Férfi vízilabda: Eb-arany, elhunyt Benedek Tibor – ez történt 2020-ban

Amikor januárban huszonegy év után újra Európa-bajnoki címet nyert, nem mellesleg olimpiai kvótát szerzett a magyar férfiválogatott, még nem sejtettük, mi következik a felejthetetlen pillanatok után.

Láttunk márciusban felfüggesztett, majd törölt idényt, így sohasem tudjuk meg, mire lett volna képes a Vad Lajos által irányított OSC, amely a Bajnokok Ligájában veretlenül állt a csoportjában, fél lábbal a nyolcas döntőben, miután egymás után kapta el a Ferencvárost és a Pro Reccót, mint ahogy azt sem, mit ért volna el Benedek Tibor UVSE-je a bajnokság felsőházában. Láttunk egy nyarat, amelyen visszalépett az élvonaltól a Szombathely, a megszűnés szélére sodródott az OSC és az Eger (végül mindkettő megmenekült), a Vasas pedig újra nagycsapat lett (nem függetlenül az OSC hányattatásaitól). És ott volt a fekete június, amikor egymást követő két napon ment el két háromszoros olimpiai bajnokunk. Láttunk több mint négyezer néző előtt megrendezett osztályozós párharcot, szeptember végén, háromfokos zimankóban befejezett, eredetileg nyári Magyar Kupát, valamint olyan őszi szezont, amelyet a halasztások és a pótlások tettek követhetetlenné. Láttunk BL-selejtezőben elbukó Szolnokot, Eurokupából kizárt BVSC-t, és közben azt is megtanultuk, mi az a buborék.

Az érzelmi és sportszakmai szálak mégis ott értek össze, ahol Benedek Tibor csodákat művelt az UVSE-vel. Az a társaság kivételes volt: akik járják az uszodákat, már beszélgettek erről korábban is, ám a lila-fehér brigád a legutóbbi idényben átlépte az ingerküszöböt az általános sportkedvelők között is.

Tudniillik nemcsak a táblázaton járt nem hitt magasságokban, hanem a vízben szokatlanul ötletes és vagány pólóval rukkolt ki, hogy azt ne mondjuk, járt elöl. A tréner és játékosai sikeres munkáját az is bizonyítja, hogy a nyáron eligazoló fiatal vízilabdázók az élcsapatokban is remekül helytállnak.

Közülük Vigvári Vendel játszik a legmagasabb szinten, aki a Ferencváros tagjaként Magyar Kupát nyert, bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, és meghívót kapott a válogatott decemberi összetartására is. Ütős fél évnek tűnik.

„Nem volt egyszerű otthagyni az UVSE-t, hiszen együtt nőttem fel a csapattársaimmal, de úgy éreztem, hogy ideje lenne szintet lépni   – mondta a váltásról a 19 éves játékos. – Sok téren elég nagy változás történt az életemben, tényleg mozgalmas fél éven vagyok túl, ám nagyon élveztem az összes kihívást, amelyet magában rejtett. Kellett az új lendület az életembe.”

A beilleszkedés nem ment rosszul, hiszen Vigvári Vendel sokat és jól játszott az ősszel, bizonyítékként negyedik az ob I góllövőlistáján – a harmadik éppen az öccse, a még ma is az UVSE-t erősítő Vince.

„Jól sikerült bemutatkoznom, és élnem a lehetőséggel, hogy Varga Dénes sajnálatos sérülése miatt többet játszhattam a kapásoldalon   – mondta a kezdetekről a szélső. – Utána aránylag stabil játékot tudtam mutatni néhány kilengéssel, viszont dolgozom rajta, hogy minél kevesebb legyen az ingadozás. Dumi visszatérése után is sokat voltam a vízben, csak megváltozott a szerepköröm, például átkerültem a másik oldalra, amit szintén élvezek. Szerencsésnek érzem magam, mert jó viszonyban vagyok: rendkívül segítőkész, mondhatom, megdöbbentem, mennyi energiát fektet abba, hogy jobb játékossá váljak. Motiváló, hogy mindennap látom, hogyan edz és mennyire szeretne még több sikert elérni egy olyan játékos, aki már mindent megnyert és a világ legjobbjának is megválasztották.”

Vigvári Vendelt a parton sem tucatember terelgeti, Varga Zsolt is olimpiai bajnok, volt már a világ legjobb edzője, nem mellesleg a „Mester”, Benedek Tibor régi barátja.

„Sok mindenben hasonlóak és ugyanazt a vonalat képviselik, azonban egy fiatal, tanítani való pólósokkal teli csapatot máshogyan kell irányítani, mint egy olyat, amelyben világklasszisokat, illetve fiatal tehetségeket kell csapattá formálni, miközben építik is a játékosokat – hasonlította össze az edzőket Vigvári. – Ezzel együtt senkinek sem lehet panasza, mert Varga Zsolt mindenkire nagy figyelmet fordít, a részletekre is odafigyel, sokszor személyre szabott edzéseket vagy pihenőt kapunk.”

A jó kezdés után decemberben jött a BL-bemutatkozás –  „Más szint...”,   mondta velősen Vendel –, majd a válogatott meghívó:  „Régi álmom volt a válogatott, még akkor is, ha pontosan tudom, nem elég bekerülni a csapatba, meg is kell ragadni ott, és számos trófeát elnyerni. Ugyanakkor a meghívó visszajelzést adott arról, hogy jó úton járok  . Jól sikerültek az edzések, mégsem elégedhetek meg, mert egy BL-torna vagy egy bajnoki rangadó után érzem, a kitűzött céljaim még messze vannak. Ezzel együtt nagyon örültem, hogy így zárult az évem.”

A zárással alighanem mindenki egyetért, aztán nagyon reméljük, 2021 már egyéni- és csapatszinten is csupa örömöt tartogat. Ránk férne.