. Az egyestől a tizenhármasig, az újonctól az ötödik-hatodik Európa-bajnokságán járó rutinos játékosig mindenki bizonyította magának, hogy igenis be tudja lőni, igenis érdemes munkát beletenni. Mindenkinek elismerésem, mindenki nagyon odatette magát, mindenki megcsinálta azt, amit megbeszéltünk.”

A kiállítási arány és a kontrák száma azt mutatja, a játékvezetők nem voltak ellenségesek az olaszokkal. „Fel voltunk készülve arra, hogy lesz olyan periódusa a mérkőzésnek, amelyben az ellenfelünknek több lehetősége lesz támadásban, mint nekünk. Megbeszéltük, ez nem szabad, hogy kizökkentsen minket, menni kell tovább. Szerencsére mostanában jellemző ránk, hogy semmi sem zavar meg minket” – tette hozzá Keszthelyi.

A csapatkapitány elmondta, az utolsó gól előtt észrevette a helyet és azt is, hogy Csabai Dóránál van a labda. Az UVSE-ben rengeteget játszottak már együtt, és tíz közös év van mögöttük, hiszen már az utánpótlás óta közös a pályaív, így tudta, hogy a társ odaadja a labdát. „Húzásra vártam, de mondta, hogy nem tudta eldönteni, vízre vagy kézre adja, ám így lett a legjobb, így lett gól.”

Az utolsó negyedben Szilágyi Dorottya két góllal vette ki a részét a fordításból. „Nekem az utolsó negyedben, amikor kettővel vezettek, leginkább az az érzés ugrott be, hogy milyen volt, amikor tavaly nem jutottunk a négy közé a világbajnokságon. Nem akartam ismét átélni, és nyilván így volt ezzel mindenki. Minden maradék energiánkat összeszedtük, mindent megtettünk azért, hogy most ne ismétlődjön meg az akkori eset. A második gólom előtt csak néztem az időt, nem terveztem ellőni, de úgy voltam vele, ha már itt vagyok, és nincsenek rajtam, akkor megpróbálom. Az este lesz alkalmunk ünnepelni.”

„Ha bemegy, lettek volna még izgalmak, de nagyon örülök neki, hogy sikerült védeni. Boldoggá tesz, hogy tényleg csapatként tudtuk megnyerni, amikor Keszeg becsavarta az utolsó gólt, akkor tudtam, hogy nem kaphatunk ki. Jött az ötméteres, és azt éreztem, hogy jó, jó, itt van, ki kell védeni, hogy nyerni tudjunk” – idézte fel az utolsó pillanatokat Gangl Edina.

„Nem sok levegőt kapok… – mondta nagyon kimerülten Gyöngyössy Anikó. – Ahogy láttam a társakat küzdeni, az még inkább motivált, erőt adott. Iszonyatosan verekedős meccs volt, gondolom, kívülről is látszott. A bírói ítéletekkel finoman fogalmazva nem mindig értettem egyet, de ez van, el kellett fogadni, megtalálni az ellenszerét. A hollandok tisztább vízilabdát játszanak, bár ott a tengelyben nincs olyan, hogy könnyebb feladat, de az kétségtelen, jobb lesz ellenük centerezni.”

NŐI VÍZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, BARCELONA
NEGYEDDÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 10–9 (1–3, 4–1, 1–4, 4–1)
Barcelona, 600 néző. Vezette: Mercier (francia), Sztavridisz (görög)
MAGYARORSZÁG: Gangl – KESZTHELYI 3, SZILÁGYI 2, Szücs, PARKES 2, Illés, Leimeter 2. Csere: Gyöngyössy 1, Csabai, Gurisatti, Horváth B., Garda. Szövetségi kapitány: Bíró Attila
OLASZORSZÁG: Gorlero – Tabani 1, Bianconi 1, GARIBOTTI 4, Aiello, Queirolo 1, Emmolo 1. Csere: Gragnolati, Dario, Avegno 1, Picozzi, Palmieri. Szövetségi kapitány: Fabio Conti
Gól – emberelőnyből: 7/1, ill. 13/5
Gól – ötméteresből: 2/1, ill. 1/–
Kipontozódott: Illés (24. p.)
MESTERMÉRLEG:
Fabio Conti: – Elismerésem a magyar csapatnak, hiszen a meccs utolsó pillanatáig hitt a győzelemben és jól játszott. Mi úgy kezdtük a meccset, ahogyan minden ittenit, jó energiával, és előnnyel fordultunk az utolsó negyedre. Azt követően viszont többször is ideges döntéseket hoztunk, és ha nem tiszta fejjel érkezel a hajrába, nem nyerhetsz.

Görögország–Oroszország 11–10 (0–1, 2–0, 2–2, 2–3, 5–4) – ötméteresekkel
Hollandia–Németország 22–2 (6–0, 8–0, 3–1, 5–1)
Spanyolország–Franciaország14–5 (2–2, 5–0, 3–2, 4–1)

AZ ELŐDÖNTŐ PÁROSÍTÁSA
Július 25., szerda
17.00: Hollandia–Magyarország
18.30: Görögország–Spanyolország