Férfi vízi Eb: Zavar keletkezett a rendszerben – Märcz

– Az Európa-bajnokságon szembesült azzal, hogy pontosan mekkora feladat vár önre?
– A férfiválogatott képes volt csodát tenni a világliga nyolcas döntőjében, ötösökkel legyőzte Horvátországot, és csak ötösökkel kapott ki Montenegrótól. Ez reményt adott, és bíztam benne, hogy meg tudja lepni a világot Barcelonában is. Budapesten a csapat teljesítménye maximumát adta, nagyon jól sikerült a játékosok motiválása, jól bírták a tornát, ki voltak éhezve a játékra, és a hazai közönség is segített. Ugyanakkor az Európa-bajnokság felé haladva többször is elmondtam, elsősorban a közvéleménynek szánva, hogy nem feltétlenül ez a realitás, az együttes a világligaezüsttel inkább átlépte az árnyékát. Az Európa-bajnokságon az ötödik–nyolcadik hely volt a realitás, amelyet sem edző, sem játékos nem mond ki szívesen előre, mert miért ne alakulhatna jól? Remek csapatok jöttek azonban szembe, például a tavalyihoz képest megerősödő olasz együttes találkozott az egy évvel ezelőttinél tapasztalatlanabb magyarral.

HIDEG ZUHANY A MECCSEK ELEJÉN

– Rendben, az olaszok elleni csoportmeccsen nem volt reális a siker, de az ötödik és a nyolcadik hely között van különbség… Mi lett a korábbi jó játékkal?
– Jó és egymáshoz tudásban közel álló csapatok szerepeltek ott, de biztosan nyomta a fiúkat, hogy nagy pofonba szaladtunk bele az erős és kellemetlen olaszok ellen – valamilyen zavar keletkezett a rendszerben. Amikor kezdtek rosszul alakulni az eredmények, nem volt vezéregyéniség, aki a vízben rendet tudott volna tenni. Akadtak játékosok, akik igyekeztek felelősséget vállalni, de mindez nem feltétlenül a játékrendszerben történt meg. Hideg zuhany volt, hogy a meccseken belül gyorsan elléptek tőlünk az ellenfelek, még ha az olaszok és a szerbek elleni meccsen is visszakaparta magát a csapat, és közelebb került a vetélytárshoz. A legnagyobb hiányérzetem, hogy rendre rosszul kezdtünk, és nem játszottunk kiélezettebb mérkőzéseket. Azt akartam, hogy menjünk három negyeden keresztül, és a végén legfeljebb rutin és erő hiányában hulljunk el. De nem a fizikai erőnlét volt az elsődleges gond.

– Hanem mi?
– Volt más is, apróbb tényező, ám nem osztok meg mindent a közvéleménnyel. A játékosok jól tudják, elmondtam nekik, miben látom az előrelépési lehetőségeket.

– Meglepte, hogy nem akadt vezéregyéniség a csapatban?
– Egy dolog a szóval irányítás, de a legjobb, ha a vezéregyéniségek a játékukkal lesznek azzá, úgy válnak hitelessé. Most ez nem így alakult. Elsősorban a támadójátékosokra gondolok, mert védekezésben Nagy Viktor hangja közelről érkezik, az én hangom is odahallatszik. Ha összességében nézzük, nem is kaptunk sok gólt, még az erősebb riválisok ellen sem irreálisan sokat. Valahogy elöl csúszott szét az egész. Valamennyi megtanulható a vezérségből, ki is alakulhat, ám vezérnek igazából születni kell.

MÉG TÖBB MUNKA KELL

– Tegyük félre, hogy kik térhetnek vissza a válogatottba: a mostani csapatban van vezér?
– Van, de tudatosan foglalkozni kell vele, elemezve a csapat játékát, továbbá markáns és egyértelmű stílusra is szükség van, amely még csak alakult a nyáron. Nekem is tapasztalat, hogy további módosítások, pluszok kellenek, mert a bizonyos pontokban stabil játék nem elég eredményes, hiszen az eredményt győzelmekben mérik.

– Mit kell másként csinálnia, mit lehetett volna akár már most másként tennie?
– Egyénileg mindenkinek nagyot kell fejlődnie az elkövetkező egy évben. Nem könnyű, mert sok meccset játszanak, mégis, tenni kell azért, hogy jobbá váljanak. Több játékos is elmondta, a válogatottban való szereplés többet kíván meg, mint a klubbeli: nem elég az, amit a klubcsapatban kiosztanak rájuk, meg kell szorozni. Mindenkitől többre van szükség, nem fogadható el a mellékszereplővé válás. Alakulgat a jövőbeli csapat gerince, és várhatóan többet leszünk együtt. Az egy-egy meccsen találkozás nem sok lehetőséget ad, hogy közösen készüljenek, vagy én speciálisan terelgessem őket. A sűrű versenynaptár miatt nem könnyű, ám meg kell oldani, hogy maradjon négy-öt hét tiszta felkészülési idő a világbajnokságra, mert minél rutintalanabb egy csapat, annál inkább szüksége van a sok közös munkára. A rövid felkészülési idő miatt különleges nyár volt a mostani, de a folytatásban bővíteni kell a taktikai repertoárt, nem állhat meg a válogatott egy védekezési formánál, sokoldalúbbnak kell lenni. Látjuk támadásban, mit kíván meg a nemzetközi szint, a játékosok magasan vannak, jól passzolnak, türelmesek és taktikusak – ezekben a tényezőkben előttünk járnak. Mindez azonban behozható, vannak tehát előrelépési pontok. Igyekszem én is még több munkát beletenni, és a játékosokból is többet sajtolok majd ki.

REMÉLJÜK, A PIHENŐ TÉNYLEG JÓT TESZ

– Az Európa-bajnokság előtt így fogalmazott, „ennek a csapatnak olimpiai bajnoknak kell lennie”, és hozzátette, az Eb egy állomás. Tartja?
– Ezt elsősorban azért mondtam, mert a világligaezüst után sokan érmes, sőt egyesek győztes csapatot vártak Barcelonában. Sokkal reálisabb, hogy a válogatott nem könnyen, de eljut az olimpiára, és fejlődik addig. Nehéz időszak következik. Remélhetőleg azok a játékosok, akik most még nem voltak elég érettek, belenőnek a szerepbe, azokat pedig, akik nem voltak itt, tényleg jobbá teszi a nyár, hiszen ez volt a cél: azért hagyták ki az Európa-bajnokságot, hogy feltöltődjenek, és az olimpiára jobbak legyenek. Bízom benne, ha a magyar vízilabda vállalta az áldozatot, a hiányukat, akkor az tényleg a sportág olimpián való részvételét segíti, és még teljesebb lesz a csapat. Óriási a konkurencia, öt-hat együttes az olimpiai bajnoki cím várományosa. Be kell tornázni magunkat a hat közé, mert egyelőre távol vagyunk – de két év hosszú idő.