Irving is kidőlt, de ez sem fogta meg a Bostont

Detroit Pistons–Atlanta Hawks 111–104

Reggie Jackson döntött. A második negyedben úgy tűnt, hogy eldöntheti a mérkőzést a Detroit, a hazai alakulat tizenkét ponttal nyerte a játékrészt és tizenhattal vezetett a nagyszünetben, ám nem tudta megőrizni az előnyt és kiélezett végjátékra került sor. 94–94-nél kiegyenlített az Atlanta, de aztán az utolsó másfél percben több clutch játékot is bemutatott a Pistons: Drummond egy támadópattanóból szerzett dupla és egy kiosztott blokk után két büntetőt is értékesített, majd érkezett Reggie Jackson egy triplával, hogy aztán Avery Bradley a saját elrontott büntetője után szedje le a támadót, amelyből megint Jackson pörköljön be egy hármast. Az irányító ezzel a két dobással el is döntötte az összecsapást, így az utóbbi nyolc meccsből a hetediket is megnyerte a gárda, ilyen jól utoljára a 64 győzelemmel végződő 2005–2006-os szezonban rajtolt a Detroit.

Egy kicsi még hiányzott. Ezúttal sem állt messze a győzelemtől az Atlanta, de a szoros végjátékot megint nem tudták megnyerni a vendégek, kulcsfontosságú hibákat vétettek az engedett támadópattanókkal, bekapott triplákkal, elrontott támadásokkal. Az viszont egyértelmű, hogy nem lehet őket leírni, védekezésben nagyot harcoltak (tizenegy labdaszerzés, hét blokk), támadásban pedig leginkább a büntetők hiányoztak: ők tizenegy, a hazaiak huszonhét alkalommal állhattak a vonalra, ez hatalmas különbség. Kent Bazemore nagy dobásaival így is volt esélyük, pedig több játékost (Muscala, Bembry, Plumlee, Ilyasova) is nélkülözniük kellett, mindenesetre ha ezen az úton haladnak tovább, akkor jönnek még győzelmek az eddigi kettő mellé – következőleg Washingtonba látogatnak.

A Pistons legjobb dobói: Jackson 22/9, Bradley 20/3, Smith 17/3
A Hawks legjobb dobói: Bazemore 22/9, Schröder 17, Collins 16

Boston Celtics–Charlotte Hornets 90–87

Ez a Boston mindent elbír. Három emberre tervezték felhúzni a támadójátékot a Celticsnél a szezon előtt: Al Horfordra, valamint a frissen érkezett Kyrie Irvingre és Gordon Haywardra. Utóbbi már az első meccsen be is fejezte (valószínűleg) az idényt, Horford két találkozóval ezelőtt sérült meg, Irving pedig most kapott egy könyököst a második percben – saját csapattársa, Aron Baynes ütötte ki egy palánk alatti küzdelem során –, onnantól nem számíthattak rá – tehát ezúttal mindhárom vezér hiányzott. Ez sem állította azonban meg Brad Stevens alakulatát, amely a második félidőben szenzációs védekezést mutatott be, atomjaira bontotta a Hornets játékát és bár elöl bőven akadtak gondok, ezúttal 35.7 százalékos mezőnymutatóval is lehetett nyerni úgy, hogy a Brown, Smart, Rozier hátvédtrió ebből 9/42-t vállalt magára. Az első negyedben azért megfogta őket (1/11 dobásal kezdtek) Irving kidőlése, tizenöt pontos hátrányba kerültek, amit tartottak is a záró etapig, ám ekkor megindultak, futottak egy 16–3-at, szétszedték a Charlotte támadógépezetét és fordítottak – aztán a szoros végjátékot is behúzták úgy, hogy egyetlen vezérük sem volt a pályán, ez így nagyon komoly győzelemnek számít. Ráadásul sorozatban tizenegyedik meccsüket nyerték meg, ellenállhatatlanul robognak előre, vasárnap este a Torontót fogadják.

Nem tudott élni az eséllyel a Hornets. Egyrészt Irving kidőlése, másrészt a tizenöt ponttal megnyert első negyed után kényelmes helyzetbe került a vendégcsapat, de nem tudta ezt győzelemre váltani. Az első félidőben még rendben voltak, a fordulás után azonban nem találtak megoldást a Boston felkeményedő védekezésére, összesen harminc pontot dobtak innentől, a negyedik negyedben már csak 4/20 dobásukat értékesítették hat eladott labda mellett, teljesen lenullázták őket a hazaiak. Walker a végén azért nagyon igyekezett, a teljes tizenkét perc alatt dobott tizenegy Hornets-pontból nyolcat ő szerzett az utolsó szűk három percben, de ez már nem volt elég, így zsinórban negyedszer is kikapott a társaság.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 16/3, Larkin 16/6, Rozier 15/6
A Hornets legjobb dobói: Walker 20, Kaminsky 14/9, Bacon 10

Chicago Bulls–Indiana Pacers 87–105

Előkerült a védekezés. Idén még nem sokat láttunk az Indianától hátul, de most határozottan és pontosan védekezett a vendégcsapat, ennek pedig meglett az eredménye: extra dobóforma nélkül húzták be a mérkőzést, ezúttal nem adták le a hamar megszerzett előnyüket és végig uralták a találkozót. Támadásban Victor Oladipo (25 pont, 6-6 lepattanó és gólpassz) volt a vezér, de a 6/9 triplával jelentkező Bogdanovic, valamint a három magasember (Turner, Young és Sabonis) is kitett magáért, mindhárman dupla dupla közelébe jutottak. Ezzel a magabiztos sikerrel (a harmadik negyed közepétől húsz pont körül mozgott a különbség) lezárták vereségszériájukat és 6–7-es mérleggel fogadhatják a Houstont.

Ennyi volt a Bullsban. Akadt egy-két biztató egyéni teljesítmény a hazaiaknál, Portis (20 pont, 11 lepattanó), Dunn (16 pont, 4 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés), vagy éppen az újonc Markkanen (12 pont, 10 lepattanó) is csinált szép dolgokat, de összességében nem volt esélyük ezen a találkozón a hazaiaknak. Már az első negyed utolsó perceitől masszív hátrányban játszottak, ezen nem tudtak változtatni a folytatásban sem, mindenben elmaradtak a Pacerstől, így sorozatban harmadszor is kikaptak és 2–8-cal utaznak San Antonióba.

A Bulls legjobb dobói: Portis 20/3, Dunn 16, Holiday 14/6
A Pacers legjobb dobói: Oladipo 25/3, Bogdanovic 22/18, Young 13/3

Oklahoma City Thunder–Los Angeles Clippers 120–111

George nem kérdezett, de ez is kis híján kevés lett. Az utóbbi időben Paul George szorult kissé háttérbe az OKC nagy triójából, most viszont kérdés nélkül szedte szét a Clippers védekezését – mindkét félidőben 21 pontot szórt, így összesen 42-vel zárt (13/22 mezőnyből) kilenc lepattanó és hét gólpassz mellett. Rajta kívül Russell Westbrook sem játszott most rosszul és Carmelo Anthony volt a harmadhegedűs, de hiába hozta idei legponterősebb meccsét a gárda, mégis a védekezésére volt szükség a végén. A harmadik negyedben megszerzett húszpontos előnyt simán leadta Billy Donovan alakulata, 105–105-nél egál volt az állás, ám ekkor nem estek össze Westbrookék, hanem feljebb kapcsoltak hátul és az utolsó három percben egyetlen kosarat engedélyeztek csak a Clippersnek, ezzel mégis a maguk javára fordították a derbit. Érdekesség, hogy jól vizsgázott a hiányzó Steven Adams helyén kezdő Dakari Johnson, fent volt a meccset záró ötösben és hozzátett négy nagyon fontos pontot a hajrában.

Lou Williams extrája sem hozott győzelmet. Teodoszics, Beverley és Gallinari nélkül a veretes Rivers-Thornwell-Johnson trió kezdett a Clippers periméterén, de egyáltalán nem működött jól, elő kellett húzni a padról Jawun Evanst (ő védekezésben segített sokat) és Lou Williamst, aki a gárda élére tudott állni. Utóbbi hátvéd végül 35 pontot (13/22 mezőnyből, 6/12 tripla) szórt, közte több hatalmas dobással és az ő hátán kapaszkodott vissza csapata – 62–82 után csak ő 21 egységet termelt, így tudott felzárkózni a LAC. A hajrára azonban ő is kifulladt és nem tudott már segíteni, más pedig nem lépett elő – Blake Griffinnek kicsit sem ízlett az OKC védekezése, így hiába a nagy felzárkózás, ismét kikapott Doc Rivers együttese.

A Thunder legjobb dobói: George 42/12, Westbrook 22/3, Anthony 14/3, Abrines 14/9
A Clippers legjobb dobói: Williams 35/18, Griffin 17/3, Rivers 17/9

San Antonio Spurs–Milwaukee Bucks 87–94

Bledsoe győzelemmel debütált. Hiába Malcolm Brogdon óriási formája, mégis a cserepadra került, a kezdő irányító posztot pedig a frissen igazolt Eric Bledsoe kapta meg – a Sunstól érkező egyes egyelőre nem dobott jól, de 13 pontja és hét gólpassza mellett egyértelműen érezhető volt a hatása, képes volt hozzátenni a Milwaukee játékához. A vezér természetesen most is Giannis Antetokounmpo volt, aki folyamatosan eljutott a gyűrűig és védekezésben is nagyon komoly problémákat okozott, kiosztott négy blokkot, ebből hármat a döntőnek bizonyuló harmadik negyedben. Összességében is a védekezés volt most a kulcs, a Spurs eléggé elveszett a „hosszú karok erdejében”, 18 labdát adott el, a Bucks pedig intenzitás és fegyelem terén is sokat lépett előre hátul az utóbbi időszakhoz képest – ez győzelmet ért, a harmadik negyedben fölénybe került a társaság, onnantól végig őrizte öt-hét pontos előnyét.

Nem talált megoldást a San Antonio. A vendégek atletikussága és sebessége megoldhatatlan problémát jelentett a Spursnek, különösen Antetokounmpóval nem tudtak mit kezdeni, de csapatszinten sem találtak rajtuk fogást – az első negyed még hagyján, de onnantól csak LaMarcus Aldridge-ben és az idei legjobbját hozó Manu Ginobiliben volt pont. Ez kevésnek bizonyult, a záró etapra nagyon elfogytak már támadásban, csak 17 egységet tudtak szerezni, ami nem volt elég a harmadik negyedben beszedett hátrány eltüntetéséhez, így három győzelem után szenvedtek vereséget.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 20, Ginobili 18/3, Mills 14/12
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 28, Middleton 13, Bledsoe 13/3

Phoenix Suns–Orlando Magic 112–128

Öt perc elég volt a Magicnek. Nem tudott igazán fölénybe kerülni az Orlando az első félidőben, a védekezéssel nagyon komoly gondjaik voltak, így csak egyetlen ponttal vezettek a nagyszünetben úgy, hogy ők fordítottak az utolsó percekben. A harmadik játékrész azonban másképp alakult, volt egy jobb időszakuk (öt percük) hátul, miközben elöl továbbra is remekül megoszlottak a terhek – Gordon, Vucsevics és Ross is kiválóan dobott kintről, ezzel ellensúlyozták, hogy Evan Fournier ezúttal nagyon rossz napot fogott ki. Az, hogy bő öt perc alatt csak két pontot kaptak, elégnek bizonyult ahhoz, hogy meglépjenek és kétszámjegyű különbséget alakítsanak ki, nagyjából ezen múlt a mérkőzés – innentől végig tartani tudták az előnyt, hiába talált vissza ismét a helyes útra a Phoenix. Ha nem is túl egyszerűen, de hozták a kötelezőt Paytonék, 8–4-re állnak, a Howard-korszak óta nem rajtoltak ilyen jól – most Denverben folytatják idegenbeli túrájukat.

Így nem fog nyerni a Suns. Védekezés nélkül képtelenség mérkőzéseket nyerni, annyi tűzerő nincs még ebben a Phoenixben sem, hogy mindenkit túldobjanak - mindig lesz olyan öt perc, amikor nem megy valami, de ilyenkor nem szabad minden támadásból kosarat kapni és elbukni a meccset. Devin Booker nagyon szenvedett Terrence Ross szorításában és bár ugyan többen is elő tudtak lépni (Len, Warren, James és Jackson is elérte legalább a 18 pontot), ezek maximum szép egyéni statiszitkák, semmi mások – sorozatban ötször kaptak már ki, ebből háromszor legalább 120 pontot engedtek ellenfelüknek, így nem jutnak előrébb.

A Suns legjobb dobói: Len 21, Warren 20, James 18/6, Jackson 18
A Magic legjobb dobói: Gordon 22/6, Vucsevics 19/9, Ross 17/12, Simmons 17/3

Utah Jazz–Miami Heat 74–84

Így nem lehet. Az első félidőben még többé-kevésbé rendben volt a Jazz, egy kiváló második negyeddel tizenkét pontos előnybe került a társaság, de a fordulás után egészen hihetetlen lefagyás következett, támadásban teljesen tehetetlennek tűntek Burksék. A harmadik negyedben összesen egy (!) mezőnykosarat és nyolc pontot dobtak, a negyedikben további három kosárral és tizenhét ponttal „szépítettek”, de ezzel természetesen nem lehetett mérkőzést nyerni, nehéz jelzőket találni arra, hogy mennyire impotens volt a gárda. Ugyan a Miami is rendkívül vérszegény volt támadásban ezen az estén, de Rubióék alulmúlták ellenfelüket ebben, így sorozatban negyedszer is kikaptak és már csak 5–7-re állnak.

Fontos győzelem. Az elbaltázott hazai széria után már harmadik sikerét könyvelhette el a Heat az idegenbeli túráján, így 6–6-ra áll és határozottan jó irányba halad, bár most a Detroithoz utazik, ott nehezebb dolga lesz. Ezúttal az első félidei gyengélkedés után teljesen ráerőltették akaratukat a Jazzre, támadásban pedig Goran Dragic, valamint a fontos helyzetekben Dion Waiters is elő tudott lépni, ennyi volt most a különbség - ők ketten 19 pontot dobtak a negyedik negyedben, míg a Jazz 17-et, Waiters ráadásul főleg a meccset lezáró 13–0-s Miami-roham során jeleskedett. Minden borzalmas támadása ellenére tehát volt esélye a hazai csapatnak, 74–71-re még vezetett, de az utolsó három percben gyakorlatilag minden labdabirtoklásából betalált már a Heat, ezzel megnyerte a találkozót.

A Jazz legjobb dobói: Hood 19/3, Gobert 12, Mitchell 12/6, Burks 12/6
A Heat legjobb dobói: Waiters 21/9, Dragic 18/3, T. Johnson 11/6

Portland Trail Blazers–Brooklyn Nets 97–101

Russell megint a Nets élére állt. A harmadik negyedben bemutatott 10–0-s futás után előnyből kezdhették a záró etapot a vendégek, de a Blazers visszakapaszkodott, a vezetést is átvette és fej fej mellett haladtak a felek a végjátékban. Ekkor azonban nem Damian Lillard, vagy CJ McCollum lépett elő és döntötte el a találkozót, hanem a vendégek vezére, D'Angelo Russell: a hátvéd egymaga tizenegy pontot szerzett az utolsó öt percben, 36 másodperccel a vége előtt bevert egy clutch kettest, majd CJ McCollum válaszára dobott még egy duplát tizenegy másodperccel az órán. Ez volt az utolsó szó, a Portland már nem tudott válaszolni, így nagy idegenbeli győzelmet aratott a Brooklyn és 5–7-re javította mérlegét – a nehéz idegenbeli túrát Salt Lake Cityben zárja a társaság.

Blama. Ez egy kötelező győzelem lett volna a Blazers számára, az első negyedben még ennek megfelelően is játszott a gárda és hétpontos előnybe került, de a folytatás egyáltalán nem úgy alakult, ahogy tervezték – sem Lillard, sem McCollum nem dobott jól, hiányzott az átütőerő a támadójátékból. A harmadik negyedben már komolyabb bajba kerültek, akkor még meg tudták rázni magukat, de a hajrát megint elrontották: hiába vezettek még 95–94-re, az utolsó két percben két labdát is eladtak és háromból csak egy dobásukat értékesítették, miközben Russell és Hollis-Jefferson megverte őket. Hiába játszottak eddigi 12 meccsükből nyolcat otthon, csak 6–6-ra állnak jelenleg.

A Trail Blazers legjobb dobói: Nurkic 21, Lillard 19/3, McCollum 17/9
A Nets legjobb dobói: Russell 21/9, Carroll 16/9, Crabbe 12/6

NBA, ALAPSZAKASZ
Detroit Pistons–Atlanta Hawks 111–104
Boston Celtics–Charlotte Hornets 90–87
Chicago Bulls–Indiana Pacers 87–105
Oklahoma City Thunder–Los Angeles Clippers 120–111
Phoenix Suns–Orlando Magic 112–128
Utah Jazz–Miami Heat 74–84
San Antonio Spurs–Milwaukee Bucks 87–94
Portland Trail Blazers–Brooklyn Nets 97–101