Férfi vízi: „Az FTC-nél minden adott a legmagasabb szintű pólóhoz”

– Különleges önnek az európai Szuperkupa?
– Két okból is az. Az egyik, hogy az első trófeámat nyertem meg a Ferencvárossal, a másik, hogy ez még hiányzott a gyűjteményemből – válaszolta Janisz Fundulisz, az FTC-Telekom férfi vízilabdacsapatának 31 éves görög légiósa, aki öt góllal járult hozzá, hogy együttese legyőzze a Marseille-t a franciák otthonában rendezett európai Szuperkupa-mérkőzésen.

– Egy évvel ezelőtt éppen az FTC fosztotta meg tőle.
– No igen, még az Olympiakosz játékosaként nagy meccset vívtunk mostani csapatommal. Nyilván sajnálom, hogy akkor nem sikerült nyerni, de örülök, hogy most igen. Ez az első évem légiósként, fontos volt ilyen gyorsan nyerni valamit.

– Pedig a Marseille mindent megtett, hogy megakadályozza. Számított rá, hogy ennyire nehéz lesz?
– Az első perctől tudtuk, hogy nem könnyű, ez a meccs is megmutatta, hogy a sportban nem számít, ki az esélyes. A Marseille nagyon jól kezdett, sokkal jobban, mint amikor legutóbb a Bajnokok Ligájában találkoztunk vele. Igaz, tudtuk róla, hogy otthon mindig jobb. Belelendült, elhitte, hogy képes győzni. Aztán a második félidőre változtattunk, mert éreztük, kicsúszhat a kezünkből a győzelem. Higgadtan és koncentráltan játszottunk, s a végén már uraltuk a meccset.

– Mikor hitte el, hogy nyernek?
– Én csak akkor, amikor már három góllal vezettünk, és csupán két-három perc volt hátra.

– Szükség volt végre egy nehéz mérkőzésre, amelyen keményen küzdve kell győzni?
– Azt nem tudom megmondani, hiányzott-e, de az biztos, nagy erőt ad, hogy így nyertünk. Eddig kevés szoros mérkőzést játszottunk, most viszont nagy hátrányból, négy gólról kellett visszajönni. Ráadásul nemcsak egyszerűen nyertünk, hanem a győzelem trófeát termett, az idény első kupában mérhető sikerét. Megmutattuk, győztes karaktere van a csapatnak, nehéz helyzetből is talpra tudunk állni. Ráadásul trófeával kezdeni az idényt mindig jó, lendületet ad. Az előző évben a Ferencváros az összes sorozatban nyert, és bár nem lehet mindig mindenütt győzni, megpróbáljuk megismételni a sikereket.

– Milyenek a tapasztalatai új csapatában?
– Kezdetben nehéz volt, hiszen elhagytam a hazámat, és a családom is otthon maradt. A korábbi csapattársaimmal szinte egész évben együtt játszottam, hiszen nemcsak a klubban, a válogatottban is együtt szerepeltünk. Aztán megérkeztem egy olyan együttesbe, amely mindent megnyert és amelyben mindenki új.

– A görög válogatott csapatkapitányaként, az Olympiakosz vezéreként érkezett. Hol a helye a hierarchiában?
– Tudom, hogy minden csapatnak megvan a maga hierarchiája, így a Ferencvárosnak is. Az a célom, hogy megtaláljam a szerepemet és helyemet a csapatban, megcsináljam, amit az edző kér, és együtt eredményesek legyünk. Nem szeretem magam előtérbe tolni, a közösség sikere a lényeges. Hosszabb folyamat, de egyre inkább megtalálom a helyemet. A társak kezdettől segítőkészek voltak, jól haladok. Varga Zsoltról korábban csak jól hallottam, a közös munka is igazolta mindezt, úgy érzem, bízik bennem.

– Miért éppen az olimpia előtt szegődött légiósnak?
– Szerettem volna az új szabályokat a lehető legszínvonalasabb környezetben, bajnokságban megszokni. A válogatott még nem szerzett olimpiai kvótát, igyekszem az új stílusú játék minél jobb elsajátításával segíteni a csapatnak.

– Még úgy is megéri, hogy a családja nem tartott önnel?
– Nem könnyű nélkülük, de összességében igen. Meg akartam ismerni a legjobbakat, azokat, akikkel évek óta csak ellenfélként találkoztam a medencében. Harmincegy éves vagyok, ki tudja, mikor lett volna ilyen jó lehetőségem Görögországon kívül játszani, a Ferencvárosban minden feltétel adva van a legmagasabb szintű pólóhoz. És azt se felejtsük, pályafutásom jelentős részét az Olympiakoszban töltöttem – ha sokat vagy egy helyen, elveszítheted a motivációdat. Friss élményekre vágytam, hogy ismét élvezzem a játékot.

– És közben megnyerne mindent?
– Igen! Egy ilyen erős klubban nagyok az elvárások, és nem lesz egyszerű dolgunk, de nem álmodhatunk kevesebbről, mint hogy megvédjük az összes címet. Van esélyünk rá.