Címlapsztori: Edzőként teljesen más aranyérmet nyerni – Varga Zsolt

– Miben látja a világbajnoki győzelem kulcsát?
– Nehéz pillanatokban is vissza tudtunk jönni, nagyon fontos gólokat tudtunk lőni, ebben nyilván benne vannak az egyéni kvalitások és az a belső erő, amivel ezek a játékosok hozzáálltak ehhez a világversenyhez. Úgy gondolom, hogy így lehet nagy világversenyeket nyerni – mondta Varga Zsolt, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya nagy mosollyal az arcán és világbajnoki aranyéremmel a nyakában.

– Mennyiben befolyásolja a következő időszakot, hogy rögtön az első lehetőséget kihasználva megszerezték az olimpiai kvótát?
– Ennek is megvannak a maga kérdései, úgy, hogy az olimpiáig van még két világverseny. Ezt most még nem is tudom felvázolni. Azt viszont tudom, hogy szeptembertől elkezdünk edzeni a válogatottal, különböző felállásokban. Akik itthon vannak, azoknak hétfőnként, keddenként közös edzések lesznek. Nyilván lesz egy fiatalabb csapat is, amely elkezd velem edzeni reggel hat órától a Szigeten, vagy még korábban, ezt még meglátjuk… Ahhoz, hogy fejlődjenek a játékosok, szükség van erre a munkára.

– Mennyire volt elégedett egyébként a fiatalokkal?
– A fiatalabb játékosok közül is volt, aki oroszlánrészt vállalt a győzelemből. Ha nem is feltétlenül gólokkal, de védekezésben, centerezésben igen. Mindig azt mondom, hogy munka, munka, munka. Nincs olyan, hogy valaki csak úgy megérkezik, nagyon sokat kell dolgozniuk ahhoz, hogy meghatározó játékosai lehessenek a magyar válogatottnak.

– Fukuokában mindig történik önnel valami különleges. Itt játszotta az utolsó válogatott mérkőzését, és itt nyerte az első aranyérmét szövetségi kapitányként…
– Azt egyébként csak utólag tudtam meg, hogy az volt az utolsó válogatott mérkőzésem. Valahogy kitörlődött annak a világversenynek a helyszíne az emlékeimből. Csak az uszoda van meg, és hogy ott egy teniszpályán játszottunk, harmincöt fokban, harmincöt fokos vízben, de maga a város új élmény nekem. A fantasztikus templomokkal, a hihetetlen időjárással – olyan páratartalom van, hogy fél óra séta után úgy érzi magát az ember, mintha szaunázna. Ez nagyon-nagyon más világ, ami most belém ivódott, a szépségével, sajátos életstílusával, azzal, ahogy az emberek élnek. Kicsit betekintést nyerhettünk ebbe, hiszen a szállodánk ott volt az élet központjában. Nyilván a világbajnoki cím miatt is szép emlékeim lesznek Japánból.

– Eszébe jutott esetleg a hannoveri Bajnokok Ligája-döntő, amikor ránézett az eredményjelzőre?
– Csak annyira, hogy átfutott bennem, hogy na, ez is ötösökkel dől el, akkor jelölöm ki a játékosokat, hogy ki lője. A végén jutott eszembe, hogy te jó ég, tényleg ugyanolyan volt a vége. Ugyanolyan nehéz volt a mérkőzés, ugyanúgy visszajöttek a végén, és tényleg nagyon hasonló érzésem volt az ötmétereseknél is.

– Ha már érzések, mennyiben más kapitányként aranyérmet nyerni a válogatottal, mint játékosként?
– Edzőként teljesen más. Ugyanaz a sport, de teljesen más munka. Játékosként önmagunkért felelünk, hogy jó állapotban legyünk: hogyan lövünk gólt, hogyan védekezünk, vagy ha én centerként beszélek erről, kaptam-e kiállítást, messze álltam vagy sem. Mindez egy szegmense a globális egésznek, amit az edzői munka jelent. El kellett tudnom engedni ezt a részt, azt a mentalitást, ami nekem volt játékosként. Ha kellett, napi hét órát dolgoztam, ezt nem szabad ráerőltetnem a játékosokra, mert attól csak szétforgácsolódnak. Ez tapasztalat, azért voltak, akik kaptak ilyet, egyszerűen meg kellett tanulnom egy teljesen új utat. Éveken keresztül azzal voltam elfoglalva, hogy a mérkőzések után hogyan tudom magamat újraépíteni. Öt év volt megérteni, hogy mégis mi az edzősködés lényege.

– Egészen jól megértette…
– Ezt a Ferencvárosnak köszönhetem. Ott lettem edző, és hiába hívtak Zsolt bának, először még játékosként álltam a parton. Meg kell találni az örömöt az edzői hivatásban, ez is nagyon nehezen ment az elején. Nagyon sokat tudnék beszélni erről, hosszú út volt, amíg azt tudtam magamra mondani, hogy már ténylegesen edző vagyok, és nem játékosként gondolkodva élek meg bizonyos szituációkat. Amikor ez megtörténik, akkor a játékoslétből adódóan megértem azt, hogy milyen a kemény munka a vízben, vagy mit ér egy-egy csapatszintű élmény – szeretném, ha ezt meg tudnám mutatni a játékosoknak, ha az adott pillanatban éppen arra van szükség.

VOGEL SOMA NEVE IS FELKERÜL A VILÁGBAJNOKOK MÁRVÁNYTÁBLÁJÁRA A MARGITSZIGETEN

A magyar válogatott kapusának egyértelműen a világbajnoki döntőben megnyert ötöspárbaj a kedvence a rengeteg szétlövés közül, amit eddig eldöntött.

– Nagyon mélyről került nagyon magasra, a rendes játékidőben besodort egy kivédett lövést, majd emberhátrányban bravúrt mutatott be, aztán pedig következett a szétlövés… Hogy élte meg ezt a hullámvasutat?
– Nem is tudom, mi történt, kivédem a lövést, erre magamnak beütöm… – mondta Vogel Soma, a magyar válogatott kapusa, aki a szétlövésben hét görög lövésből négyet megfogott. – Valószínűleg a világbajnoki döntő súlya a vállamon volt, éreztem is meccs közben, hogy izgulok, pedig nem szoktam. Ilyenkor egy-egy mozdulat lerövidül, vagy nem úgy történik, mint általában szokott. Ezt a gólt is betudom ennek, de örülök, hogy mentálisan ott tudtam maradni a meccsben, és Kakarisz lapos lövését már kivédtem – meg utána az ötösöket is.

– Mennyire készült a szétlövésre?
– Minden meccs előtt készülünk erre is Gárdonyi Bandival és Lévai Marcival. Még az ötöspárbaj előtt is átfutottuk gyorsan, hogy ki hová lőhet, ehhez társul még egy kis ösztön és megérzés.

– A négy kivédett ötösből mennyi volt a kotta és mennyi az intuíció?
– Két védés abszolút megérzés volt, kettőt viszont előre elterveztem. A lövők ilyenkor már fáradtak, nem tiszta fejjel lőnek, akaratlanul is a jól bevált lövéseiket veszik elő, amire lehet készülni. Jó érzés, hogy az ellenfél játékosai is látják, hogy korábban védtem büntetőket, és ez ott van a fejükben.

– Az utolsó lövést hogyan védte ki?
– Ugyanoda lőtte a görög játékos, ahová az elsőt, talán úgy gondolta, hogy ha akkor bejött, másodszorra is sikerül. De nem jött be, mert odaértem.

– Mi történt addig, amíg odaértek önhöz a csapattársak?
– Először nem is hittem el, mi történt. Az futott át a fejemen, hogy ezzel most nyertünk? Vagy még be kell lőni a mi ötösünket? A srácok úsztak felém, úgyhogy én is elkezdtem úszni feléjük. Nem tudtam jelen lenni a pillanatban, annyi minden volt a fejemben. Ugyanilyen kavalkád volt a rendes játékidő vége is, vissza kell majd nézni ezt a meccset, és néhány sör mellett megbeszélni, hogy mi történt.

– Melyik a kedvenc megnyert szétlövése?
– Egyértelműen ez. Szerencsére sok van belőle, de a világbajnoki döntő mindent felülmúl.

– Miután bronzérmet szereztek a tokiói olimpián, mindenki körbeállta Nagy Viktort a vízben, és a nevét skandálta. Most ugyanezt történt, csak ön volt középen. Mit érzett közben?
– Nagyon aranyosak voltak a srácok, zavarba is jöttem, mert mi egy csapatot alkotunk, sosem gondoltam arra, hogy bármit én nyertem meg, akármilyen teljesítményt is nyújtottam. Nagyon jólesik, hogy ennyire bíznak bennem.

– Zalánki Gergő azt mondta, Vogel Soma olyan a válogatottnak, mint egy csaláskód bármelyik számítógépes játékban. Ehhez mit szól?
– Nagyon aranyos, de én meg róla gondolom ezt, olyanokat tud suhintani és úgy tud védekezni, ami elképesztő, a döntőben is szerzett jó néhány labdát. Ez a csapatunk erőssége, a tizenöt játékosból bárki elő tud lépni, és el tudja dönteni a mérkőzést.

– Mennyit tett hozzá az élményhez, hogy így nyerték meg a világbajnokságot?
– Az életéveimből elvesz néhányat, az biztos. Viszont hatalmas élmény volt, eksztázisba kerültem. Azért jobban örülnék, ha legközelebb a rendes játékidőben nyernénk bármilyen döntőben, de ha nem, akkor felkészültek vagyunk az ötöspárbajra is.

– Mit jelent ez a világbajnoki aranyérem?
– Rengeteget, nehéz is feldolgozni, hogy itt lóg az aranyérem a nyakamban. Ez nem az enyém, hanem a miénk, és még az olimpiára is kijutottunk közben. Óriási magabiztosságra tettünk szert, ráadásul az olimpiával már csak úgy kell foglalkoznunk, hogy a lehető legjobb állapotban érkezzünk meg. Gyerekként arról álmodoztam a margitszigeti uszodába belépve, hogy egyszer majd az én nevem is ott lesz a márványtáblán a világbajnokok között, és most az enyém is felkerül. Még a gyerekeim és az unokáim is látni fogják. Szeretnék azért felkerülni egy másik táblára is – arra, amelyen az olimpiai bajnokok szerepelnek.

A MEGERŐSÖDŐ FRANCIA VÁLOGATOTT NAGY CÉLOKÉRT KÜZDHET A PÁRIZSI OLIMPIÁN

A horvátok még a nyolc közé sem jutottak a fukuokai világbajnokságon, a franciák majdnem kiejtették a későbbi bronzérmes spanyolokat – egy évvel az olimpia előtt rendkívül kiegyenlítődtek az erőviszonyok.

Az elmúlt 20 évben rendezett összes világbajnokságon bejutott a legjobb négy közé a horvát férfiválogatott – az idén csak a kilencedik helyen végzett Fukuokában. A regnáló Európa-bajnok persze semmivel sem lett rosszabb csapat, mint tavaly szeptemberben volt, ám miután kikapott a mieinktől, a halálcsoportból harmadikként továbbjutó Montenegróval kellett játszania a nyolc közé kerülésért, amely izgalmas végjátékban legyőzte Ivica Tucak együttesét. A helyosztókon hozták a kötelezőt a horvátok, négy győzelemmel és két vereséggel lettek kilencedikek, csak hát azt a két vereséget éppen a legfontosabb mérkőzéseken szenvedték el.

Noha a horvát válogatotton kívül minden esélyes ott volt a végelszámolásnál, a fukuokai világbajnokság megmutatta, hogy egyre sűrűbb a mezőny, a párizsi olimpia előtt egy évvel rendkívül kiegyensúlyozottak az erőviszonyok. Elég csak a negyeddöntőre gondolni: a mieink az amerikaiakat, a spanyolok Franciaországot, a görögök Montenegrót győzték le egy góllal, míg a Szerbia–Olaszország összecsapás ötméteresekkel dőlt el előbbi javára, így a tavalyi ezüstérmes olaszok érem nélkül maradtak. Az elmúlt évek rohamléptékű fejlődését látva aligha kapták fel a fejüket sokan arra, hogy az Egyesült Államok bejutott a legjobb nyolc közé, s végül a hetedik helyen végzett, ahogyan az sem volt eget verő szenzáció, hogy a franciák (képünkön: Ugo Crousillat) az ausztrálok legyőzése után negyeddöntőt játszhattak.

Arra viszont talán ők sem számítottak, hogy három és fél perccel a spanyolok elleni találkozó vége előtt kétgólos előnyben lesznek… A torna legnagyobb meglepetése lett volna, ha a védekezés magasiskoláját bemutató francia válogatott kiejti a címvédőt, amely azért megrázta magát, és huszáros hajrával fordított – hogy aztán a mieink megállítsák az elődöntőben. A harmadik helyért a nagy hármas, Alberto Munarriz, Álvaro Granados és Felipe Perrone vezette Spanyolország legyőzte a szerbeket, akik a közelmúlt eseményeit ismerve a negyedik hellyel sem lehetnek elégedetlenek, a görögök elleni elődöntőt leszámítva játékukkal bizonyították, hogy számolni kell velük Párizsban.

Feltéve, ha eljutnak odáig, elvégre egyelőre a világbajnok magyar és az ezüstérmes görög válogatott mellett csak a rendező Franciaország indulása biztos a jövő évi olimpián, amelyen a fukuokai tapasztalatok alapján hét-nyolc csapatnak is hasonló esélye lehet a győzelemre.

MANHERCZ KRISZTIÁN VÁLLALTA A VEZÉRSZEREPET ÉS MÁR AZ ESKÜVŐJÉRE KÉSZÜL

A legfontosabb mérkőzéseken játszott a legjobban a fukuokai világbajnokságon Manhercz Krisztián, aki a vb-arany után Európa-bajnokságot és olimpiát nyerne a válogatottal.

Tizenhat másodperccel az elődöntő vége előtt időt kért Varga Zsolt, s higgadtan, de szenvedélyesen magyarázta el a taktikát. Nagy Ádámra és Varga Dénesre nagyon figyeltek a spanyolok, ketten is nyolc-kilenc méteren védekeztek, de utóbbi megtalálta a kapásszélen Manhercz Krisztiánt. Nem volt idő gondolkodni, lőni kellett, ő pedig lőtt is – a többi már történelem…

A magyar férfi vízilabda-válogatott egyik, ha nem a legfontosabb gólját szerezte a fukuokai világbajnokságon a 26 éves Manhercz, aki akkor játszott a legjobban, amikor igazán számított, 12 góljából kilencet az egyenes kieséses szakaszban szerzett. Érdekesség, hogy az Egyesült Államok elleni negyeddöntőben (13–12), a spanyolok elleni elődöntőben (12–11), és a görögökkel vívott, 10–10 után ötméteresekkel megnyert döntőben egyaránt háromszor volt eredményes hat próbálkozásából – ennél kiegyensúlyozottabb teljesítményt nehéz nyújtani a nagy világversenyek második hetében.

„Ahogy a csoportkör után is mondtam, nagy erőssége a csapatnak, hogy olyan egyéniségek alkotják, akik a fontos pillanatokban képesek elvállalni a vezérszerepet” – mondta Manhercz Krisztián, aki Vámos Mártont, Varga Dénest, Zalánki Gergőt és Vogel Somát is kiemelte, ám magát szerényen nem vette bele a felsorolásba.

„A kieséses szakaszban mindig volt, aki megtolta a szekerünket, ez volt a sikerünk kulcsa. A döntőben négy-kettő után holtpontra kerültünk, döcögött a játékunk, amit kihasználtak a görögök, de a végén már többnyire mi vezettünk eggyel. Több ítéletet kaptak a görögök, de Soma nagyon jól védett az utolsó percekben, aztán az ötmétereseknél is – nehéz volt kívülről nézni a szétlövést.”

Arra a kérdésre, hogy mit jelent a mieinknek az aranyérem, Manhercz rögtön rávágta: „Azt, hogy világbajnokok vagyunk és megvan az olimpiai kvóta.  Elterveztük, hogy tizenkét hónapon belül szeretnénk megnyerni a vébét, az Európa-bajnokságot és az olimpiát. Az első lépést megtettük, hogy elérjük a célunkat, de szó sincs arról, hogy a következő tornákon egyértelmű esélyesek lennénk. Jó úton járunk, folytatjuk a munkát, de előbb még az ünneplésé és a pihenésé a főszerep.”

No meg az esküvőé, augusztusban ugyanis megnősül Manhercz Krisztián, aki nem felejtette el megköszönni párjának, hogy a világbajnokság alatt magára vállalta a szervezéssel járó teendőket.

VÁMOS MÁRTON: MÁR CSAK EZÉRT IS MEGÉRTE LÉGIÓSNAK ÁLLNI

A magyar válogatott balkezese, Vámos Márton felhasználta az Olym­piakoszban szerzett tapasztalatait a görögök ellen, ám úgy véli, elsősorban az akarat volt a siker kulcsa.

Fukuokában Vámos Márton és Varga Dénes is csatlakozott Madaras Norberthez, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökéhez – immár ők hárman mondhatják el magukról, hogy kétszeres világbajnok férfi pólósok. Vámos mindössze 21 esztendős volt, amikor 2013-ban felért a csúcsra, az idei tornán, 31 évesen pedig a válogatott egyik meghatározó játékosaként góljai mellett a védekezésből is kivette a részét. A görögök elleni döntőt felvezető esélylatolgatásban sokszor, sok helyen elhangzott, hogy a két csapat kilenc (immár tíz) világbajnoki összecsapásának mindegyikét a mieink nyerték meg, ahogyan az is, hogy Vámos Márton az Olympiakoszban kiismerte a rivális jó lövőit, a legtöbbet mégis a küzdeni tudás számított.

„Az a lényeg, hogy győztünk, nagyon boldog vagyok – foglalta össze röviden érzéseit Vámos a döntő után, aki lapunk kérdésére részletesebben is elemezte a történteket. – Elmondtam a mérkőzés előtt a többieknek, kit hogyan lehet mozgatni, melyik játékossal érdemes bemennie a második centernek, illetve kire kell figyelni a védekezésnél. Már csak ezért is megérte légiósnak állni, és kimenni Görögországba játszani… Mégis azt gondolom, elsősorban annak köszönhetjük a sikert, hogy alázatosan, nagy akarattal harcoltunk, no meg annak, hogy Vogel Soma kivédte a görögök utolsó helyzetét, majd négy ötméterest is megfogott. Huszonegy évesen voltam először világbajnok, akkor fiatalként más volt a szerepem a csapatban. Az elmúlt egy évben a budapesti világbajnokság kudarca után a stáb segítségével nemcsak egyénileg, hanem csapatként is talpra kellett állnunk.”

Jelentjük: sikerült.