Dagadt Köcsögként kezdte, vérbeli sportemberré vált

„A blogom sikerében nagy szerepe van annak, hogy az olvasók láthatják a folyamatot, hogy honnan hová juthatnak el. Sok történetet hallottam hihetetlen fogyásokról. Az újságok tele vannak »ilyen volt, ilyen lett« képekkel, de nincs meg a folyamat, nincs meg, hogy az adott ember, min ment keresztül, mit evett, mennyit mozgott. Így viszont nehéz ezekkel a történetekkel azonosulni, még nehezebb belevágni. Mennyit kell futni? Húsz kilométert vagy elég hármat? Milyen sűrűn? Milyen intenzitással? Az én, mondjuk úgy, titkom abban rejlett, hogy naprakészen nyomon lehetett követni, hogy min mentem keresztül, mit futottam és mit ettem. És ez egy hosszú, viszont szépen, lépcsőzetesen egymásra épülő időszak volt.”

Moós Gergely átlagos felépítésű férfi, akinek a kilói az évek alatt elszaladtak. Amikor életmódot váltott, 124 kg-ot nyomott, de emlékei szerint még ennél is több lehetett korábban. Csak a hiúsága akkor nem engedte ráállni a mérlegre, ahogy mondja: „Aki volt már kövér, az tudja, hogyan kell elrejteni egy lakásban a mérleget úgy, hogy ne találkozzanak.”

„Szép lassan beletörődtem, hogy már így marad, kövér maradok, és elment ez a vonat, de a családban egy év leforgása alatt három tragédia is történt. Közös volt bennük, hogy mindhárom szív-érrendszeri megbetegedésekhez volt köthető. Ez döbbentett rá, hogy nekem is változtatnom kell, ha nem áll szándékomban itt hagyni ezt a világot tíz vagy húsz év múlva. Nálam ez volt az elsődleges motiváció. Azóta rengeteg futóval beszélve azt látom, hogy amíg velünk, vagy a közvetlen környezetünkben nem történik figyelemfelkeltő, komoly dolog, addig igazából nem vesszük komolyan az életmódváltás, vagy a rendszeres sport lehetőségét. Addig sokan eljutnak, hogy ideje lenne tenni, változtatni valamit. A felismerésből, az elhatározásból azonban önmagában nem lesz kitartás, elszántság. Az érdemi változás oka persze ezerféle lehet. Sajnálatos események, tragédiák, mint az én esetemben, de sokan válás, szakítás, vagy a munkahely elvesztése után kezdenek el futni.”

Pedig Moós Gergely az átlagosnál lényegesen jobb alapokra építkezhetett. Volna. Esetében nem feltétlenül volt muszáj, hogy 124 kg-nál vágjon bele az életmódváltásba. Az általános iskolában sportosztályba járt, és az ismert utánpótlás-nevelő labdarúgóklub, a Grund FC igazoltja volt. A játékosok felsőben nemcsak csapat-, hanem osztálytársak is voltak. Az általános iskola után a tehetségesebb fiatalokat elvitték a nevesebb klubok, ő maradt, hogy aztán többek között egy térdsérülés miatt idővel lemorzsolódjon.

„Először csak lassan, aztán amikor elkezdtem dolgozni, már gyorsan jöttek fel rám a kilók. Persze korábban vékony focistaként bántotta a hiúságomat, de annyira lassú a folyamat, hogy nem volt meg az a pillanat, amikor elkaptam volna, hogy változtassak is rajta. Korábban több fogyókúrával próbálkoztam, voltak óvatos találkozási pontjaim a sportolással, de amikor lementem focizni, már nem éreztem jól magam. Nem voltam edzésben, viszont a plusz kilók rajtam voltak. A térdem, a szalagok amúgy is fájtak, az irányváltásokat nagyon megszenvedtem, az alkalmi focik után heteken, de akár egy hónapon át nyalogattam a sérüléseimet. Nem volt nagy élmény, így idővel el sem fogadtam a meghívásokat. A sokadik visszamondás után aztán már nem is hívtak.”

A rendszeres sportoláshoz visszatérve Moós Gergely első lépésként napi szinten kerékpározott, ami kíméli a szervezetet. Viszont a fölösleges kilókat nem szedte le róla.

„A munkahelyemre jártam bringával, ami húsz perc volt oda, húsz vissza. Azt hittem, hogy sportolok, de az alakom közben semmit nem változott. Közben rájöttem, kerékpározásnál a negyven percnél lényegesen több időt kell rászánni ahhoz, hogy látszata is legyen. A városi forgalomban történő kerékpározás pedig erre nem alkalmas. Figyelsz, megállsz, elindulsz, ez kevésbé szól a sportról, ez kizárólag közlekedés. Ezután jött képbe alternatívaként a futás, amihez tényleg nem kell lényegében semmi más, csak egy futócipő és akaraterő. Itt nem mástól kell várnunk a megoldást. Nincs edzőtermi nyitva tartás, ráérő személyi edző, várakozás a futópadra vagy a szobakerékpárra, hogy nem tudtam kispórolni a tízalkalmas bérletet. Csak és kizárólag magunk vagyunk. Nincs kifogás, nincs magyarázkodás. Nekünk kell a sarkunkra állni.”

Moós számára hosszú volt az út, de a családi tragédia árnyékában kitartóan ment rajta végig, amíg elérte a célját.

„Visszautalnék a folytonosságra és a titkomra. Az általam vezetett blogon világosan nyomon követhető volt, hogy amit én csinálok, arra gyakorlatilag bárki képes. Csak csinálni kell, és kitartónak lenni. Ha megvan a lelki rásegítés a kiindulási alaphoz, és kéznél, szem előtt van a követhető példa, akkor működőképes lesz. Nekem az első futásom talán ötven méterig se tartott, mert nem bírtam tovább, még kocogós tempóban sem. Öt hónapon át jóformán csak sétáltam, piciket futottam bele. Eltelt másfél év, amíg öt kilométert megállás nélkül le tudtam futni séta nélkül. Hónapokon át kizárólag sötétedés után mertem sportolni, mert szégyelltem magam. Talán ez az érzés is sokaknak ismerős, de mindenkit arra bátorítok, hogy ezzel ne foglalkozzon, ne törődjön.”

Főhősünk jelenleg heti öt-hat alkalommal fut, de nem a szabadidejéből veszi el erre a perceket, hanem a tömegközlekedés helyett használja a lábait. Ez az edzésadag a hétvégén 1.5–2 órás, hosszabb futással egészül ki.

„Nem egy év alatt híztunk el, így ne akarjunk egy hét alatt lefogyni. Tudom, a mai világ arról szól, hogy minden azonnal, de legkésőbb holnapra legyen meg. Ez viszont ebben az esetben nem működhet, ezt az érzést, gondolatot tudni kell elengedni. Én másfél kilónál nem fogytam többet egy hónapban, viszont a szervezetemet sem terheltem meg túlságosan, és a bőröm is velem együtt változott. Nem lett rám nagy hetek alatt, ami esztétikailag fontos, és ugyanúgy távol tart mondjuk a nyilvános helyen történő strandolástól, mint a kövérség.”

Moós Gergely még programozóként dolgozik, de tervei szerint már nem sokáig: a jövőben edzőként, klubvezetőként látja magát. Ebbe az irányba már nemcsak egy lépést tett meg.

„Márciusban volt egy váltásom, döntően már a sportbeli terveim miatt. A mostani állásomat úgy vállaltam el, hogy tisztában voltak vele: hetente három napot dolgozom, ami lehet kettő, vagy akár nulla is. Korábban már teherként éltem meg a feladataimat – a munkahelyit és a szabadidőst együtt –, így váltanom kellett. Most kiegyensúlyozottnak érzem magam. Programozóként jól keresek, de a futás az én világom, itt tudok futóként, bloggerként és most már edzőként is kiteljesedni. Családfenntartóként viszont nem tehetem meg azt, hogy egyik pillanatról a másikra váltok, és minden átmenet nélkül kezdek új életet. A korábbi években sokan kérték a tanácsaimat, ezért tavaly úgy döntöttem, hogy elvégzek egy edzői tanfolyamot. Immár edzőként is sokan keresnek, kérdeznek, elsősorban hasonló problémákkal küzdő kezdő, kerekebb futók, de vannak haladó sportolóim is. Az edzői munkám mellett az egyesületünk elnökeként is vannak feladataim. A célom egy olyan egyesület felépítése, ahol minden kezdő futó jól érzi magát, ahol hasonló emberek között mozoghat, ahová senkinek sem ciki eljönni. Pár napja egy 130–140 kg-os srác keresett telefonon, még azon keresztül is éreztem, hogy tele van frusztrációval és félelemmel. Fontos, hogy legyen egy olyan közösség, olyan egyesület, olyan kezdőknek szóló futóedzés, ahova ezek az emberek el tudnak járni. Előttem aztán tényleg ne szégyellje senki a súlyát. Még világosban sem. Én is innen indultam, tudom, miről beszélek. Az edzéseken résztvevő futók olyan órákat kapnak, amik segítségével egy jelentős túlsúllyal rendelkező futó önmagához képest ugyanazt az edzésmunkát tudja végezni, mint az ezer méteren négy perceket teljesítő futó. A lényeg nem a testsúlyon van, hanem az egyéni pulzuszónák használatán. Innen már csak az elszántságon és az akaraton múlik minden.”

A Moós által életre hívott Dagadt Köcsög Team facebook-csoportnak jelenleg 2200-2300 tagja van. A közösséget a közös kiindulási alapokon túl immár megannyi közös élmény és program is összetartja. Az ötletgazda még azt sem bánja, hogy közben egy korszak már lezárult.

„Ennek az egésznek az lenne a lényege, hogy minél több emberhez jusson el az üzenet: soha nem késő tenni az egészségünkért. Nagyszerű érzés, hogy emberek az én hatásomra, inspirációmra kezdtek bele valamibe, amitől egy másfajta, sokkal egészségtudatosabb életet kaptak. Közben felnőtt mellettem és mellém egy generáció, amely már ugyanúgy példaképként szolgálhat, mint én. Az ő mikroközösségükben már ők jelentik a példát. Ők mutatják meg a családjukban, munkahelyükön, hogy hogyan lehet megszabadulni a kilóktól, sportosabbnak, fittebbnek lenni. A közösség már nagyra nőtt, már két éve is DK-pólós emberek sétáltak el mellettem úgy, hogy fel sem ismertek, de nincs ezzel semmi gond. Induláskor, a pártucat tagot számláló létszámnál nyilván névről ismert mindenki mindenkit. Naprakészek voltunk egymásból, sok közös programot csináltunk együtt, legyen az futórendezvény, vagy egy kirándulás, baráti összejövetel. Többezres taglétszámnál viszont ez már kivitelezhetetlen, de talán már nem is fontos.”

A facebookos közösségből, amely sokáig csupán egy jópofa név volt, időközben egyesület lett.

„A Suhanj! mellett mi voltunk a másik olyan közösség, amelyben sokan is voltunk, és igazán népszerűvé tudott válni a futók körében. A már körön belül lévő ismerősök bátorítására folyamatosan csatlakoztak, csatlakoznak az új tagok mind a mai napig, de versenyeken is sokan kerestek, keresnek minket, kérdezősködnek tőlünk. Ahogy viszont bővült a kör, egyre több lett a feladatom. Sokan kérdeznek, várnak bátorítást, de az egyesülettel kapcsolatos ügyintézés is egyre több időmet viszi el. Mások tanácsait magaménak érezve idén aztán úgy döntöttem, hogy sportegyesületet alapítok. Így már szervezeti háttér van mögöttünk, egy egyesület, amiben én elnökként és edzőként is funkcionálok. Az egyesületi tagokat én egyben a sportolóimnak is tekintem, ők meg engem az edzőjüknek.”

Moós amatőr futóként is nagy utat járt be a 124 kilótól. Egy 1 óra 39 perces félmaratoni és 3 óra 33 perces maratoni rekorddal rendelkezik, de számos ultra és terepultra versenyt is teljesített már. „Évek óta Lőrincz Olivérrel készülök, aki sportolói és edzői minőségemben is támogat, az ő iránymutatásai alapján most az a fő cél, hogy valamikor egyéniben teljesítsem az Ultrabalaton 220 kilométeres távját, de hosszú az út még odáig, lehet, hogy hosszabb, mint a kezdetektől mostanáig. Az idén már teljesítettem a Balaton Szupermaraton 196 kilométeres, négynapos kihívását, és részt vettem a Debrecenben megrendezett hatórás bajnokságon is, a célom, hogy ilyen és hasonló versenyeken edződve készüljek fel az Ultrabalaton teljesítésére. Ezen az úton azonban a táplálék-kiegészítőket gyártó és forgalmazó BioTechUSA is elkísér. A maraton feletti táv optimális teljesítéséhez már elengedhetetlen a folyamatos energiapótlás, amiben hatalmas segítség, hogy a BioTechUSA kifejezetten állóképességi sportolóknak dedikált Endurance termékeit használhatom.

Névjegy
Moós Gergely
124 kilótól az élethosszig tartó futásig
programozó
blogger
futóedző
BioTechUSA szponzorált sportoló
A Magyar Tehetség Nagykövete

Kontaktok:
dagadtkocsog.hu
facebook.com/dagadtkocsog
instagram.com/dagadtkocsog