Lelkük rajta – Malonyai Péter publicisztikája

Ott folytatom, ahol egy nappal ezelőtt szerzőtársam, Ballai Attila abbahagyta: férfi pólósainktól elfogadhatatlan a budapesti világbajnokság 7. helye, szigorúbban: nem maradhat következmények nélkül. Nem feltétlenül személycserékre gondolok, már csak azért sem, mert nálunk – sajnos – úgy van, hogy a leváltások, kinevezések, kihagyások, beválogatások körforgásában sokan azt hiszik, a jövés-menéssel megoldották a megoldandókat, a teendőkről már kevesebb szó esik. Ha esik.egy nappal ezelőtt szerzőtársam, Ballai Attila abbahagyta: férfi pólósainktól elfogadhatatlan a budapesti világbajnokság 7. helye, szigorúbban: nem maradhat következmények nélkül. Nem feltétlenül személycserékre gondolok, már csak azért sem, mert nálunk – sajnos – úgy van, hogy a leváltások, kinevezések, kihagyások, beválogatások körforgásában sokan azt hiszik, a jövés-menéssel megoldották a megoldandókat, a teendőkről már kevesebb szó esik. Ha esik.

És akkor még mindig ott vannak a tettek.

Ami engem illet, úgy vélem, a játékosok között kell elsősorban rendet vágni. Valami nem stimmel az önértékelésükben, és itt nem a képzettségükről beszélek, noha ott is akadhatnak hiányosságok. Ennyi tudnak – mondom én –, ennél azért jobbak – mondják mások –, viszont a 7. hely rögzített tény, a legnagyobb uszodai dumások sem mondhatják rá, hogy tulajdonképpen első, csak az ármánykodó valakik kivontak belőle hatot.

Folytassuk is a dumával. Ahány játékos, annyiszor hangzott el a szájukból, hogy – csalódottak. Ezt kikérem magamnak, mert csalódott én vagyok, a drukker, meg a margitszigeti ezrek, a televízió előtt szurkoló, a magyar póló iránt úgy is elfogult polgártársaim, hogy alapvetően nem is értik, mi történik a medencében a kezek, lábak kavalkádjában.

A pólósoknak jó esetben lelkiismeret-furdalásuk lehet, ami ugyebár más, mint a csalódás. Játék a szavakkal? Aligha. Csalódni valamiben, valami miatt szokás, a lelkiismeret-furdalásnak nincs köze a külvilághoz, ha úgy tetszik, a felelősség hárításához. Meg aztán ne becsüljük le a szavakat, főként, hogy mostanában rengeteg szó esik a kommunikációról (nem a dumáról!), a szavaknak pedig nem csupán tartalmuk van, súlyuk is.

Ami a lelkiismeret-furdalást illeti, sokféle a definíciója, de alapvetően a lelkiismeretből eredő, kínzó, nyugtalanító érzés valamilyen tettünk, érzésünk, gondolatunk nyomán. Létezik keményebb megfogalmazás is, így Friedrich Nietzschéé, aki szerint annak a jele, hogy a jellem nem nőtt fel a tetthez.

Egyébként a múltban, a kevésbé óvatoskodó megfogalmazások korában a lelkiismeret folyamatosan napirenden volt a sportéletben is. Nyolcvan esztendeje például a Nemzeti Sport Zsengellér Gyula közbejöttével vette elő a témát, A játékos és a lelkiismerete címmel. Az újpesti futballista akkor 26 esztendős volt, s nem akármilyen klasszis: szerepelt a világbajnokságon ezüstérmes csapatban (1938), nyert Közép-európai Kupát (1939), volt Európa-válogatott (1938), bajnok (1939) és gólkirály (1938, 1939), 1939-ben 26 meccsen szerzett 56 góljával Európa legjobbja volt a műfajban.

Nos, neki idézte fel Pinocchio történetét az újságíró, a mesehős lelkiismereteként rendre közbeszóló Tücsök Tihamérként szembesítette – saját magával. „Nehéz szerep ám az ilyesmi! Mert az emberek sokkal jobban szeretik a hízelkedést, mint a lelkiismeret szavait. Jobban szeretik, ha a lelkiismeret alszik. Szegény tücsök néha kénytelen volt kellemetlen dolgokat mondani” – így indul az írás, és némi a lényeget is rögzítő mentegetőzéssel: „A jó lelkiismeret azonban gazdája hasznát akarja, nem pedig pillanatnyi kielégülését.”

Ezek után Zsengellér kap hideget-meleget. Meg kell tudnia, hogy „akinek ilyen nagy tehetséget adott az Isten, annak azt kötelessége tökéletesen kiaknázni”, ezen belül pedig többet és szorgalmasabban kell edzenie, magánszorgalomból is, hiszen lehetne jobb az erőnléte, nem kéne sörözgetnie, dohányoznia, szedhetne vitaminokat, elsajátíthatná a helyes légzés tudományát. A játékos jó partner („Sok igaz van abban, amit mondtál...”), a szerző tanulsága pedig: „A lelkiismeretnek az a kötelessége, hogy mindenre fölhívja a figyelmedet. Az már tőled függ, hogy hallgatsz-e rá.”

Cáfolhatatlan.

Gyakran kérdezték a témában a bírókat. Szőke II István leszögezte, hogy ha egy játékvezetőnek nincs lelkiismerete, csak tiszavirág-életű lehet karrierje a futballpályán, majd a tévedéseiről beszélt, hozzátéve persze, hogy mindig mások tehettek róla, leginkább a partjelzői.

Érdekesebb, amit a tornában pontozóbíró Romák Éva mondott 1976-ban, amikor felemás korláton Egervári Márta rontás nélküli gyakorlata bronzérmet ért a montreali olimpián. „Nem volt lelkiismeret-furdalásunk, amikor megadtuk a 9.9-et” – így a magyar pontozó; kérdem, miért lett volna, hiszen tökéletes volt a gyakorlat. Tudom, naiv a felvetésem, hiszen a pontozóké különleges világ – maradjunk ennyiben.

Amikor Popovics Sándor 1994-ben nyolc mérkőzésre átvette a kiesésre álló MTK futballcsapatát, látványos mondattal kezdett. „Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de máris lelkiismeret-furdalásom van, amiért kieső helyen áll a csapat... Ezt azért mondom, mert óriási hatással volt rám az MTK vezetőinek klubszeretete és aggódása a csapat jövőjéért” – mondta, majd amikor a nyolc meccsen mindössze két pontot szerzett a kieső csapattal, azzal távozott, hogy sehogy se látja a sikeres munka feltételeit, ezért kalandorság lenne, ha folytatná. Munkája – nálam – addig is kalandorság volt.

Ennél jellemesebb volt Baróti Lajos, aki az 1958-ban a svédországi világbajnokságon a csoportkörben búcsúzó futballválogatott kapitányaként így beszélt: „A balsikerért én vagyok a felelős. (...) Elvállaltam egy feladatot és nem tudtam teljesíteni. Nem tudtam összeforrasztani, lelkileg összekovácsolni a csapatot. Nagyon szégyellem magam, és lelkiismeret-furdalásaim vannak.”

Dicséretes felelősségvállalás Barótié, ritka a magyar futballban, ahol többnyire későn vagy látványosságként kerül elő a lelkiismeret. Amikor a Bp. Honvéd futballistái érintve voltak az éppen aktuális bundaügyben (1988), a szakosztályvezető Kozma Mihály egy évvel később azt nyilatkozta, hogy lelkiismeret-furdalása van, hogy a perbe fogottakat nem zárták ki a klubból. Jóval később, már az akadémiák korában az egyik vezető örömmel újságolta, hogy „mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül” zavarták el azt az ifjút, aki szerelmes lett, és ezért el-elkalandozott a figyelme.

Náluk érdemesebb figyelni a legendáinkra. Gyarmati Dezsőnek meggyőződése volt, hogy nincsenek véletlenek, a labda a kapufáról többnyire akkor pattan kifelé, ha nem tettél meg mindent a sikerért, ám ennél egyértelműbben fogalmaz Balczó András: „Nem azzal kell odaállni a verseny rajtjához, hogy győzzön az ember, hanem úgy, hogy a maximumot nyújtsa. Úgy készüljön a versenyre, hogy utána ne lehessen lelkiismeret-furdalása.”

Talán az egyik legérdekesebb eset a diósgyőri kosaraslányoké. Amikor 2004-ben Miskolcon nagyon kikaptak a PVSK-tól, a játékosoknak lelkiismeret-furdalásuk támadt, mert a híveik csalódtak, ezért vállalták, hogy a következő idegenbeli meccsre induló szurkolói buszok költségének felét kifizetik. A másik felét a klub vállalta magára, így ingyen utazhattak a drukkerek.

Persze a lelkiismeret-furdalást nem lehet parancsra előhívni, már csak azért sem, mert lélek kell hozzá. Ugyanakkor a tudomány szerint, aki képtelen rá, antiszociális személyiségzavarral diagnosztizálható. Ilyen messzire azért nem mennék pólósaink esetében, az viszont biztos, hogy a valós önismeret nem árt (egyébként sem). És mielőtt félreértenének, nem gondolok én önmarcangolásra, csak némi őszinteségre – önmagukkal. „Az Úr adott nekünk értelmet és lelkiismeretet; nem rejtőzhetünk el saját magunk elől” – áll a Példabeszédek könyvében, azt pedig a hétköznapok sugallják, a tudomány pedig megállapítja, hogy hihetetlen, mi, emberek mennyire tudunk hazudni önmagunknak.

A pólóra visszatérve, annyit áradoztak a közönségről a fiúk, hogy nem merik mondani, mekkora teher volt rajtuk. Kérem, ne is mondják, hiszen a költségvetésen nagyobb teher van ahhoz, hogy ők eleget tegyenek kötelezettségeiknek.

Tudják, az ár-érték arány.

De ne számolgassanak, a jó lelkiismeret pénzért úgysem kapható.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!