Összejött a triplázás, Bajnokok Ligája-győztes a Ferencváros!

VÍZILABDA
Férfi Bajnokok Ligája
Négyes döntő
Döntő
Ferencváros–Pro Recco (olasz) 12–11 (2–2, 4–2, 3–3, 3–4)
FTC: VOGEL SOMA – ARGIROPULOSZ 2, Di Somma 1, Vigvári Vendel 1, JANSIK SZ. 2, Pohl, MANDICS 4. Csere: Merkulov, Fekete G., Német T., VARGA DÉNES 2, Damonte. Edző: Nyéki Balázs
RECCO: DEL LUNGO – YOUNGER 2, DI FULVIO 2, Fondelli, Condemi, Echenique, N. Presciutti. Csere: Zalánki 1, Canella 1, KAKARISZ 2, IOCCHI GRATTA 2, Hallock 1. Edző: Sandro Sukno
Gzira, 2500 néző. V: Margeta (szlovén), Alexandrescu (román). Emberelőny-kihasználás: 14/7, ill. 18/9. Kettősemberelőny-kihasználás: 1/1, ill. 2/1. Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 1/1. Kipontozódott: Pohl (22. p.), Merkulov (28. p.), Fekete G. (29. p.). Kiállítva (végleg, brutalitásért): Zalánki (27. p.)
MESTERMÉRLEG
Nyéki Balázs: – Szakmailag nehéz értékelni a mérkőzést, fantasztikus volt, amit átéltünk. Elhittük, hogy megnyerhetjük a találkozót, elvettük a Recco önbizalmát, ez volt a győzelmünk kulcsa. Onnantól már sokkal nehezebb dolguk volt, visszajöttek a meccsbe, de maradt annyi lélekjelenlétünk, hogy kivédekeztük az utolsó két támadásukat.
Sandro Sukno: – Sajnos csak ezüstérmesek lettünk, de folytatjuk a munkát, és a következő idényben szeretnénk visszaszerezni a trófeát. A mérkőzés elejétől fogva idegesen játszottunk, főleg támadásban, emberelőnyben, a Fradi akarata jobban érvényesült. Az utolsó negyedben a négyperces kiállítás döntőnek bizonyult.

A 3. helyért
Olympiakosz (görög)–Novi Beograd (szerb) 9–6 (4–1, 3–3, 1–1, 1–1)

LESZ MAGYAR BL-GYŐZTES. Ennyi volt biztos péntek este, a kérdés csak a számuk volt, mert ha a Ferencváros győz, akkor sok magyar kap aranyérmet, ha a Pro Recco, akkor egyedül Zalánki Gergő.

Túlzás lenne azt állítani, hogy Málta vízilabdalázban égett pénteken, délelőtt kizárólag abból lehetett következtetni a főváros, Valletta közelében zajló jelentős eseményre, hogy egyforma pólóba öltözött, meglehetősen magas és széles vállú emberek sétálgattak San Giljan központi részen (nagy jelentősége nincs amúgy a településneveknek, mert a környéken minden egybeépült). Emitt a Novi Beograd szerb játékosai jöttek szembe, amott az Olympiakosz horvát különítménye sétálgatott. Ehhez képest este már a bronzcsata kezdése előtt háromnegyed órával egészen jól nézett ki a lelátó, a fináléra pedig az értelmezhető helyen lévő ülőhelyek gyakorlatilag meg is teltek, a helyi vízilabdázó-utánpótlás aktív támogatásával.

Miközben a lagymatag bronzmeccsen az Olympiakosz és a Novi Beograd úszkált a medencében, begördült a komplexumba előbb a Ferencváros, majd a Pro Recco autóbusza is. Az olaszokat meg is állították a bejáratnál, amíg az elsőként érkező zöld-fehérek nem értek be az öltözőbe, ami elég furcsa megoldás két olyan csapat játékosai esetében, akik bő másfél óra múlva úgyis belefojtják egymást a medencébe. De ezen a napon valamiért nagyon fontos volt a biztonság, az állva és egy csoportban szurkoló görög drukkereket például egyesével leültették a székükre.

Nyéki Balázs vezetőedző egy helyen változtatott az összeállításon, bekerült a csapatba Német Toni, így klasszikus centerrel állt fel a Ferencváros – ezzel szemben a Reccóból kimaradt a szerdán is sérülten játszó Alekszandar Ivovics. Az első gólt ugyanúgy Vigvári Vendel lőtte, mint a Novi Beograd elleni elődöntőben, ami jó jelnek tűnt. Más kérdés, hogy a Recco fordított, ám Edoardo Di Somma elszomorította a honfitársait, a minden szempontból – így a kiállításokéból is – kiegyenlített első negyed 2–2-vel ért véget, a Fradi megakadályozta az olaszok hagyományosan erős kezdését. A zöld-fehérek védekezése sokkal összeszedettebb volt, mint az elődöntőben, Vogel Soma is stabilan védett, persze az olaszok védekezése sem volt piskóta.

A második negyedben kétszer vezetett a Ferencváros, ám mindkétszer egyenlített a Recco. Jansik Szilárd második góljánál elkönyvelhettük, hogy a hangosbemondó végre eltalálta a nevét, továbbá azt, hogy elég demoralizáló ejtéssel verte át Marco Del Lungót. Erre a találatra nem feleltek a kiállításokkal finoman megtolt olaszok, Dusan Mandics pedig beverte saját maga második gólját. A Recco következő támadásának kontrafault lett a vége, így a félidőben 6–4-re vezetett a Fradi!

A harmadik negyed Vogel Soma védésével kezdődött, azonban a kipattanóból Konszantinosz Kakarisz olyan gól csavart, mintha a Hajósban tanulta volna az alapokat. Sztilianosz Argiropulosz jobbal, a jobb szélről válaszolt, majd ötméterest harcolt ki a Fradi! Varga Dénes olyan pontosan célzott, hogy még a kapufát is érintette a labda, hárommal vezetett a magyar bajnok a címvédő ellen.

Ekkor a Recco magyarja, Zalánki Gergő is hozzászólt a meccshez, majd Benjamin Hallock visszahozta egy gólra a Reccót. Három perce nem lőtt gólt a Fradi, emberelőnyben időt is kért Nyéki Balázs, eredményeképpen Argiropulosz most a másik szélről lőtt a kapuba. A zöld-fehérek még egyet csavartak a védekezésükön, így megtartották kétgólos előnyüket a záró negyedre. Ekkora gondban nem szokott lenni a Recco.

A sporik az olaszok hóna alá is nyúltak, akik kettős emberelőnyből nem lőttek gólt, büntetőből viszont igen, a volt ferencvárosi Aaron Younger használta ki, hogy ismeri Vogel Somát. Kimaradt magyar emberelőnyök mutatták, hogy az olaszok is bekeményítettek, nagyobb gond volt, hogy egyenlítettek is.

Gondoltuk mi, csakhogy megint jött a videobíró, és Boris Margeta sporttárs brutalitásért (ütésért) kizavarta Zalánki Gergőt. Aki látta az elődöntőt, tudta: a gól érvénytelen, büntető a Fradinak, és négyperces magyar emberelőny – 4:25-tel a vége előtt. Mandics, naná, beverte az ötméterest! A sporik derekasan kompenzálták az ítéletet, volt, hogy öt a három ellen támadott a mesterségesen meccsben tartott Recco… Varga Dénes és Mandics rutinja azonban aranyat ért – szó szerint.

A végén a Recco még emberelőnyben támadhatott egyet, Mandics blokkolt, az idő letelt, BL-győztes a Ferencváros, története során másodszor! 12–11