Férfi vízilabda: Vámos Márton Görögországban folytathatja

Szép gyűjteménnyel dicsekedhet az FTC-Telekom a férfi vízilabda Bajnokok Ligájában, hiszen a 2019-es aranyérem és a tavalyi ezüstérem után az idén bronzérmet szerzett (2020-ban a pandémia miatt törölték az idényt), vagyis sorozatban háromszor állhatott fel a dobogóra a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban. Ezzel a tízszeres győztes Pro Recco után a zöld-fehéreké a leghosszabb dobogós sorozat, az olaszok hatnál járnak.

„Mindig erre térek rá, de az év elejéhez képest folyamatosan lépdeltünk előre, és jóval messzebbre jutottunk az előre meghatározott céloknál – mondta Varga Zsolt, az FTC vezetőedzője. – Amikor először megláttuk a csoportot, azt gondoltuk, hogy »Úristen, hogyan jutunk be a nyolcas döntőbe?!« Aztán úgy jutottunk be, hogy a második helyen végeztünk a csoportban. A Jug Dubrovnik ellen kiharcoltuk a négy közé jutást, majd kikaptunk a Reccótól, de ez benne van a pakliban, mert tényleg világválogatottal kerültünk szembe: minden pozícióban a legjobbak játszanak, ráadásul nagyon hosszú a kispadjuk is. Ezzel nehéz mit kezdeni, főleg ilyen sorozatterhelés alatt.”

A címvédő Reccóval olyannyira nehéz volt mit kezdeni, hogy lényegében az döntötte el a végső sorrendet, hogy melyik csapat mikor találkozott a Zalánki Gergő repítette olasz sztárcsapattal. A Brescia ellen azonban megszerezte a bronzérmet a Ferencváros, meglehetősen parázs összecsapáson. Az olaszok színjátszására vevők voltak a játékvezetők, de ezzel is megbirkózott a csapat, és az idénybeli harmadik meccsén is veretlen maradt a Bresciával szemben, ami önmagában is megsüvegelendő teljesítmény, nemhogy egy háromnapos torna harmadik napján.

„Az első és utolsó meccs, ami keretbe fogta a belgrádi szereplésünket, meglehetősen hasonló volt – értékelt a szakvezető. – Mindkettőt nagyon jól kezdtük, aztán feljött az ellenfél, fej fej mellett haladtunk – igaz, a Brescia nem fordított, a bronzmeccsen legfeljebb egyenlő volt az állás. Nem megbántva senkit, de a bresciaiak mindig nagyon hisztis vízilabdát játszanak, az őrjöngés és a provokáció a lételemük, minden szituáció után reklamálnak, amit érthetetlen módon hagyják is nekik. Ezzel az őrülettel kellett valamit kezdeni. A két fáradt csapat küzdelmének végén mi tudtunk jobban koncentrálni, és elöl egy-két kiemelkedő teljesítménnyel belőttük a helyzeteket – ez kellett ahhoz, nyerni tudjunk.”

A bajnoki és a Magyar Kupa-arany után Bajnokok Ligája-bronzérem került Varga Zsolt nyakába, aki bár mindig tökéletességre törekszik, őszintén örült ennek az eredménysornak.

„Az elődöntő után még nem voltam elégedett, a bronzérem megszerzése után már sokkal inkább, mert valamennyire realistának is kell lenni – foglalta össze a belgrádi napokat és az egész évadot Varga Zsolt. – Nem mindennapi, amit ezzel a csapattal véghez vittünk, nagyon szép idényünk volt nagyon jó eredményekkel. Nyilván maximalista vagyok, és hittem benne, hogy megverjük a Reccót, de abban a mérkőzésben mindenféle forgatókönyv benne volt, még az is, hogy megvernek minket héttel. Az utolsó pillanatig bíztam a sikerben, Süni      (Nyéki Balázs másodedző – a szerk.) szólt a negyedik negyedben hogy talán kellene egy kicsit spórolnunk a másnapi meccsre. Akkor már én is úgy voltam vele, hogy ha nem lövünk két perc alatt két gólt, akkor visszaveszünk, mert a bronzcsata is fontos – végül győzelemmel búcsúztunk az idénytől. Nagyon büszke vagyok a srácokra, a munkának azonban folytatódnia kell.”