Philadelphia 76ers (8.)–Chicago Bulls (1.) 79–78

Egy fontos kérdés már a feldobásnál eldőlt, Joakim Noah nem épült fel a mai derbire, így Derrick Rose mellett egy másik alapemberét is nélkülöznie kellett a túlélésért küzdő Chicagónak. Mivel a Philadelphia is szépen leromlott azokon a területeken, melyeken korábban felül tudták múlni a Bullst, ezért ezzel együtt is szoros csata volt várható, főleg mivel a Thibodeau-legénység csapatvédekezése szépen összeállt a legutóbbi találkozón, ráadásul fejben is nagyjából túl tudta tenni magát az alapszakasz-győztese a tavalyi MVP elvesztésén.

A vendégek gondjait tetézte, hogy a végül 19 pontos, 17 lepattanós dupla duplát összehozó Luol Denget is nélkülözniük kellett egy rövidebb periódusra a chicagóiaknak egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően. Az Omer Asik vezette palánk alatti szekció remekül működött lepattanózásban, 56:33 arányban hozta ezt a külön csatát a Bulls, ám a pontszerzéssel akadtak gondok, a nem éppen fejben erősnek megismert Carlos Boozer például 3(!) egységnyire volt képes összesen.

A harmadik negyed végétől ennek ellenére is a 27(!) második szándékból szerzett pontot elkönyvelő vendégek kontrollálták az eseményeket, a mindössze két támadólepattanó utáni pontot szerző Sixers képtelen volt átlendülni a holtponton – egészen a végső hajráig!

Andre Iguodala előbb beszórt egy rendkívül fontos triplát, majd három egységnyi hátránynál az utolsó fél percben nem minden áron triplára ment a Philadelphia, hanem Young révén gyorsan dobott egy kettest. A kulcsmomentum ekkor következett, CJ Watson ugyanis előbb nem tudta elérni, hogy rajta üssön faultot a szabálytalankodási kényszerben lévő hazai gárda, hanem odatette a játékszert a 46(!) százalékos büntetőző Asiknak, aki mindkét kísérletét elpuskázta a vonalról, amikor már csak 10 szekundum volt a végső dudaszóig!

Andre Iguodala a védőlepattanó után végigrobogott a parketten és feultot harcolt ki éppen a törökkel szemben és nem sokkal jobb büntetőző mivolta (62 százalék) ellenére higgadt maradt és fordított! Két másodperce maradt időkérés nélkül a ligaelsőnek, de ez nem volt elég Watson számára, hogy betaláljon félpályán túlról, kiesett a Bulls, továbbment a Sixers!

A bajnokság történetében ötödször történt meg, hogy a nyolcadik kiemelt túlélje az első kört, de ismerjük el, a két kulcsemberét elvesztő Chicago miatt ez egy igen speciális helyzetben esett meg. Ezzel együtt kemény ellenfél lesz a második körben a Boston Celtics számára is Doug Collins legénysége, mely mindenképp megérdemelten jutott be a konferencia-elődöntőbe.

A 76ers legjobb dobói: Iguodala 20, L. Williams, Holiday 14-14
A Bulls legjobb dobói: R. Hamilton, Deng 19-19, T. Gibson 14

A négy győzelemig tartó párharc végeredménye: 4–2 a 76ers javára

Boston Celtics (4.)–Atlanta Hawks (5.) 83–80

Amikor a Celtics hatalmas fölénnyel nyerte meg a párharc negyedik találkozóját, akkor mindenképp sokkal esélyesebbnek látszott a bostoni gárda, már csak a 3–1-es állás miatt is. Viszont Al Horford visszaépülése annyira gyorsan és jól sikerült, hogy Atlantában már szépíteni tudott a Hawks, Doc Rivers nem véletlenül nyilatkozott úgy a mai derbi előtt, hogy ez sorsdöntő lesz. Az extra dobóformára nem építhetett a Celtics, ez már az első negyedben kiderült, de a következő játékrészen összeállt a csapatvédekezés hazai oldalon és egy 16–0-s futással fordított a 28 pontos, 14 lepattanós, 5 blokkot kosztó Kevin Garnett vezette vendéglátó.

A Drew-tanítványok viszont nem tágítottak és szépen ottmaradtak a Boston nyakán, a 4 triplát is értékesítő Marvin Williams kezdőbe állítása ez alkalommal is telitalálatnak bizonyult az Atlantánál. Nagy bajban ugyan nem volt a Celtics, de Garnettet leszámítva senkitől sem jött az extra, Ray Allen szenvedett a dobásokkal, s mivel ő sokat töltött a pályán, a posztján szereplő Avery Bradley nem segíthetett sokat védekezésben a padon ücsörögve. Rajon Rondo is először maradt 10 gólpassz alatt az idei rájátszásban (14 pont, 8 gólpassz), de az alapszakaszra vonatkozólag folytatódhat a fantasztikus szériája a következő szezonban.

A hajrában újra át tudta venni a vezetést a Hawks, pedig már két számjegyű előnye is volt a Celticsnek, a 46 és fél percet(!) játszó Horford viszont fontos pillanatban rontott el egy büntetőt, majd az akkor már hátrányban lévő vendégeknek szabálytalankodniuk kellett, a 90 százalék feletti büntetőző Allen viszont szintén hibázott. Az Atlanta nem tudott élni több esélyével sem, így Larry Drew alakulata kiesett, a Celtics pedig pályahátrányból is továbbjutott, s készülhet a Philadelphia 76ers elleni második körös párharcra.

A Celtics legjobb dobói: Garnett 28, Pierce 18, Rondo 14
A Hawks legjobb dobói: Josh Smith 18, Joe Johnson 17, Mar. Williams 16

A négy győzelemig tartó párharc végeredménye: 4–2 a Celtics javára

Denver Nuggets (6.)–Los Angeles Lakers (3.) 113–96

A legutóbbi mérkőzést hazai pályán a 43 pontos Kobe Bryant one man show-ja ellenére is elvesztő Lakers idegenben kellett, hogy lezárja a párharcot, de ez cseppet sem ígérkezett könnyed feladatnak, pláne, hogy a Los Angeles-iek kapitánya egész nap rosszulléttel küszködött és „hivatalosan" a pályára lépése is kétséges volt a feldobásig. Természetesen ott volt a pályán Bryant, viszont a Lakers, mint csapat, nem. Az előző vereség túlzottan is megviselhette a 3. kiemeltet, George Karl csapatát pedig ezzel együtt nagyon is feltüzelte.

Az első 5 denveri triplakísérlet beakadt, 13–0-s villámrajt után Bryant révén ébredezett a vendég alakulat, de csak egy 8 egységig történő visszakapaszkodásra futotta, nagyon simán, hatalmas fölényben kosárlabdázva ért be a célba a Nuggets és két nap múlva Los Angelesben próbálhatja befejezni a fordítási kísérletét, melyet 1–3-as állásról, pályahátrányban kezdett el.

A playoff-karriercsúcsot szóró Ty Lawson megállíthatatlan volt, a LAL periméter védekezése ezen az estén gyakorlatilag nem létezett, félidőben 11-ből 8-as triplamutatóval rendelkezett a Denver, végül 20-ból 10-zel zárta az összecsapást, de a játék minden szegmensében alaposan felülmúlta Mike Brown legénységét.

A 31 pontos Bryant mellett most valóban el lehet marasztalni a Lakers nagyembereit, mivel támadásban a találkozó elején folyamatosan kapták a labdákat, de nem tudtak hatékonyak lenni – bár nagyon nem mindegy, hogy milyen ritmusban és szituációban jut el hozzájuk a játékszer, itt pedig ezzel volt óriási gond. A vendéglátók kispadja is fenomenális volt, igaz most „csak” 40 pont érkezett a coloradóiak második sorától, de ez is lényegesen több, mint a Lakers cseréinek 27 egysége. Az edzők közti minőségi különbség is érezhető, George Karl húzásaira eddig érdemben képtelen reagálni Mike Brown. Ilyen körülmények között nehéz lenne azt mondani, hogy a 7. találkozó egyértelmű esélyese a Lakers lenne.

A Nuggets legjobb dobói: Lawson 32, C. Brewer 18, Faried 15
A Lakers legjobb dobói: Bryant 31, Sessions 14, A. Bynum 11

A négy győzelemig tartó párharc állása: 3–3