A 145-szörös magyar válogatott center 2008-ban, Pekingben tagja volt az olimpiát nyerő együttesnek, de többek között világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmesnek is vallhatja magát – Kis Gábor 2016-ban mondta le a válogatottságot, ám klubszinten is nagy sikereket ért el, csapatával például hatszor diadalmaskodott az OB I-ben, a 2016–2017-es kiírásban ráadásul a Szolnokkal az élen zárt a Bajnokok Ligájában.
Kis a vlv.hu-nak elmondta, eleinte sokat gondolkozott azon, hogy egy idényt még játszik, ám tavaly decemberben megszületett a kisfia, s emiatt úgy döntött, hogy több időt szeretne a családjával tölteni.
„A pekingi arany mellett büszke vagyok a riói olimpiai ötödik helyre is. Sosem idegenlégióskodtam, az egész pályafutásomat magyar csapatokban töltöttem, amit egyáltalán nem bánok, kifejezetten örülök, hogy részese lehettem a sportág magyarországi legújabb kori időszakának. Gyakorlatilag végig az elitben voltam, olyan klubokban szerepelhettem, amelyek a legmagasabb célokat, bajnoki trófeák megszerzését tűzhették ki maguk elé. Erre büszke vagyok, még ha természetesen nem is sikerült mindig az élen végezni.”
„Kiemelkedő szezonom volt a 2016–2017-es, amelynek végén a Bajnokok Ligáját is sikerült elhódítani a Szolnokkal. Azon a poszton, amelyen én játszom, nem tudom, képes lennék-e egy év múlva is jó teljesítményt nyújtani, tény, hogy ez a munka fizikálisan már nagyon megterhelő a számomra.. Márpedig nem akarom úgy befejezni a sportolói pályafutásomat, hogy akár a nézők, akár a szakemberek azt mondják egy-egy meccs után: »Hú, de jó játékos volt ez a Kicsi, csak hát, már nem a régi, lefőtt a kávé...« Ez kicsit tehát önbecsülés kérdése is, ha nagyjából húsz évet a legmagasabb szintű teljesítménnyel húztam végig, akkor így is kellene abbahagyni.”
„Tudom, hogy nagyon nehéz pillanat lesz, amikor ennek a bajnokságnak a végén az utolsó dudaszót meghallom, már elképzeltem, lélekben nyilván kicsit meghalok majd... De azért valamennyire már most vigasztal néhány dolog, például az, ahogyan egyik játékostársam, Alekszics reagált, amikor tájékoztattam őt a döntésemről. Szó szerint ezt mondta: „Nem baj, Gabi, király voltál és királyként fogsz visszavonulni!« Jólesett és igaza is van, tényleg úgy fogom befejezni, hogy még ugyanolyan hatékony vagyok a vízben, mint a régi szép időkben!”