NFL: tartalékból lett nemzeti hős, a fekete irányítók úttörője

„A Super Bowl következik, egy fekete irányítóval, szóval állj félre, babám, hadd nézzük!” – rappelte harminc évvel ezelőtt a Public Enemy nevű formáció a „She Watch Channel Zero” című számában.

Manapság persze már egyáltalán nem nagy kunszt, ha a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) nagydöntőjében egy afroamerikai irányító a pályára lép, gondoljunk csak Russell Wilsonra, aki a 2013-as bajnok Seattle Seahawksot vezette végső sikerre, vagy Cam Newtonra, aki a Carolina Panthersszel a 2015-ös idényben egészen az utolsó lépcsőfokig jutott, mielőtt elbukott volna a Denver Broncos ellen.

RASSZISTA MÚLTÚ CSAPATNÁL VOLT ÚTTÖRŐ

Nem volt ez azonban mindig ilyen magától értetődő, nem véletlen, hogy a furcsábbnál furcsább nevű rapperekből álló (lásd Flavor Flav vagy éppen Professor Griff), a feketék jogaiért és a média ellenében mindig oly hangosan tüntető és zenélő Public Enemy 1988-ban belevéste az egyik számába, hogy az állandóan csak a lehetetlen férfiideálokat a tévéműsorokon keresztül üldöző nőknek ideje átadniuk a távirányítót, hiszen végre egy afroamerikai irányító kezd az év legnagyobb meccsén, azt kell nézni.

A hős, aki az Egyesült Államok történetében oly sokáig elnyomott és számtalanszor még ma is a rasszizmus akadályába ütköző kisebbségi csoportnak reményt adott azáltal, hogy olyat tett, amilyet korábban még senki, jelesül az 1987-es szezon Super Bowljáig navigálta a Washington Redskinst, nem más volt, mint Doug Williams. Ha nem volna elég, hogy ő volt az első fekete kezdő irányító az akkor már több mint húsz éve megrendezett Super Bowlok történetében, akkor rójuk le a tiszteletünket az előtt, hogy ezt melyik együttessel sikerült elérnie.

A jelenleg az indiánok által támadott, minimum balszerencsésen elnevezett Redskinsnek nem először akadt össze a bajsza egy amerikai kisebbséggel: George Preston Marshall, a köztudottan rasszista egykori tulaj az 1950-es és 1960-as évtizedek fordulóján a többi franchise-zal ellentétben nem volt hajlandó az afroamerikai játékosok szerződtetésére, sőt mereven elzárkózott az ötlet elől. Csak azért adta be az NFL-ben utolsóként a derekát, mert az egy évvel később egy merénylet áldozatául esett John F. Kennedy amerikai elnök 1962-ben azzal fenyegette, hogy kipaterolja a Redskinst a fővárosból, ha nem halad a korral, márpedig ezt Marshall bankszámlája bánta volna.

EGYETLEN EDZŐ VOLT KÍVÁNCSI RÁ

Egyfelől tehát Kennedynek, másfelől pedig Joe Gibbsnek köszönhető, hogy a Washington az 1988. január 31-én megrendezett döntőbe Williamst nevezte kezdőként. A Tampa Bay Buccaneers támadóegységének trénere volt ugyanis az egyetlen edző az NFL-ben, aki ellátogatott a Grambling State egyetemen villogó irányítóhoz, hogy felmérje, mire is képes. Nos, annyira lenyűgözték a látottak és hallottak, hogy amint visszaért az egyébként még csak két éve létező, és addigi 28 mérkőzéséből mindössze kettőt nyerő együtteséhez, közölte, a draft első körében ki kell halászni a gyerekkorában Louisianában a bőrszíne miatt sokszor még az utcára sem merészkedő ígéretet.

Így is történt, a 17. helyen kiválasztott Williams pedig azonnal megmutatta, milyen fából faragták, négy év alatt háromszor is a rájátszásba, sőt, egyszer a Nemzeti főcsoport döntőjébe vezette a brigádot. Mivel azonban az első szerződésének lejárta után nem tudott megállapodni az őt illető fizetésről a Buccaneers vezetőségével, a sikeres együttműködés ellenére végül szedte a sátorfáját.

Az NFL-ből elmenekülő, és az újonnan alapított futball-ligában (USFL) hajlékot kereső Williams a következő két évben csak szenvedett, s a szárnyai kibontására képtelen bajnokság bedőlése után már a pályafutása végéről csicseregtek a madarak, ám ekkor a már a Washingtont edző Gibbs újabb esélyt adott neki. Ezt az eleinte a cserepadon ücsörgő behemót azzal hálálta meg, hogy ahányszor be kellett állnia Jay Schroeder helyett, győzelemre vezette csapatát, s teljesítményével kivívta, hogy a Redskins az 1987-es idény rájátszásának már az ő kormányzásával vágjon neki.

„NO ÉS MIÓTA VAGY FEKETE IRÁNYÍTÓ?”

A Chicago Bears és a Detroit Lions félreállítása után már csak a szezon legértékesebb játékosát, John Elwayt felvonultató Denver Broncos maradt hátra. Bár a coloradóiak voltak az összecsapás egyértelmű esélyesei, de minden szem Williamsre szegeződött, hiszen ő volt az első fekete bőrű irányító a Super Bowlok történetében. A legenda szerint az egyik újságírót annyira zavarba hozta ez a tény, hogy amikor rá került a sor, azt kérdezte az interjúalanyától: „Na és mióta vagy fekete irányító?” Szerencséjére Williams nem csinált ebből ügyet, lazán annyit reagált, hogy körülbelül tíz éve irányító, és egész életében afroamerikai volt.

És parádésan teljesített. A meccs második negyedében szerzett, csúcsot jelentő 35 pont, a tízpontos hátrányból megfordított találkozó, s a 42–10-es, elsöprő győzelem, illetve a nagydöntő legértékesebb játékosának járó díj elnyerése után azonban a korábban mindig szerény és visszahúzódó Williams megváltozott. A következő évben sérülései miatt pályafutása is véget ért, ráadásul az 1983-ban tragikus körülmények közt megözvegyült futballista már korábban is ott csalta az 1986-ban megismert második feleségét, ahol tudta, de miután hősi magasságokba került Washingtonban, már meg sem próbálta leplezni a félrelépéseit.

A család házából kiköltöző Lisa Robinsont végül azzal próbálta megvádolni, hogy lopott tőle, de miután kiderült, hogy erről szó sem volt, sőt, Williams volt az, aki a hölggyel és közös gyermekükkel kitolva egyszer szó nélkül elhozta a feleségének a repülőtéren hagyott autóját, a bíró is ellene ítélt. Szép és jó, hogy a Public Enemy számában a Super Bowlra vonatkozó sor Williamsre utalt, de az asszony nagyképű félreállítása is igaz lett a futballistára. Azóta azonban talált magának új feleséget, akitől még hat gyermeke született a korábbi kettő mellé, és boldogan él együtt az egész pereputty, ráadásul Williams azóta már a Redskins játékoskeretéért felelős alelnök. Ilyen magas posztot pedig sosem töltött be fekete szakember a gárdánál, szóval minden jel arra mutat, hogy sikerült kimásznia a gödörből.