Ha anyámnak golyói lennének, ő lenne az apám – Verstappen

A Formula–1 történetének 114. futamgyőztese lett Lando Norris Miamiban. A McLaren versenyzője néhány héttel ezelőtt döntötte meg azt a nem igazán pozitív rekordot, hogy a legtöbbször állhatott dobogóra úgy, hogy a győzelem még nem jött össze neki, ám ez a csúcs most már újra Nick Heidfeldé.

„A verseny után repültem volna haza, de Zak azt mondta, inkább holnap utazzak – árulta el Norris. – Talán másnapra több sérülés lesz rajtam, mint egy kisebb seb az orromon, ám nem érdekel. Kiélvezem az időt, hiszen csak egyszer fordul elő, hogy az első győzelmemet ünnepelhetem. Jó érzés, hogy Miamiban tehetem ezt meg, és bár reménykedtem, hogy Silverstone-ban jön össze, ott majd megpróbálom megismételni a győzelmet.”

A McLaren legutóbbi diadala óta egy Daniel Ricciardo által választott tetoválás díszíti Zak Brown testét, és az istálló vezérigazgatója nem zárja ki, hogy Norris győzelme kapcsán is magára varrat valamit.

„Micsoda verseny volt, és az autó is remekül működött. Mindenkinek jár a köszönet a McLarennél, hiszen kifizetődött a kemény munka. Nem bánom, ha tetoválást kell csináltatnom Miamiban, végül is ez az egyik hazai versenyen, szóval miért is ne?” – mondta az amerikai szakember.

Sajátos választ adott Max Verstappen, amikor arról faggatták, mit csinálhatott volna másképpen a miami versenyen. A háromszoros világbajnok továbbá beszélt arról az esetről is, amely egy kanyar után véget vethetett volna a futamának.

„Minek mindig azt kérdezni, hogy mi lett volna, ha…? Ha anyámnak golyói lennének, ő lenne az apám – válaszolta Verstappen mosolyogva. – A versenyzés már csak ilyen, néha nekünk kedvez, néha másoknak. A rajtnál kicsit féltem, mert amikor elkanyarodtam, láttam, hogy Checo kerekei blokkolnak. A verseny után visszanéztem a felvételeket, és olyan volt, mintha kissé hozzá is ért volna a diffúzoromhoz. Mindenesetre nagyon közel voltunk egymáshoz, ami tragédiához vezethetett volna, de szerencsére elkerültük az ütközést.”

Hiába bizonyult szombaton a Ferrari a Red Bull legnagyobb kihívójának, vasárnap Charles Leclerc-ék a McLarennel szemben is alulmaradtak. A monacói versenyző szerint már a rajtnál hátrányba kerültek, s elmondta, mit vár a szezon hátralévő részétől.

„Nehéz volt a rajt, Checo a belső íven érkezett, ráadásul amint felengedtem a kuplungot, a kerekeim kiforogtak – emlékezett vissza Leclerc. – Láttam, hogy Checo jobbról érkezik, ám alacsony volt a tapadás, blokkoltak a kerekei, és azt hittem, nekimegy valakinek. Szerencsére nem így történt, és mindenki probléma nélkül túljutott az első kanyaron. Ahogyan már mondtam, a szezon az érkező fejlesztésekről fog szólni. A mi újításaink hamarosan elkészülnek, és meghatározóak lesznek az idény hátralévő részében. Keményen kell dolgoznunk, de remélhetőleg ezek az újítások olyan jók lesznek, mint a többiekéi, és sikerül jelentősen előrelépnünk általuk.”

Némileg változott a Miami Nagydíj végeredménye, ami éppen Leclerc csapattársát érinti. Carlos Sainz Jr. ugyanis a futam hajrájában Oscar Piastrival akadt össze, aminek következtében megsérült a 81-es számú McLaren első szárnya. Piastri kénytelen volt a bokszutcába hajtani új orrkúpért, és így csak a 13. helyen ért célba. Sainzot az esetért öt másodperces időbüntetéssel sújtották, ám rajta kívül egy másik versenyző sem úszta meg hátrasorolás nélkül.

A miami versenyt érintő büntetésekről bővebben itt olvashatnak!

A korábbi hetekkel ellentétben meglepően elégedetten nyilatkozott Lewis Hamilton, aki a hatodik helyen látta meg a kockás zászlót Miamiban. A hétszeres világbajnok élvezte a csatákat, és biztatónak találta, hogy Sergio Pérez versenyét is meg tudta kissé nehezíteni.

„Volt néhány élvezetes csatám, amikbe mindent beleadtam, és sikerült néhányszor előznöm – mondta Hamilton. – A futam végén felvettük a versenyt az egyik Red Bull-lal, ami nagyszerű érzés. Valószínűleg ez volt az eddigi legjobb futamom az idén. Nem tudtuk tartani az előttünk lévők tempóját, de a DRS-nek köszönhetően közel tudtam maradni hozzájuk. A DRS nélkül elhúztak volna előlünk a futam végén, ám az, hogy nem szakadtunk le tőlük, jó érzés volt.”