NFL: kifogyott a tank – búcsúzik a munkamániás izomember

A legtöbbek fejében él egy kép, amikor amerikai futballistára gondol: nemcsak magas, de annyi izom is van rajta, mint egy nagyobb oroszlánon, sőt, a falnak is nekirohanna. Persze, rögtön rájön az ember fia, lánya, hogy ez durva általánosítás, hiszen ott van Peyton Manning, aki három tégla megemelésével még a jobb napjain is megszenvedett volna a pályafutása végén, de csak megnyerte a Denver Broncos irányítójaként a 2015-ös tengerentúli amerikaifutball-bajnokság (NFL) nagydöntőjét, ráadásul 39 évesen! És akkor még nem szóltunk arról, hogy csak abban a mutatóban nem ő a valaha volt legjobb a posztján, amelyben az izomkolosszusnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Tom Brady utasította maga mögé... A New England Patriots kormányosa augusztusban lesz 41, a gyűjteményében ott villog öt bajnoki gyűrű és mindössze két hónapja, hogy a Super Bowlba juttatta ismét az ott végül a Philadelphia Eagles ellen végül 41–33-as vereséget szenvedő együttesét.

Nos, mi ilyen csodabogarak helyett James Harrison előtt fogunk tisztelegni, aki pontosan olyan, mint amilyennek egy NFL játékosnak elvileg lennie kéne: egy traktort el tud tolni, mackóban emelgeti három ember összetett súlyát 39 évesen, és a pályán ripityára tör mindent, ami az útjába kerül. Illetve csak tört, hiszen április 16-án végleg visszavonult.

VISSZA PITTSBURGHBE, OTT LESZ JÓ

A babonások bújjanak el, hiszen Harrison a bizonyítéka annak, hogy nem minden elátkozott, ami a 13-as számmal akár csak érintőleges kapcsolatban áll. A pályafutása nagyját a Pittsburgh Steelersben lehúzó monstrum egy még ír mércével is nagynak számító családba született, kamionos édesapja és édesanyja mellett 13 testvérrel nőtt fel. A futball őshazájában, az NFL-t az 1920-as évek elején az útjára indító Ohio államban töltötte a gyerekkorát, így nem is lehetett kérdés, hogy a gyepen köt ki, ha már jó nagydarab, veszettül gyors, ráadásul még a számokkal és a könyvekkel nem képes szoros barátságot kötni. Édesanyja nem akarta a tojáslabda közelébe engedni, de a tehetség gyorsan utat tört magának – a szó szoros értelmében, ugyanis a már kiskorában is egy tankhoz hasonlítható hősünk amint pályára lépett, védőként és futóként is azon dolgozott, hogy a vele szemben felálló csapat minél több játékosát ültesse seggre.

Csak hát azok a fránya tankönyvek azért néha elő kellett volna, hogy kerüljenek! Harrison annyira botrányosan teljesített az iskolában és az egyetemi felvételiken, hogy az éretlenségétől tartó nagy sulik nem akartak neki ösztöndíjat adni. Végül a Kent állami egyetemen kötött ki, ahol az első tanévet a botrányos jegyei miatt ki kellett hagynia, utána viszont a pályán a szokásához hűen villogott, a minimumszinteket pedig a tantermekben is megugrotta. Az NFL-csapatokat viszont mindez már nem érdekelte, a 183 centis védőjátékost a magassága, vagyis inkább az alacsonysága miatt nem láncolták magukhoz a 2002-es draft során.

Végül a Steelers mégis befogadta, de azok a problémák, amelyek miatt az egyetemek fiatalabb korában ódzkodtak tőle, a profi pályafutása elején is gyorsan felbukkantak: nem volt hajlandó megtanulni, hogy egyes felállásokban neki egyébként mi is volna a feladata, s amikor rájött, hogy nem tudja, hol a helye, megkérte az edzőit, hogy vegyék már le a pályáról. Miután háromszor is kivágták és visszahívták, volt egy rövid kitérője Németországban, az Európai Ligában, illetve Baltimore-ban is, de – kicsit – érettebb fejjel csak visszatalált Pittsburghbe negyedszer is.

A SAJTÓ KIZÁRVA, A FŐNÖK EGY TOLVAJ

A 2005-ös, bajnoki címmel végződő szezonban nemcsak a játékideje nőtt, hanem a népszerűsége is. Ennek az egyszerű oka, hogy amikor a csapat éppen a Cleveland Browns 41–0-s elkalapálásán ügyködött, s egy sörmámoros ohiói rajongó a pályára rontott, hogy megmutassa kedvenceinek, hogyan is kellene ezt a sportágat művelni, Harrison nemes egyszerűséggel a földre teperte a betolakodót és megvárta vele a már feléjük loholó biztonsági őröket. Ugyan ezzel a tettével helyi hőssé vált, de ebben az idényben még nem vállalt oroszlánrészt a Steelers végső sikerében.

Ezzel szemben három évvel később a bajnokcsapat oszlopos tagjaként már a liga legjobb védőjátékosának járó elismerést is bezsebelte. Amit egyik évben sem tudhatott magáénak, az a bajnokcsapat tagjainak járó elnöki kézfogás volt: Harrison a republikánus George W. Bushnak és a demokrata Barack Obamának sem volt hajlandó tenni a szépet, a klubtársaival szemben kihagyta a győzteseknek járó túrát a Fehér Házban, mondván, ha csak azért akarnak vele most találkozni, mert éppen ő van a csúcson, nem kér belőlük.

A közkedvelt izomhegy amúgy sem tartozott a visszafogott és halk amerikai élsportolók egyébként igencsak szűk csoportjába. Az újságírókat például nemes egyszerűséggel válogatott sértések közepette rendre kizárta az öltözőből ahányszor azok – engedéllyel! – megpróbálták az általa a játékosok szentélyeként elnevezett szobát megközelíteni. Amikor éppen volt kedve a sajtó munkatársaival csevegni, akkor meg 2011 nyarán arról tárulkozott ki, hogy ő tulajdonképpen egy tolvaj bábnak tartja a liga atyaúristenét, a főkomisszár Roger Goodellt, és egyébként a csapata irányítója, a két Super Bowlt vele együtt behúzó Ben Roethlisberger sem akkora sztár, mint amekkorának tartják...

KONDIZÁS AZ INTERNETEN

Annak a védőnek azonban, aki olyan rendszerességgel veri szét az ellenfél támadóit, mint Harrison tette az elmúlt 16 szezonban, a csapattulajdonosok el tudják nézni az ehhez hasonló kisebb balhékat. A Steelers például egy egyéves, 2013-as cincinnati kitérőt leszámítva egészen a 2017-es idényig igényt tartott hősünk szolgálataira.

A még az eltanácsolása előtt nem sokkal a konditeremben elképzelhetetlen súlyokkal játszadozó és a mutatványairól készült videókat az internet népével megosztó titánt végül a New England Patriots igazolta le még egy utolsó, egymeccses tiszteletkörre. Bár kétszer földbe döngölte az ellenfél irányítóját a búcsúmeccsén, hétfőn 39 évesen úgy döntött, ennyi volt a tankban.

Nemcsak az üzemanyag futott ki, hanem a fiatalabb páncélosok gyorsabban mozognak és tovább bírják – még ha nem is tudnak olyan elemi erővel rombolni.

Egy kis edzésmotiváció: