Kiütéssel bosszulta meg csatára kiütését a Boston

Huszonegy év után tért vissza a Stanley-kupa döntője Bostonba, ahol értelemszerűen a napokban átvette a hatalmat a többi sikersportágtól a jégkorong. A Red Sox baseballcsapata a legutóbbi bostoni hokidöntő óta kettő, a Celtics kosárcsapata egy bajnoki címet söpört be, a helyi érdekeltségű New England Patriots NFL-együttese pedig három Super Bowlt nyert meg.

A Bruins az 1990-es, Edmonton ellen elveszített finálé óta új csarnokba költözött, így a TD Gardenben először rendeztek döntős meccset. A Boston kilátásai nem túl jók, mert bár a playoff során a Montreal ellen sikerült 0–2-es hátrányból megnyerni a sorozatot, a csapat az eddigi utolsó, 1972-es bajnoki címe óta öt döntőt veszített el, s a legutóbbi négyet kanadai csapat ellen (1977-ben és 1978-ban a Montreal, 1988-ban és 1990-ben az Edmonton ellen).

A bostoni csarnokban a Vancouvertől való 5000 kilométeres távolság ellenére számos Canucks-szurkoló volt, elsősorban inkább a néhány órányi autóútra fekvő Quebec állambeli szurkolók jöttek el megnézni a csapatot – nem arra számítottak, amit kaptak...

1. HARMAD

A Vancouverben továbbra sem szerepelhetett az első meccsen megsérülő Dan Hamhuis, míg a Bostonban taktikai cserét követően Tyler Seguint Shawn Thornton váltotta a csapatban.

Ötpercnyi játék után a vancouveri Aaron Rome saját harmada „bejáratánál" oldalról támadta a bal szélen induló Milan Lucichoz passzoló Nathan Hortont, aki az ütközéstől hatalmasat esett, és elterült a jégen.

Az egyik kezét magasra tartotta, de aggasztó volt az állapota, tíz percig tartott, mire a hordágyra tették. Egy közeli kórházba szállították, ahonnan nemsokára jelezték: összes végtagját tudja mozgatni.

Rome-ot végleges kizárással büntették, ötperces büntetését Raffi Torres töltötte le. A hosszú emberelőny alatt Roberto Luongo és társai hősies védekezéssel tartották meg a gól nélküli állást, a kapus bravúrjai mellett a dán Jannik Hansen blokkjaira is hatalmas szüksége volt a Canucksnak.

A hosszú előny ellenére a Bruins 12:7-re elveszítette az első húsz perc kapura lövési párharcát, és a harmad végén Tim Thomas hatalmas védései kellettek ahhoz, hogy ne kerüljön hátrányba a Boston.

2. HARMAD

Óriási elánnal kezdett a Bruins, mindössze 11 másodperc telt el az első góljáig: a sérült Hortont az első sorban helyettesítő Rich Peverley visszatett korongját Andrew Ference a kék vonalról, a bal oldalról bombázta Luongo kapujának bal felső sarkába. 1–0

Peverley az előny növelésében is fontos szerepet játszott, először neki is adták a második gólt, amelyet Jeff Tambellini büntetése után emberelőnyben szerzett a Bruins. A Recchi által középre tett korongot a bevetődő Ryan Kesler igyekezett elterelni a középen üresen álló Peverley elől, de a pakkot éppen Luongo lába közé, azaz saját kapujába terelte 2–0

A kétgólos hátrányba kerülő Vancouver hamar emberelőnyben találta magát, Ference gáncsolásért kapott kiállítása alatt azonban hiába volt nyomasztó fölényben a vendégcsapat, a hazai védelem ellenállt a nyomásnak.

A Canucks elsöprő lendülete élvezetes, percenként több helyzetet hozó hokit eredményezett, de Thomason nem lehetett kifogni.

Lucic Andrew Albertsszel szemben elkövetett szabálytalansága után újabb vendégelőny következett, ám ezúttal nem tudott felállni a Canucks, sőt a semleges zónában korongot szerző, a bal oldalon a palánkkal „kényszerítőzve" meginduló, a kapu előtt keresztbe húzó és a kihasaló Luongo mamutja felett éles szögből a kapuba találó Brad Marchant góljával már három volt a bostoni előny. 3–0

Ez a találat jelentette a második harmadban bemutatott Bruins-gála csúcsát, de nem volt megállás: Michael Ryder lövése után a Luongóról kipattanó korong a kedveszegett vancouveri védők között David Krejcíhez pattant, a 11. góljával playoff-listavezető cseh pedig nem hibázott. 4–0

Alain Vigneault, a Canucks edzője nem hazudtolta meg magát, akárcsak a Chicago elleni első fordulós párharc negyedik meccsén, a négygólos hátrány ellenére a pályán tartotta Luongót.

A vancouveri játékosok egyre többet foglalkoztak azzal, hogy ökölcsatába hívják a bostoniakat, a játékvezetők pedig emberelőnyök adásával igyekeztek inkább a játékon tartani a vendégek figyelmét.

Johnny Boychuk a végén 2+2 percet kapott magas botért, 8:2-re alakítva a periódusban kiosztott büntetőpercek arányát.

A kapura lövések tekintetében 28:21-es vancuveri fölény alakult ki, de az állás volt a legbeszédesebb a záró harmad előtt.

3. HARMAD

Másfél perc maradt Boychuk büntetéséből, ennek kivédekezésével a maradék vancouveri remény is elszállt. Az első meccsen 30 percnyi büntetést kiosztó játékvezetői négyes további bostoni kiállításokkal igyekezett éberen tartani a közönséget, Claude Julien, a Bruins vezetőedzője egyre mogorvább tekintettel rázta a fejét – Thomas és a védelem azonban ellenállt. A vancouveri emberelőny-kihasználás pedig a Boston korábbi gyengéit idézte. A Chris Higgins-ziccereket zsinórban hárító Thomasnak ugyanakkor még arra is volt energiája, hogy a korongot a kapuja előtt a levegőben elkapó, így nagy helyzetbe kerülő Henrik Sedint szabályos bodicsekkel fellökje.

Ahogy fogyott az idő, minden játékmegszakításban lökdösődés alakult ki, hét (!) hokis durvaság vagy verekedés miatt fegyelmit is kapott. Egyre több volt a sunyi, de fájdalmas bottal ütések száma, a vancouveriektől Alex Burrows és Kesler is mehetett zuhanyozni.

A Boston még egy emberhátrányos gólt jegyzett, Daniel Paille is feliratkozott az eredményjelzőre. 5–0

Thomast a túloldalon Hansen fosztotta meg a shutout lehetőségétől, a dán Raffi Torres passza után talált be a bostoni kapuba. 5–1

A hajrában Recchi megszerezte második gólját: Patrice Bergeron erős passzát a kapuval szemben nem tudta lekezelni Brad Marchant, aki a kapu mögötti palánktól tálalt a szintén üresen érkező veterán elé. 6–1.

A még mindig a pályán lévő Luongót Chris Kelly és Ryder is góllal büntette, utóbbi ki is alakította a 8–1-es végeredményt.

A párharc negyedik összecsapását magyar idő szerint csütörtök hajnalban tartják meg – szintén Bostonban.