Akadémiai nevelés, mentális felkészítés: a holland női vízilabda titkáról Arno Havengával

– Egyszerű a kérdés, de a válasz biztosan összetett. Mi a sikersorozatuk titka?
– Nincs titok, csak jól felépített program, amelynek az alapja, hogy évek óta rendszeresen együtt készülnek az itthon játszó válogatott kerettagok – mondta a Nemzeti Sportnak Arno Havenga, a vizes sportokat felölelő holland szövetség vízilabda szakágának igazgatója, aki 2013 és 2021 között szövetségi kapitányként irányította a női válogatottat. – Öt-hat játékosunk kivételével már mindenki külföldi bajnokságok élcsapataiban szerepel, sokat számít, hogy hétről hétre a legmagasabb szinten játszanak mérkőzéseket. A sikerek másik fontos összetevője, hogy kiváló edzőink vannak, és a különböző kiegészítő területeken is képzett szakemberek segítik a játékosok fejlődését. Az eindhoveni akadémiánkon például tizenhat középiskolás fiú és lány tanul, edz és folyamatosan fejlődik, péntekenként hazamennek, hétvégén meccset játszanak a klubjukban, aztán hétfő reggel visszatérnek a kollégiumba.

– Milyen életkorban érdemes őket beépíteni a felnőttválogatottba?
– Személyfüggő, ezért figyelembe kell vennünk az egyes játékosok érési folyamatát. Némelyek hamarabb kerülnek fizikailag megfelelő állapotba, mások később, de a programhoz már tizenhat évesen csatlakoznak a tehetségek. Utána bármikor bevethetjük őket a felnőttek között, Lola Moolhuijzen például még csak tizenkilenc, ám már két éve fontos láncszeme a válogatottnak. Nagyságrendileg harminc játékost figyelünk folyamatosan, van korosztályos B-keretünk is, amely gyakran a felnőttekkel együtt készül. Mindenkiről tudunk, akinek esélye lehet bekerülni a válogatottba, és ha a bajnokságban valaki váratlanul kimagasló teljesítményt nyújt, kipróbáljuk, hogyan reagál a fokozott terhelésre – ilyen azért ritkán fordul elő.

– Változtattak valamit a rendszeren, miután a tokiói olimpián csak hatodik lett a női válogatott?
– Csupán annyit, hogy Evangelosz Dudeszisz vette át tőlem a csapat irányítását, akivel korábban együtt dolgoztunk, szóval jól ismerem, nagyszerű szakember. Új játékosokat is behívott, néhányan visszavonultak, vagyis vérfrissítés történt a keretben, illetve fokozatosan egyre több játékosunk került európai topbajnokságokba. Nagy figyelmet fordítunk a mentális felkészítésre, amit rendkívül fontosnak tartunk – a pszichológusunk nemcsak beszélget a játékosokkal, hanem azt is elemzi, hogy miként teljesítenek nyomás alatt, az edzők pedig hogyan kommunikálnak velük. Fontosnak tartjuk továbbá a sportolók fizikai állapotának elemzését, az eredmények tükrében építjük fel az alapozást.

– Miközben a nők rendszeresen éremért küzdenek, a férfiak egyelőre nem tudnak a legjobbak közé férkőzni. Miért?
– Valóban így van, pedig a rendszer hasonlóan központosított, csak többen játszanak itthon a válogatott keretből. A női csapat stabil teljesítményt nyújt a legmagasabb szinten, a férfiválogatott lemaradása viszont jelentős a legjobbakhoz képest, de szeretnénk folyamatosan fejlődni, és idővel az élbolyhoz tartozni. Lényegi különbség, hogy a nőknél az oroszok hiányában öt csapat magaslik ki az európai mezőnyből, míg a férfiaknál jóval több az erős vetélytárs.

– Az eredmények alapján úgy tűnik, a hölgyek nagyot léptek előre az elmúlt években. Valóban így történt?
– Egyértelműen, mert megtanultuk megnyerni a fontos mérkőzéseket. Döntőket kell játszani ahhoz, hogy mentálisan erősödj, márpedig a nagy világversenyen rengeteget számít a megfelelő lelkiállapot. Megvan a kvótánk, de Párizs előtt már nem nagyon kísérletezünk, igyekszünk megbecsülni a lehetőségeket, amikor nyomás alatt teljesíthetnek a játékosaink, ezáltal még jobban összeérhet a válogatott magja. Jó dolog, ha Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon dobogón végzünk, ám néhány év múlva senki sem emlékszik rá, az olimpiai érem viszont örök érvényű.

– Milyen hatással lehet a sportág hollandiai népszerűségére, ha megnyerik a párizsi olimpiát?
– Talán ez kellene ahhoz, hogy szélesebb rétegeket szólítsunk meg. A hazai rendezésű Eb is sokat segített, többet írtak a vízilabdáról a lapok, és a tévé is mutatta a mérkőzéseket, ami a bajnokikra még nem jellemző. Szeretnénk elérni, hogy a klubok is átvegyék a professzionális szemléletet, ezért rendszeresen egyeztetünk a képviselőikkel. A női élvonalban például nyolc csapat szerepel, de csak kettő-három ütőképes, ráadásul minden játékos amatőr, az edzések mellett dolgoznak vagy tanulnak. Honnan is érkezett? Magyarországról?

– Igen, miért?
– A minap éppen meséltem valakinek, aki nem követi a vízilabdát, hogy milyen a légkör a margitszigeti Hajós uszodában, mekkora élmény ott játszani. Mutattam neki képeket is, még a kétezertizenhetes világbajnokságon készültek – telt ház volt, a szurkolók elképesztő hangulatot teremtettek, csodálatos emlék.

– Mit gondol, kijut a magyar válogatott az olimpiára?
– Biztos vagyok benne! Erős csapat, amely ezúttal kevésbé szerepelt jól, de általában harcban van az érmekért. Szerintem Európában a holland mellett jelenleg a spanyol válogatott képviseli a legmagasabb szintet, kiemelkednek még a görögök, az olaszok és a magyarok, és a franciák is sokat fejlődtek.