Gyors, univerzális és a lövőereje... - ő a 21 éves francia, aki kiütött minket

„Szeretnék olimpiát nyerni – úgy, hogy én vagyok a torna legjobb játékosa.”

Valahol itt kezdődik a céltudatosság. Napjaink egyik, ha nem a legjobb francia vízilabdázójától, a mieink ellen 11–10-re megnyert negyeddöntőben öt gólt szerző Thomas Vernoux-tól idéztünk, aki azt követően nyilatkozott így, hogy bemutatkozott a felnőttválogatottban. 15, azaz tizenöt évesen.

Szinte hihetetlen, de alig négy évvel korábban még a világ legnagyobb gyerektornáján, a Habawabán játszott döntőt a Marseille-jel. A szakemberek már akkor észrevették a tehetségét, és ki is aknázták a benne rejlő potenciált. Nemcsak a gyorsaságát, a fizikai képességeit tartották korosztályához képest kimagaslónak, hanem a hozzáállását, a gondolkodásmódját is, így a szokásos lépcsőfokokat átugorva hamar a „nagyok” között találta magát.

Amíg nem magántanulóként koptatta a padot, délutánonként is voltak órái – aztán rohant le az uszodába, hogy teljesítse a napi edzésadagot. A környezete szerint sohasem kellett külön motiválni, mindig ő volt az, aki többet akart, mint mások. A francia bajnokság szintjét megütötte, de az nem is jelentett neki kihívást, azon volt, hogy a nemzetközi porondon is mihamarabb letegye a névjegyét. Nos, letette, ahogy a Marseille egyre meghatározóbb csapattá vált a Bajnokok Ligájában, úgy lett ő is fontos, majd nélkülözhetetlen láncszeme a gépezetnek. Feltételezhetjük, hogy sorra kapta, kapja a megkereséseket, de eddig hű maradt szülővárosa klubjához.

„A szüleim mindig hagyták, hogy azt csináljak, amit szeretnék. Szabadnak éreztem magam gyerekként, bármit elterveztem, a családom támogatott – elevenítette fel a kezdeteket a Total Waterpolo szakportál podcastjában Thomas Vernoux. – Ha a medencén kívül felszabadult vagyok, a vízben is, elhiszem, hogy bármit elérhetek. Amióta elkezdtem pólózni, arra törekszem, hogy olyat is csináljak, amit nem feltétlenül várnak tőlem. Valami különlegeset. Tudok játszani centerben és a külső körön is, tisztában vagyok a képességeimmel, csak ki kell hoznom magamból, ami bennem van. Nem kell beúsznom középre ahhoz, hogy a csapat hasznára legyek.”

Úgy tartják, a modern vízilabdában jelentős átfedés van a posztok között, az univerzális játékosok tudnak igazán érvényesülni. Amikor Vernoux-tól arról kérdezték, melyik pozícióban érzi magát a legjobban, rávágta, hogy nem érdekli, csak játszani szeretne. Eleinte főleg centerként számítottak rá, ám az elmúlt években átalakult a szerepköre, a saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, hogy irdatlan erejű átlövésekre képes. Más kérdés, hogy ez speciel nem volt újdonság, 21 éves kora ellenére már számtalanszor bizonyította, hogy a világelitbe tartozik – ezért is fájó, hogy a franciák utolsó támadásánál nem figyeltünk rá, ötödik góljával a négy közé juttatta csapatát.

Persze ez még nem az olimpia, „csak” a világbajnokság, de sokan úgy vélik, Thomas Vernoux már most megkaphatná az MVP-címet. A negyeddöntőben kétségkívül klasszisteljesítményt nyújtott, a franciák a sportág történetének egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatták, de ha már eljutottak idáig, aligha érnék be a negyedik hellyel…

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, DOHA
FÉRFI VÍZILABDA, ELŐDÖNTŐ
14.00: Spanyolország–Olaszország
15.30: Horvátország–Franciaország