Férfi vízi: Burián Gergelynek bejött a váltás

– Nem tévedt el a Komjádi uszodában?
– Megszokásból balra, a hazai öltöző felé fordultam… – tréfálkozott a Barceloneta 26 éves szélsője, Burián Gergely, aki az előző évadban még nevelőklubját, a Vasast erősítette, kedden viszont már ellenfélként tért vissza a Komjádiba. – A viccet félretéve természetesen ismerem a járást, de azért furcsa volt légiósként visszatérni. A Vasas elleni mérkőzések mindig különlegesek, szerencsére sokan kijöttek, jó hangulatban közönségszórakoztató, sokgólos meccset játszottunk. Persze nem bántam volna, ha tíznél kevesebbet kapunk, de van még időnk csiszolni a védekezésünkön.

– A mérkőzés után a lelátón üdvözölte a családját. Gyakran volt honvágya az elmúlt három hónapban, amit Barcelonában töltött?
– Az első három hét nagyon nehéz volt mentálisan. Nem volt még teljes a csapat, keveset edzettünk, meg kellett szoknom az új környezetet. Számítottam, készültem is a mélypontra, szerencsére hamar átlendültem rajta, ahogy elkezdődött az idény és egymást érték a meccsek, egyre jobban éreztem magam Barcelonában. Szép a város, tetszik a helyiek életstílusa, a társak pedig kedvesek és segítőkészek, annak különösen örülnek, ha spanyolul szólok hozzájuk.

– Ilyen gyorsan megtanulta a nyelvet?
– Maradjunk annyiban, hogy tanulom… Sok mindent megértek, ami vízilabdával kapcsolatos, de amikor elkezdenek hadarni a srácok, kicsit elveszettnek érzem magam. Jó lenne, ha az idény végére már-már anyanyelvi szinten beszélnék spanyolul, a sportsikerek mellett ez is a céljaim közé tartozik.

Vígvári Vince, a Barceloneta szélsője:

„Jól érzem magam Barcelonában, de azért vártam már a budapesti túrát, hogy a barátaim és a családom előtt játszhassak. Megtaláltam a helyem, az első naptól kezdve érzem, hogy bíznak bennem és számítanak rám. Igyekszem megfelelni az elvárásnak, légiósként minden mérkőzésen szeretnék bizonyítani.”

– Mennyire könnyíti meg a dolgát a mindennapokban, hogy Vigvári Vincével együtt igazoltak a nyáron a klubba?
– Nagy segítséget jelent, mindenben támogatjuk egymást Vincével. Gyakran együtt járunk edzésre vagy éppen ebédelni, jó, hogy van valaki, akivel mindent megbeszélhetek magyarul, viszont ügyelünk rá, hogy ne klikkesedjünk, a spanyol csapattársainkkal is szervezünk programokat. Azzal, hogy külföldre igazoltam, kiszakadtam a komfortzónámból, mégis biztonságot ad, hogy Vincével már játszottam együtt az OSC-ben, a vízben és azon kívül is nagyon jó a kapcsolatunk.

– Láthatóan nemcsak vele alakult ki az összhang, hanem a többiekkel is, Felipe Perrone például azt mondta, még neki is tudnak újat mutatni egy-egy játékhelyzetben.
– Valóban hamar befogadtak minket, ami a vízben is érződik, sokszor ránk jönnek ki a figurák. Támadásban és védekezésben is más a spanyolok felfogása, nekünk pedig vannak bizonyos beidegződéseink, mert eddig csak Magyarországon játszottunk. Ha egy adott szituációt máshogy oldunk meg, mint ők, nem ordítják le a fejünket, hanem érdeklődnek, hogy miért és hogyan csináljuk ezt vagy azt. A többiekhez hasonlóan Perrone is nyitott és türelmes velünk, megtisztelő, ha tetszik neki a játékstílusunk.

– A Barceloneta lefordulásokra építő gyors játéka kétségkívül fekszik önnek, de mi a helyzet a spanyol edzésmódszerekkel?
– Úgy látszik, szükségem volt az új impulzusokra, mert gyorsabbnak és erősebbnek érzem magam, mint valaha. Amit a konditeremben elkezdünk, folytatjuk a vízben, sokat gyakoroljuk a párharcokat és a szoros emberfogást. Teljesen mások az állóképességi edzések, az alapozás során, írd és mondd, egyszer úsztunk tízszer százat. Helyette rengeteget sprintelünk, lábtempó után és gumikötéllel egyaránt, ennek is köszönhető, hogy a mérkőzéseken bátran építhetünk a sebességünkre, sokszor alakítunk ki ziccert lefordulásból. A befejezéseket illetően még bőven van bennünk tartalék, de összességében modern és élvezhető vízilabdát játszunk, nagyon tetszik a rendszer, amelyben dolgozunk.

– A képek alapján idilli környezetben fejlődhet, a tengerparti uszodát pálmafák ölelik körül. Hogyan jellemezné a körülményeket?
– A Barceloneta az egyik legprofibb klub Európában, mindent megadnak nekünk, hogy tényleg csak a vízilabdára kelljen koncentrálnunk. Egy helyen van a kondi, a fizioterápiás szoba és a wellnessrészleg, ahol regenerálódhatunk az edzések után. Olyan játékosok vesznek körül, akiktől nap mint nap tudok tanulni, sok játéklehetőséget kapok, szóval bejött a váltás, ha visszatekerhetném az idő kerekét, ugyanígy döntenék. Emberileg és a karrierem szempontjából is nagy lépés, hogy Spanyolországban játszhatok.

– Legutóbb tíz éve nyert Bajnokok Ligáját a Barceloneta, amely a nyáron jelentősen erősödött, a klubvezetőség pedig magasra tette a lécet. Képesek lesznek megugrani?
– Az elmúlt hónapokban megmutattuk, milyen játékerőt képviselünk, de tudunk még fejlődni. Nem kérdés, hogy a spanyol bajnokságot veretlenül szeretnénk megnyerni, a Bajnokok Ligájában pedig sikerrel vettük az első akadályt, jó lenne tavasszal a második csoportkörből is továbbjutni. Természetesen BL-győzelemről álmodunk, de odáig nagyon hosszú az út, és az FTC is jelentős játékerőt képvisel.

– Ha már említette a Ferencvárost, muszáj megkérdeznem: örülne, ha tavasszal is játszania kellene a Komjádiban?
– Nagyon.