„A »béka« úszóbajnokságról hozott le egy fényképet az újság, amelyen én is rajta voltam” – mondta Merész András. „A százméteres mellúszás előfutama után készült a fotó, nagyon büszke voltam rá, hogy nyertem, de édesanyám, aki egyben az edzőm is volt, leszidott, mert nem volt elég jó az időeredmény. Édesapám Csepelen focizott, míg nagypapám a Fradi ificsapatánál volt edző, így róluk is sokat írtak az újságban, nálunk családi hagyomány volt, hogy Népsportot olvasunk. A gimnáziumi osztálytársaim a mai napig emlegetik, hogy minden reggel fél liter kakaóval, egy sós kiflivel és a Népsporttal ültem be a padba, kiolvastam a lapot, majd elkezdtem lemásolni a házit a többiekről.”
Merész András hozzátette, olykor már hajnalban sorba állt az újságárusnál, s az évek előrehaladtával egyre többször fordult elő, hogy a saját nevével is találkozott lapunkban.
„Amikor ezerkilencszázkilencvenhétben elküldtek Szolnokról, az alábbi címmel jelent meg a Nemzeti Sport: »Merész húzás, menesztették Merészt...« Edzőként annak örültem igazán, ha a csapatom teljesítményét dicsérték az újságírók, hiszen ami megjelent a lapban, annak súlya volt. Miután kineveztek a női válogatott élére, megtiltottam a játékosoknak, hogy a világversenyek alatt cikkeket, kommenteket olvassanak a Nemzeti Sport online felületein, nem akartam, hogy befolyásolják őket a külső vélemények. Én persze mindig elolvastam, mit írnak rólunk, a negatív visszajelzések pedig még úgy is motiváltak, hogy sokszor tudtam, a fotelhuszárok csak a szelvényüket siratják.”