Hegyi meccsnézés Erdélyben – történelmi fotók a Ceausescu-időszakból

Vágólapra másolva!
2023.06.16. 10:42
Címkék
Archív fotók: Kémenes Árpád (Gyergyószentmiklós)Új fotók: Szabó Miklós/Nemzeti Sport

Székelyföldi riportsorozatunk rendhagyó lezárásaként interjút közlünk Kémenes Árpád gyergyószentmiklósi televíziószerelővel, aki szenvedélyes hobbifotósként felbecsülhetetlen fotókincset őriz az 1970-es, 1980-as évek erdélyi hegyi meccsnézéseiről. A fényképek egy részét most ismerheti meg először a nyilvánosság.

https://youtu.be/ubLV9LFw3pM
A képhez tartozó alt jellemző üres; Vb-0003-750x480.jpg a fájlnév

Kelet-Európa futballszociológiájának egyik legizgalmasabb témáját az 1970-es, 1980-as évek erdélyi hegyi meccsnézései és a köréjük szerveződő közösségi rítusok adják. Mivel a román állami televíziócsatorna, az RTV a Ceausescu-rendszer idején – az 1984-es Európa-bajnokság kivételével – nem közvetítette a nemzetközi futballtornákat, a nép kénytelen volt barkácsantennákkal, hevenyészett drótokkal befogni a magaslati pontokon halványan észlelhető kijevi, kisinyovi vagy budapesti jelet.

Az erdélyi magyarság generációs közösségi élménye maradt a gumicsizmás, sátrazós kirándulás a hegyekbe, a sáros utakon szenvedő Daciákkal, a reménytelen tévéjelkereséssel. Baktatás a tisztás felé, egyik kézben böhöm akkumulátor, a másikban demizson pálinka, aztán ha nagy nehezen bejött a hangyás vétel, a társaság tekintete odatapadt a képernyőre. Ami történt, több volt egyszerű népi szórakozásnál, az erdőbe csempészett magyar válogatott meccsek csendes – vagy néha nem is annyira csendes – etnikai protestélménnyel értek fel az elnyomó diktatúrában.

Ahogyan Péter László kolozsvári szociológus, a témának Szabadság a hegyen címmel tudományos könyvet szentelő kutató fogalmazott a jelenségről szólva: „Átütő erejű és ciklikusan ismétlődő társadalmi intézménnyé vált, mely a nagy nemzetközi futballesemények idején a hatóság felügyelete alól kicsúszott, alternatív társadalmi teret hozott létre. Olyan valóságot teremtett, amelyet a résztvevők alakítottak és szabályoztak. Az összesereglő közönség fokozatosan egy disszidens közösségé alakult. A spontán éneklések, az élcelődések, az országban uralkodó állapotok megvitatása a csendes ellenállás kollektív manifesztumává vált. Megszilárdította a közösségi kötéseket, növelte szolidaritást, a magyarok számára etnikai kötő ereje volt. Mindezek rámutatnak a totalitárius rendszer sérülékenységére.”

A gyakorlatról 2015-ben magunk is készítettünk összeállítást a Nemzeti Sportban, a cikket Kémenes Árpád néhány korabeli fényképével illusztrálva. Akkor még nem ismertük a gyergyószentmiklósi hobbifotóst, tévészerelőt, képeit közvetítő útján kaptuk meg. Az idén tavasszal azonban, egy március végi, havas délutánon a Hátsó füves székelyföldi barangolása során alkalmunk nyílt felkeresni otthonában a nyugdíjas természetjárót, aki felvitt minket a régi közös meccstúrák egyik kedvelt helyszínéhez, a Pongrác-tetőhöz is.

A kulcstanú rendelkezésünkre bocsátotta a teljes tematikus fotóanyagot (az itt látható képek jelentős része még sohasem jelent meg a médiában), és az együtt töltött órák során videointerjúban idézte fel a hegyi meccsnézések tapasztalatát – a beszélgetés részleteiből rövidített, szerkesztett kivonatot közlünk írásban is.

A képhez tartozó alt jellemző üres; 20230328_3008_SZM-1024x682.jpg a fájlnév

Én nem is igen a futballért voltam keményen oda – vallotta Kémenes Árpád személyes ösztönzéséről, a fényképek keletkezési körülményeiről. – Én is megnéztem, követtem a világbajnokságot. De tulajdonképpen inkább a hecc érdekelt. Az emberek beszélgettek, dumáltak, illogáltak odafent. Kaland volt kimenni a hegyre, a tömeggel, és nem tudni, mikor, hogyan jövünk haza. Késő este olyan szép volt, ahogy az úton a Pongrác-tetőtől majdnem a kilences kilométerig végig látszottak a kocsik, égtek az autólámpák a hosszú szerpentinen. Hogy milyen körből verbuválódott a társaság? Spontán terjedt a hír a városban. Akik értettek hozzá, előre kísérletezgettek, keresték az alkalmas helyet a vételre. Amikor aztán megtaláltuk, elmondtuk másoknak is, és ott gyűltek össze a városbeliek."

"Olyan is volt, hogy elmentünk autóval Kolozsvár közelébe meccset nézni. Akkor készült az a kép, amelyen meg vagyunk állva az út mellett, defektje volt az egyik autónak a sok közül, meg kellett várnunk, amíg megjavítják. Olyan is előfordult, hogy nem jöttünk haza éjszakára, ott aludtunk sátorban. Aztán leereszkedtünk a Gyilkos-tóhoz a turistaösvényeken, és onnan tértünk vissza. Jártunk a Kovácspéter-havasra és a Likas-havasra is, az alatt volt egy medveles, abban is aludtunk néha.”

Adódik a kérdés: vajon a korszak mely mérkőzéseit nézték a hegyekben?

Az 1978-as világbajnokságot bizonyosan – válaszolta a fényképek készítője. – A román tévé nem adta a tornát, az érdekesebb meccseket a hegyen néztük. Ha a magyar válogatott játszott, ott voltunk. A részleteket ne kérdezze, őszintén szólva nem emlékszem rájuk. Szerettem a meccseket figyelni, de nem vagyok az a vérbeli szurkoló. Engem inkább a műszaki része érdekelt és a fényképezés. Ezért van annyi képem. A meccs is érdekes, de engem a fotózás vonzott, a táborozás, a tömeg látványa.”

Tanúk szerint Gyergyószentmiklós közelében, az egyik hegytetőn 1988-ban tartottak egy spontán, titokban bemutatott István, a király előadást is. Kémenes Árpád állítása szerint nem volt jelen, bár halványan dereng neki a történet. Az efféle félig-meddig vagy teljesen illegális mozzanatoknak a dokumentált vagy később kitudódott retorziók külön jelentőséget, tétet adtak.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Vb-0006-750x461.jpg a fájlnév

Nem volt mindegy, ki vett részt az eseményeken, kiről lehetett esetleg bizonyítani, hogy az erdei tisztás csalóka biztonságában, néhány kupica pálinka után magáról megfeledkezve olyat csinált, amiért a hétköznapok során szigorú büntetés járt. Utólag sokszor világossá vált, a román titkosszolgálat, a Securitate emberei, az úgynevezett „kékszeműek” résen voltak, a tömegben elvegyülve figyeltek.

Visszaemlékezések szerint a meccsnézéseknek volt egyfajta rendszerellenes hangulata, alternatív nyilvánosság szerepe és az efféle összejövetelekhez a rendőrség bizalmatlanul, esetleg kifejezetten ellenségesen viszonyult, a hegy alján nem ritkán következett a menetrendszerű igazoltatás (ha mással éppen nem, a sofőröket ittas vezetéssel általában meg is tudták fogni).

Amit lent, a városban nem lehetett megtenni, odafent előfordulhatott: ha bemelegedett a hangulat, olykor-olykor elénekelték a magyar himnuszt, a székely himnuszt. Kémenes Árpádot megkérdeztük, emlékszik-e ezekre a mozzanatokra, és bár elsőre nem ugrottak be neki ilyen jelenetek, utóbb igazította magát: „A gyergyói nép olyan, hogy ha kicsit iszik, akkor nem fogja vissza magát, főképp a magyar meccsen drukkol. Persze a székely himnuszt, a magyar himnuszt, a hazafias énekeket is elénekelték, vagy elénekeltük, mondhatom így is. De én úgy emlékszem, nem volt semmi rendszerellenes megmozdulás. Hallottam utólag, hogy Gyergyócsomafalván is járogattak ki az emberek a hegyekbe, és őket figyelték a kékszeműek. Minket nem, legalábbis ezt gondolom. Vagy lehet, hogy csak én nem tudtam róla. Engem ilyen szinten nem érdekelt a kérdés, semleges pályán voltam. A meccsért mentem, jó hangulat volt, illogattunk, beszélgettünk, énekeltünk. Én is szeretem a népemet, hazámat, de nem vagyok az a túlbuzgó magyar. Fotóztunk, mászkáltunk, jól éreztük magunkat.”

A képhez tartozó alt jellemző üres; Vb-0017-750x482.jpg a fájlnév
A képhez tartozó alt jellemző üres; Vb-0013-627x750.jpg a fájlnév

A hegyi meccsnézések mellett akadnak más sport vonatkozású képek is Kémenes Árpád gyergyószentmiklósi gyűjteményében. Az akkor 31 éves fiatalember néhány székelyföldi barátjával ott volt a Népstadionban az 1972. április 29-i Magyarország–Románia (1–1) Európa-bajnoki selejtezőn, majd két héttel később a bukaresti, 2–2-es döntetlent hozó visszavágón is. A budapesti és a bukaresti utazásról egyaránt készített fényképeket, a magyar fővárosban tett látogatással kapcsolatban interjúalanyunkban elsősorban a hétköznapi emlékek maradtak meg, a városligeti séta, az állatkerti jelenetek és az éjszakába nyúló kocsmatúra. A társaság szeretett volna elutazni Belgrádba, a május 17-én rendezett, harmadik mérkőzésre is (ezt a magyar csapat nyerte meg 2–1-re), ám Kémenes Árpádék Jugoszláviába már nem kapták meg a román államtól a kiutazási engedélyt. Az alábbiakban a szerző engedélyével bemutatjuk a budapesti és a bukaresti utazás korábban sohasem közölt képeit.

A képhez tartozó alt jellemző üres; footbal-budapest-1970-14-1024x754.jpg a fájlnév
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik