Nagyot játszott a BVSC, de az FTC sorozatban hetedszer is megnyerte a férfi vízi Magyar Kupát

Ilyen még nem volt! A férfi vízilabda Magyar Kupában vasárnap este rendeztek először FTC–BVSC döntőt – bármilyen meglepő, a sorozat százéves történetében eddig nem találkoztak klasszikus fináléban a fővárosi fellegvárak. Miközben a Ferencváros az elmúlt években „kibérelte” a serleget, a zuglóiak 2003 óta nem jártak ilyen magasságokban, akkor viszont emlékezetes bravúrt vittek véghez a Vasas legyőzésével. Az angyalföldieket egy bizonyos Varga Dániel is erősítette, aki akkor aligha örült a vaskos meglepetésnek, ezúttal viszont valami hasonlót remélt – csak immár a BVSC edzőjeként.

„Mennyi szabad hely van még a lelátón?” – kérdezte adó-vevőn kollégáját a beengedésért felelős biztonsági őr, mire jött a válasz a medencetérből, hogy teljesen megtelt a Komjádi uszoda. A Fradi-kórus már a kezdés előtt „beénekelt”, a körítés tehát méltó volt a kupadöntőhöz – ilyen hangulatban csak parázs mérkőzést lehetett játszani. A két kapus gyorsan elérte az üzemi hőfokot, Vogel Soma és Gyapjas Viktor is ízelítőt adott tudásából, ráadásul mind a ketten sok segítséget kaptak a mezőnyből blokkok és labdaszerzések formájában.

És hogy mit csinálnak ilyenkor a klasszis lövők? Egy-két fokozattal feljebb kapcsolják a sebváltót! Manhercz Krisztián átlövése beröffentette a zöld-fehér motort, aztán Nagy Ádám álompasszát Edoardo Di Somma húzta gyors mozdulattal a kapuba, végül Vámos Márton vágott be egy ötméterest, és máris ellépett három góllal az FTC.

Leírni pofonegyszerű, megvalósítani jóval nehezebb.

A BVSC úgy maradt gólképtelen tíz percig, hogy egyáltalán nem játszott rosszul, csak éppen a világ legjobb védelmével találta magát szemben. Ekler Zsombor stílusosan törte meg a csendet, a mérkőzés egyik legszebb gólját pattintotta nyolc méterről, majd időkérést követő fórból Csacsovszky Erik is megvillant, a túloldalon eközben kimaradt egy kettős emberelőny. Zakatolt a zuglói gőzös, a balkezes Csapó Miklós után a center Kovács Péter lőtt akciógólt, a BVSC nem vállalta fel a statisztaszerepet.

Miért is tette volna? A szokásához híven ezer fokon égő Varga Dániel szenvedélye átragadt a játékosaira, akik nagy energiákat mozgósítottak védekezésben, vagyis klasszismegoldások kellettek, hogy lépéselőnyben maradjon a Ferencváros. Manhercz Krisztián átlövése ilyen volt, de a túloldalon Konarik Ákos kapufás ejtése is, a nagyszünetben 5–5-re álltak a felek.

Előfordult, hogy két centerrel próbálkozott a címvédő, a bekkek viszont nagyon ügyeltek rájuk, mintha csak páros műúszógyakorlatot láttunk volna a vízben. De nem műúszás volt itt, hanem vérbeli pólómeccs, Ekler Zsombor újabb életerős löketével először vezetett a BVSC, a zuglóiak legjobbja nem sokkal később éles szögből is meglepte Vogelt. Az FTC-s Nagy Ákos sem foglalkozott a mértannal, csak ő nem a rövidet, hanem a hosszút választotta – a harmadik negyedben sem engedte el egymást a két csapat.

A záró negyedre maradt tehát a döntés, ami Fradi-meccsen mostanában ritka jelenség, de a BVSC nem akarta beérni annyival, hogy megszorongatja a favoritot. Feszült végjáték kezdődött kőkemény center-bekk párharcokkal és folyamatos reklamálással, mindkét oldalon futószalagon jöttek a kiállítások. Vigvári Vendel révén hosszú idő után kettővel, Jansik Szilárd húzásával hárommal lépett el a címvédő, Varga Dániel időkéréssel reagált. Az elsőrangúan bekkelő Di Somma meg óriási blokkal, így két perccel a dudaszó előtt eldőlt a finálé, a ferencvárosi szurkolók egy óra tömény izgalom után vidáman dalolhattak a lelátón.

Az idő szorításában Gyapjas Viktor is felúszott a támadással, de Vogel Soma védett, majd üres kapus góllal mattolta a zuglóiakat. A végére kinyílt az olló, 15–11-re győzött az FTC, amely sorozatban hetedszer nyerte meg a Magyar Kupát, így tökéletes évet zárt, négy serleget tett a vitrinbe. A BVSC megpróbálta a lehetetlent, és bár nem járt sikerrel, nincs miért szégyenkeznie – méltó ellenfele volt a korszakos Ferencvárosnak.

VÍZILABDA
FÉRFI MAGYAR KUPA, NÉGYES DÖNTŐ (Budapest, Komjádi Béla Sportuszoda)
DÖNTŐ
FTC-TELEKOM–BVSC-MANNA ABC 15–11 (3–0, 2–5, 3–3, 7–3)
Komjádi uszoda, 1800 néző. Vezette: Ercse, Kovács S.
FTC: VOGEL SOMA 1 – Argiropulosz 1, Vigvári Vendel 1, MANHERCZ K. 4, DI SOMMA 1, Vámos 1, MANDICS 2. Csere: Fekete G. 1, Jansik Sz. 1, NAGY ÁKOS 1, Molnár E., Varga V., Nagy Ádám 1. Edző: Nyéki Balázs
BVSC: GYAPJAS V. – Csacsovszky E. 1, Mészáros M., KONARIK 2, Jansik D., CSAPÓ M. 2, Tátrai D. Csere: Szeghalmi, EKLER ZS. 5, Gál D., Bundschuh, Kovács P. 1, Tátrai D. Edző: Varga Dániel
Emberelőny-kihasználás: 14/7, ill. 9/3
Kettős emberelőny-kihasználás: 1/0, ill. 1/1
Gól – ötméteresből: 2/2, ill. –
Kipontozódott: Csapó M. (22. p.)
MESTERMÉRLEG
Nyéki Balázs: – Nem játszottunk jól, voltak nehéz pillanataink, de az ilyen momentumok után jó igazán nyerni. A BVSC nemes ellenfél volt, le a kalappal előtte. Az eredmény alapján simának tűnhetett az ütközet, de valójában nagyon kemény döntő volt.
Varga Dániel: – Ahhoz, hogy a Ferencváros ellen legyen esélyünk, az első perctől az utolsóig jól kell teljesítenünk – ez ezúttal a negyedik negyed közepéig volt jellemző. Összességében nem volt kérdés, hogy a Fradi jobb, de az első három negyedben azonos teljesítményt nyújtó csapatokat láttam a vízben.

A Honvéd és a Szolnok is magas fordulatszámon pörgött már az első ráúszástól a Magyar Kupa harmadik helyéért zajló mérkőzésén. Az igazán nagy bravúrokat Bányai Márktól – aki végül 71 százalékkal védett – lehetett látni, a Tisza-partiak kapusa csupán négy gólt kapott az első félidőben, és miközben Szivós Márton csapata két kettős emberelőnyt is elpuskázott, a Szolnok rendre betalált, és kétgólos előnnyel fordulhatott.

Schmölcz Norman fél felvonásnyi gólcsendet tört meg életerős bombájával, majd a hosszú kapufánál nagyszerűen érkezett Böröczky Marcell átjátszására, és már négy gólnál járt. Bedő Krisztián centerből szerzett akciógóljával hattal vezetett a Szolnok, Kevi Bendegúz kapásoldali átlövésével csak közeledni tudott a Honvéd a záró szakaszt megelőzően. A piros-fehérek a hajrában sem tudtak javítani az emberelőnyös helyzetek kihasználásán, amivel az egész meccs során hadilábon álltak, a Szolnok ennek is köszönhetően 12–7-re győzött, és bronzérmes lett a kupában.

A 3. HELYÉRT
SZOLNOKI DÓZSA PRAKTIKER–ENDO PLUS SERVICE-HONVÉD 12–7 (3–2, 3–2, 4–1, 2–2)
Komjádi uszoda, 1000 néző. Vezette: Csanádi, Fodor R.
SZOLNOK: BÁNYAI – SCHMÖLCZ 4, KOVÁCS GERGŐ 2, Vámosi, BEDŐ 2, Zerinváry 1, Kakstedter 1. Csere: Szabó II Bence 1, Krasznai 1, Simon D., Teleki, Cseh M., Böröczky. Edző: Hangay Zoltán
HONVÉD: Csoma – Kiss B., EKLER B. 3, Hessels B., Fejős, KEVI 1, Vadovics 1. Csere: Farkas D. (kapus), Simon H., Szépfalvi 1, Hessels S., Bencz 1, Gregor, Papp B. Edző: Szivós Márton
Emberelőny-kihasználás: 10/3, ill. 14/2
Kettős emberelőny-kihasználás: –, ill. 2/0
Gól – ötméteresből: 3/3, ill. 2/2
Kipontozódott: Vámosi (26. p.), Simon D. (26. p.), Kiss B. (27. p.), Szabó II Bence (28. p.), Vadovics (30. p.), Zerinváry (31. p.), Kakstedter (32. p.)
MESTERMÉRLEG
Hangay Zoltán: – Az elődöntőben görcsösen játszottunk, úgyhogy elsősorban magunkkal kellett megküzdenünk, hogy megszerezzük a bronzérmet. Nem egyénileg lehet az ilyen mérkőzéseket megnyerni, hanem csapatként, örülök, hogy összeállt a játékunk.
Szivós Márton: – Megérdemelten győzött a Szolnok, négy negyeden át fantasztikusan játszott. Nehéz mit mondani a csapatomra, mert az elődöntőben a vereség ellenére nagyon jól vízilabdáztunk, ezúttal viszont értékelhetetlen teljesítményt nyújtottunk.