Vigvári Vince: Eggyel feljebb raktam a mércét!

– Hogy telik a nyara?
– Épp most utazom vissza Barcelonába, Olaszországban nyaraltam. Ezt megelőzően nagy túrát tettem Ázsiában, Hongkongban és Indonéziában jártam. Pihenés szempontjából is jól sikerült az elmúlt időszak, emellett persze a rengeteg edzés sem maradhatott ki a programból – nyilatkozta a 23 éves világbajnok szélső, Vigvári Vince a Nemzeti Sportnak.

– Jobban van a keze?
– Javul, de lassabban, mint szeretném. Szeptember legvégén ugrunk medencébe az európai Szuperkupáért, a cél az, hogy akkorra tökéletes állapotban legyek. Jövő hétfőn elkezdem az edzéseket a klubommal, amelynek végtelenül hálás vagyok azért, mert az első pillanattól azt tartotta szem előtt, hogy a legjobban alakuljon a rehabilitációm. Ebben a válogatott is rengeteget segített.

– A Sabadell elleni bajnoki döntőben tört el a gyűrűsujja felett lévő csont, emiatt nem segíthetett a Barcelonetának a Bajnokok Ligája final fourban. Hogy viselte?
– A bajnoki finálét megnyertük, hogy a kezemmel mi történt, nem tudom. A döntő végén még semmit sem éreztem, jöttek a pacsik, az egyiknél belenyilallt a fájdalom, gondoltam, meg kell mutatni az orvosnak. Hosszan eltört a kézközépcsontom, ezért másnap meg is műtöttek. Rendkívül csalódott voltam, a csapatnak és nekem is nagyon jó idényem volt, ennek a jutalma lehetett volna a final four. El kellett, és szerencsére el is tudtam engedni, pedig segíteni szerettem volna a srácoknak. Rajtuk és az edzőkön is éreztem, hogy pillanatnyi törést okozott ez a helyzet, de annyira jók voltunk, annyira jól funkcionáltunk együtt, hogy könnyen túllendültünk rajta, lesz, ami lesz alapon mindent bele kellett adnunk a négyes döntőben, ez jól sült el.

– Papíron az elődöntőben és a fináléban sem a Barceloneta számított esélyesnek. Előbb a Ferencvárost győzték le ötméterespárbajban, majd tizenhét tizenhatra nyertek a Pro Recco ellen.
– Amekkora csalódás volt, hogy nem lehetek ott a négyes döntőben, akkora öröm, hogy csapatként megnyertük a BL-t. Egészen hősies diadalt arattunk, 48 óra alatt megvertük a Fradit és a Reccót is, ez óriási elégtételt jelentett nekem. Papíron az FTC-é a világ legjobb csapata, a Reccót sem kell bemutatni senkinek, ám az idény közben lehetett látni rajtunk: egységesek vagyunk, fölényes győzelmeket értünk el kemény riválisokkal szemben, és ez óriási magabiztosságot adott.

– Másodszor nyert BL-t a klub, sorozatban 21., összességében 26. alkalommal győzött a spanyol bajnokságban, míg a Spanyol Kupát 22-edszer hódította el. Mit jelent ez a Barcelonetának?
– Természetesen a hazai címeket is értékeljük, ám azok minden évben elvárásnak számítanak. Nincs mellébeszélés, erősebb a csapatunk, mint a többieké, győznünk kell. Ez volt a második idényem a Barcelonetában, az elsőben reális célként tekintettünk a BL-sikerre, viszont annyira sok a kiemelkedő együttes, hogy ezt nálunk nem lehet annyira kimondani, mint mondjuk a Fradinál. Átalakult a csapat a legutóbbi idényre, új edző érkezett, sok volt a kérdőjel. Nehezen kezdtünk, aztán egyre jobbá váltunk, megállás nélkül fejlődtünk, ami a BL-győzelemben csúcsosodott ki. Nem mi voltunk a favoritok, de tudtuk, ha jól játszunk, bennünk van a kemény munka és a csillagok is úgy állnak, győzhetünk. Egészen euforikus érzés volt megszerezni a trófeát, legutóbb tizenkét évvel ezelőtt érte el ezt a sikert a klub. Rögtön utána ünnepséget tartottunk, ott volt az elnökség, a vezetőség, a stábtagok, a játékosok családtagjai, a szurkolók – hihetetlen élményként marad meg.

– Mennyire elégedett az idényben nyújtott teljesítményével?
– A januári Európa-bajnokság után elég sok meccset kihagytam betegség, pihenés és rotáció miatt. Ettől és az idény végi sérülésemtől eltekintve nagyjából végig azon az úton haladtam, amelyiken szerettem volna. Összességében kiváló évadom volt, megkockáztatom, hogy talán az eddigi legjobb. Eggyel feljebb raktam a mércét a következő évekre.

– Milyen célokkal vágnak neki a következő idénynek?
– Ahogy megnyertük a BL-t, a vacsoránál megbeszéltük: úgy kell dolgoznunk az idény elejétől, mintha semmit sem értünk volna el. Éhesnek kell maradnunk és motiváltnak, ez vezetett el minket a BL-címig. Minden sorozatban ismételni szeretnénk, jó lenne, ha a következő négyes döntőben már én is játszhatnék. Addig is rengeteg munka vár ránk, és állunk elébe!