Vízilabda: Jobb teljesítményt kell nyújtanunk a világbajnokságon! – Mihók Attila

– Ismerős környezetben, Dunaújvárosban kezdték el a világbajnoki felkészülést. Milyen állapotban van a csapat?
– Fizikai gondjaink nincsenek, viszont a játék minden elemében fejlődnünk kell – mondta a Nemzeti Sportnak Mihók Attila, a magyar női vízilabda-válogatott társkapitánya. – Azon vagyunk, hogy szinten tartsuk a játékosok erőnlétét, remélhetőleg sérülések sem hátráltatnak minket. A felkészülés ritmusán nem változtattunk, hasonló rendszerben gondolkodunk, mint eddig, de több kétkapus gyakorlást, egymás elleni játékot építettünk be a programba. Természetesen elemeztük az eindhoveni mérkőzéseket, mégis úgy gondolom, elsősorban mentálisan járnak előttünk azok a riválisaink, amelyektől kikaptunk, ezért a csapatépítésre is nagy hangsúlyt fektetünk.

– A görögök elleni vesztes Eb-nyitány után úgy tűnt, lelkileg nagyon mélyre kerültek a játékosok. Mi kell ahhoz, hogy a vébén már gyorsabban túllépjenek az esetleges kudarcokon?
– Olyan állapotba kell kerülniük, hogy sokkal kevésbé legyen megingatható a magukba és egymásba vetett hitük. Azt már az adott mérkőzés után kell megoldanunk, hogy gyorsan túllépjenek azon, ami történt, de nyilván egy mindenre felkészült, összetartó, egységes társaságnak sokkal könnyebb feldolgoznia a sikert és a kudarcot is, mint egy labilis csapatnak.

– Labilis volt a magyar válogatott az Európa-bajnokságon?
– Lehet szépíteni, de a rosszul sikerült mérkőzések után azért valamelyest bomlik az egység, a bizalmat a sikerekből építik. Örömforrást kell találnunk a játékunkban, és tovább építeni magunkat csapatként, hogy a társaink megsegítésére még nagyobb energiákat mozgósítsunk. Olyan helyzetben vagyunk, hogy az idő aranyat érhet, ezért a feladataink közül igyekszünk kiemelő filctollal kihúzni, amit a legfontosabbnak tartunk.

– Mit tartanak a legfontosabbnak?
– Ahogy említettem, a lelki tényezők rengeteget számítanak. Ha védeni akarnám magamat, azt mondanám, hogy eddig is sokat beszélgettünk a játékosokkal, de az igazat megvallva nem jutott idő rá, hogy mindenkivel leüljünk. Feszített volt a tempó, elemeztük az ellenfeleket és a saját játékunkat is, az étkezésekre és a pihenésre is figyelnünk kellett. A vébéig előttünk álló időszakot viszont szeretnénk ebből a szempontból is kihasználni, mert nagyon fontosnak tartom a személyes beszélgetéseket.

– Kívülről úgy tűnt, mintha az eindhoveni helyosztókon jobban összekovácsolódott volna a csapat. Ön is így érezte?
– Igen, és ennek így is kell lennie! Szó sem volt arról, hogy az elveszített negyeddöntő után elindultak a játékosok a szélrózsa minden irányába, sőt, éppen akkor jutottunk el odáig, hogy volt időnk részletesen elemezni a történteket. Addig csak futtában, két edzés között tudtunk beszélgetni, de a britekre már nem kellett különösebben készülnünk, úgyhogy inkább magunkkal foglalkoztunk. A lányok is elmondták a meglátásaikat, ki hol tart, és hogyan vélekedik a folytatásról. Igyekeztünk felkészíteni a franciák ellen is a csapatot, fegyelmezetten lehoztuk az utolsó helyosztónkat, de azért nem kevertük össze a riválist a spanyolokkal vagy a görögökkel. Mindenki tudja és teszi is a dolgát, ám a taktikai és a fizikai felkészültség sem nyeri meg azokat a mérkőzéseket, amelyeken nem úgy fordulunk az utolsó három percre, hogy öt góllal vezetünk. Meg kell tanulnunk az ilyen helyzetekben is jó döntéseket hozni, amire nincs fél évünk – ebből adódóan izgalmas a feladatunk, maximális erőbedobásra van szükség.

– Milyen tanulságokkal szolgált a kontinenstorna a világbajnokságra nézve?
– A lényeg, hogy jobb teljesítményt kell nyújtanunk a vébén, mint az Európa-bajnokságon. Hogy az előrelépés gólokban, gólpasszokban, blokkokban, esetleg centerpasszokban nyilvánul meg, meglátjuk, mindenesetre a statisztika mutatja, hogy a mezőnyben és a kapuban is fel kell nőnünk a legjobbakhoz. Stabilabb védekezéssel segíthetjük a kapusteljesítményt, a hatékonyabb támadójáték szűkítheti az ellenfelek lehetőségeit, a kapott akciógólok számát pedig feltétlenül csökkentenünk kell, mert lássuk be, tizenöt gólt bármelyik erős vetélytársunknak nehéz lőni.

– Hogyan tervezik a dohai formaidőzítést?
– Nézze, ez a csapat mindig csak beszélt a kvótáról, de még nem került olyan helyzetbe, hogy ki-ki mérkőzést játszhasson érte. Eközben az olaszoknak voltak olyan találkozóik, amelyek közül ha valamelyiket megnyerik, kijutnak az olimpiára. A negyeddöntő nekünk is hasonló lesz, győzelem esetén szinte biztos a kvóta – ha kikapunk, akkor az első helyosztónkat kell megnyernünk. Egyelőre nem agyalunk azon, hogy kik jöhetnek szembe, a csoportkörös ellenfeleinkre készülünk, és a saját játékunkon igyekszünk csiszolni.

– El kell felejteni az eindhoveni emlékeket, vagy nem szabad, mert tanulni kell a hibákból?
– Nem kell elfelejteni, mert ami jó volt, szeretnénk, hogy megismétlődjön, ami pedig rossz, az ne forduljon elő Dohában. Tavaly novemberben úgy kezdtük el a közös munkát, hogy tudtuk, két tornán szerezhetünk olimpiai kvótát. Az egyik még előttünk áll, az Európa-bajnokságon szerzett tapasztalatokkal felvértezve utazunk a világbajnokságra, a célunk pedig nem változott.