Burián Gergely: Kell még egy-két nap, mire felfogom, hogy BL-t nyertem

2026.06.16. 12:26

Címkék

Burián Gergely elmondása szerint a Barceloneta nem fő esélyesként kikiáltva felszabadultabban játszott a férfi vízilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjében, mint egy éve, és mindenképpen meg akarta ragadni a kínálkozó esélyt a döntőben, mert ki tudja, hányszor adatik meg hasonló.

Az egyik hőse volt a Pro Recco elleni máltai Bajnokok Ligája-döntőnek Burián Gergely, aki többek között három góljával tevékenyen hozzájárult a Barceloneta fennállásának második Bajnokok Ligája-serlegéhez. Mindkét csapat alaposan bekezdett, 23 gól született a nagyszünetig, az első negyedben inkább a spanyol bajnok, a másodikban az olasz együttes irányított – utóbbi háromgólos előnyben is volt, a félidőben 12–11-re vezetett. A Francisco Fernández vezette Barceloneta (ő a 2014-es első BL-trófea idején még játszott, egészen 2023-ig) a fordulás után megint magához ragadta a kezdeményezést, a záró nyolc percben pedig a rivális olaszok fontos pillanatokban puskáztak el lehetőségeket. Burián 1:39-cel a vége előtt, 17–15-nél gyakorlatilag győztes gólt lőtt, mert utána a Recco még egyszer betalált, a maradék egy percet viszont remekül pörgette le a Barceloneta.

Burián Gergely (Fotó: European Aquatics)

„Nem is tudom, honnan merítettünk ennyi energiát – kezdte Burián Gergely a Nemzeti Sportnak. – Közönségszórakoztató meccs lehetett, bár nekünk ez ilyenkor nem olyan élvezetes, sokkal inkább az idegek játéka ennyi gólnál, hogy ki használja ki a következő fórt, vagy melyik csapat védekezik jól fontos szituációban. Tíz-hét, illetve tizenegy-nyolc is volt oda a második negyedben, de tudtunk reagálni, és csak egygólos hátrányban kellett ráfordulnunk a második félidőre, amelyben már inkább mi irányítottunk, a hajrában a kulcsszituációkban a helyén volt a szívünk védekezésben. Eszméletlenül büszke vagyok a csapatra, mert szerintem történelmi, amit végrehajtottunk, és nemcsak azért, mert tizenkét év után nyert a klub újra Bajnokok Ligáját, hanem az út miatt is, amit azóta bejártunk. A világon a két legjobb csapatot múltuk felül úgy, hogy szerintem egyénenként jobb játékosokból áll. De minden egyes nap azért dolgoztunk, hogy megragadjuk a kínálkozó esélyt, nagyon-nagyon éhesek voltunk a sikerre. Nyilván a Fradi és a Recco is akarta, de a végsőkig harcolunk magunkért, a klubért, Vincéért, mindenkiért. Még alig fogtam fel, hogy BL-győztes vagyok, ehhez kell még egy-két nap.”

A Barceloneta az első csoportkör második fordulójában némileg váratlanul otthon kikapott 12–11-re a Marseille-től – a francia csapat egy éve a negyedik lett, ezúttal viszont a nyolc közé sem jutott be, bár az Eurokupába átkerülve megnyerte a sorozatot. Ezek után a Barceloneta sorozatban tizenkétszer nyert a második BL-címig, és egyedüliként teljesítette hibátlanul a második csoportkört.

Vigvári Vince rengeteg góllal járult hozzá ahhoz, hogy a Barceloneta bejusson a BL-négyes döntőbe, bár ő maga nem játszhatott, mert előtte a spanyol bajnoki döntőben megsérült: eltört egy csontja a jobb kézfején, amit műteni kellett. Így is elkísérte a csapatot Máltára, együtt ünnepelt a csapattal a medencében a megnyert döntő után – majd őt is megszólaltattuk. „Fantasztikus érzés a győzelem, az egész hét euforikus élmény volt még úgy is, hogy a világon a legrosszabb, hogy egy ilyen négyes döntőt kívülről kellett végignézzek, hogy izgulok a többiekért és nem tudok segíteni. De hálás vagyok az egész csapatnak, ahogyan küzdött, megvertük a világ legerősebb csapatát, a Fradit, utána a szintén bombaerős Reccót. Elképesztő csapategységet mutattunk, végtelenül boldog vagyok, most nem is érdekel, hogy kilenc csavar van a kezemben. Unai Aguirre fontos pillanatokban védett, elöl néha olyan gólokat lőttünk, hogy csak téptem a hajamat, nagyon boldog vagyok, hogy sikerült fordítanunk!”

„Végtelenül boldog vagyok, most nem is érdekel, hogy kilenc csavar van a kezemben”

„Az idény elején még nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk, nem játszottunk túl jól akkortájt. De ezt részben annak tudom be, hogy nyáron ott volt a világbajnokság, amit a győztes spanyol válogatottjaink végigjátszottak, aztán egyből mentünk a klubbal Amerikába bemutatózni. A munka nagy része kezdetben még nem ért be, sok mindent le kellett tisztázni – ecsetelte Burián. – Frannak sem lehetett egyszerű helyzet, hogy évekig a klub játékosa volt, még néhány éve is a keret felének a csapattársa, de megtanultuk ezt kezelni, mindannyian nagyon jó utat jártunk be együtt. A Marseille-meccs után nagyon magabiztosak lettünk, megérdemelten jutottunk be a négyes döntőbe – azt nem gondoltuk volna, hogy BL-serleggel sikerül megkoronáznunk az idényt, de ilyen a sport, nem mindig a legjobb csapat nyer, hanem amelynek a legnagyobb szíve.”

A Barceloneta azért is érezhette magát különleges helyzetben a BL-fináléba jutva, mert 2014 után hat elődöntőben is veszített, mígnem ezúttal a hetediket már megnyerte – sőt, a Magyar Vízilabda-szövetség vasárnap arról posztolt, hogy Burián úgy nyújtott szenzációs teljesítményt, hogy miközben áprilisban megígérték neki a szerződéshosszabbítást, májusban már szembefordultak ezzel a klubjában.

„Úgy érzem, tavaly, amikor az FTC-t és minket emlegettek topcsapatként, nem bírtuk el ezt a kisebb nyomást, az elődöntőben ki is kaptunk a Novi Beogradtól ötméteresekkel. Most, nem a legfőbb esélyesként felszabadultabban tudtunk játszani. Elég sok döntőt elveszítettem már, beleértve a 2022-es Európa-bajnoki döntőt Splitben, illetve a tavalyi fukuokai világbajnoki finálét, és most még nem tudom felfogni, hogy a BL-siker összejött, főleg, mert ki tudja, hányszor adatik meg egy ember életében, hogy Bajnokok Ligája-döntőt játszhat. Nagyon szerettem volna, szerettük volna megragadni az esélyt, és hálás vagyok a csapatnak, az edzőknek, a családomnak, mindenkinek, aki segített, hogy idáig eljussak.”