Aki látta a férfi pólósok világbajnoki (le)szereplését, pontosan tudja, hogy valamivel fel kellett rázni az enerváltan és szétesően játszó válogatottat. Aki pedig látta valaha Varga Zsoltot a ferencvárosi kispad mellett állni (merthogy ülni rajta a legritkább esetben szokott), azzal is tisztában van, hogy ő a megfelelő ember erre a feladatra. A mérkőzéseken ezer fokon ég, saját bevallása szerint is munkamániás és maximalista, ennek megfelelően a mindenkori csapata sem éppen a lagymatag játékáról és az odakent taktikájáról híres. Nála jobban senki sem akar győzni, ennek ellenére üdítő volt hallani, amikor arról beszélt az Európa-bajnokság hétfőn kezdődő férfitornája előtt, hogy az eredménykényszert nála bizony felülírja a csapatépítés, valamint a játékosok fejlődésének fontossága. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy az eredményt tekintve is megvan a célja, és csak az elvárás egyidejű teljesítésével lenne igazán elégedett – a maximalizmus, ugye.
Azt ő maga sem tagadja, hogy vannak olyan együttesek a mezőnyben, amelyek jelenleg a miénk előtt járnak, ám a rá jellemző módon ezt szinte személyes sértésnek veszi, és elképesztően indulatos tud lenni, amikor arról kell magyaráznia, miben jobbak az ellenfelek. Ebből kiindulva, ha még az Eb-re nem is tűnik el azonnal ez a különbség, a párizsi olimpiáig nem feltétlenül tart ki a riválisok előnye. Merthogy pontosan ismeri őket, a Bajnokok Ligájában évek óta ezek ellen a játékosok – és olykor ezek ellen az edzők – ellen készíti fel a klubcsapatát, meglehetős sikerrel, hiszen nyert is már BL-t, így egyetlen percet sem kellett arra vesztegetnie, hogy képbe kerüljön. Márpedig ideje nem sok volt, a kinevezése után öt héttel már az Európa-bajnokságon vezeti a válogatottat. Nehéz belőni, hogy első nekifutásra mire lesz képes az általa irányított gárda, ám az előző idényben a Ferencvárost is nagyon gyorsan összerakta, a végeredmény pedig még jobb is lett, mint azt előzőleg bárki hitte volna… Mindazonáltal néhány sarokpontban biztos vagyok: fegyelmezett, ugyanakkor forró szívű, erőtől duzzadó, a felelősséget nem kerülő játékosokat látunk majd a következő két hétben.
Éppen olyanokat, mint a kapitányuk.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!