NHL: aki miatt átköltötték a himnuszt – Gretzky 19 éve hagyta abba

„Őszinte leszek önökkel: nem akarom levenni. Valószínűleg ösztönösen nem akarom, hiszen utána soha többé nem fogom újra felvenni. Nehéz, nagyon nehéz lenne most levenni…”

E szavak 19 évvel ezelőtt, 1999. április 18-án hangzottak el a Madison Square Garden sajtótermében. Wayne Gretzkytől származtak, aki elcsukló hangon, könnyek között próbált nyilatkozni a zsúfolásig megtelt helyiségben a Pittsburgh Penguins elleni NHL-bajnoki sajtótájékoztatóján – a megszokottól eltérően ezúttal még félig meccsfelszerelésben, a New York Rangers mezét viselve. Ez ugyanis nemcsak egy átlagos, megszokott meccs utáni sajttáj volt, annál sokkal, de sokkal több: a „The Great One”, azaz a Valaha Volt Legnagyobb páratlan pályafutása utolsó mérkőzést követő interjúit adta éppen.

SZERÉNY VOLT ÉS ALÁZATOS

Minden idők legnagyszerűbb jégkorongozója sosem szenvedett feltűnési viszketegségben, pedig eredményei alapján lehetett volna rá oka, játékát és személyét egész pályafutása alatt a végtelen szerénység, alázat és szenvedély jellemezte – az a fajta fickó, aki mindent mosolyogva csinált és csinál a mai napig, imádják az emberek és ő is imádja az embereket.

Ennek megfelelően a visszavonulását sem spilázta túl, az egész végtelenül „gretzkysre” sikeredett: mivel nem akart nagy felhajtást maga körül, konkrétan kettő nappal az említett, Pittsburgh elleni mérkőzés előtt jelentette be, hogy neki bizony ez lesz húszéves NHL-karrierje utolsó meccse…

Lehetett ezt már egyébként sejteni. Április 15-én szülőhazájában, Kanadában vendégszerepelt a Rangers, az Ottawa Senatorsnál – ez volt Gretzky utolsó meccse hazai, kanadai jégen –, és itt már tudtak valamit: a lefújás után őt választották meg a meccs első, második és harmadik legjobbjának is, a szurkolók spontán rákezdtek a „One more year! One more year!” („Még egy évet! Még egy évet!”) rigmusra, amit abba se akartak hagyni; annyiszor elismételték, hogy a kanadai ikonnak kétszer is vissza kellett jönnie az öltözőből tiszteletköröket korcsolyázni.

TÉNYLEG Ő VOLT A LEGNAGYOBB

Szóval eljött a nagy nap – amiről, nem túlzás ezt állítani, mindenki remélte, hogy sosem fog eljönni.
Mert vannak egy-egy klubnak, sportágnak meghatározó játékosai, ikonjai, akiket illő tisztelettel búcsúztatnak el a visszavonulásuk után, s megadják a módját annak, hogy megköszönjék, az egész életét a csapatnak és a sportnak szentelte – és ez így van rendjén.

De egészen más az, amikor nem „csupán” egy játékosát, de konkrétan a valaha született legjobb játékosát veszíti el egy százmilliók által rajongásig szeretett sportág.

Márpedig ez volt Wayne Gretzky a jégkorongnak: az utánozhatatlan kanadai csatárzseni húszéves NHL-pályafutása alatt négy Stanley-kupát nyert az Edmonton Oilersszel, „elvitte” és meghonosította Kaliforniában a jégkorongot, amikor óriási visszhangot kiváltva a Los Angeles Kingshez igazolt 1988-ban, ötször nyert gól-, tízszer pontkirályi címet, kilenc alkalommal választották az alapszakasz, még ötször a rájátszás legértékesebb játékosává. Közben az összes, de tényleg az összes létező pont- és gólrekordot megdöntötte – a legtöbb közülük a mai napig áll, és jó eséllyel soha senki nem fogja őket még csak megközelíteni sem. Alighanem mindennél többet elmond, hogy már aktív karrierje alatt megkapta a „The Great One” becenevet, azaz mindenki csak úgy emlegette: a Legnagyobb…

Így hát a Legnagyobb búcsúztatására készültek 1999. április 18-án New Yorkban, és úgy, hogy sok idejük nem volt rá, mert hát a Legnagyobb ugye összesen két napot hagyott nekik a készülődésre…

GRETZKY-HIMNUSZ, JORDAN-ÜZENET

Noha a Rangersben csupán három idényt játszott, ezen a napon, ezen a meccsen tényleg minden Gretzkyről szólt, és a fentebb szolgai módon felsorolt referenciái után ez minimum alapvetés kellett, hogy legyen. Sőt, már a meccs előtt is minden róla szólt, kezdve azzal, hogy maga az NHL főkomisszárja, Gary Bettman jelentette be, hogy Gretzky legendás, 99-es mezszámát a liga azonnali hatállyal visszavonultatja, a mérkőzést követően soha senki nem léphet jégre többé benne.

S már a meccsfelvezetés sem volt szokványos. A klub a Gardenbe utaztatta az akkortájt pályája csúcsán lévő és magasan a legnépszerűbb kanadai popsztárt, Bryan Adamset, kezdésként ő énekelte el a kanadai himnuszt – méghozzá egyedül Gretzky tiszteletére, hiszen két amerikai csapat játszott egymással, és alapesetben ilyenkor csak az amerikait szokták eldalolni. De még ezt sem akárhogyan: Adams a himnusz végén az egyik sort átköltötte, és az eredeti szöveg helyett azt énekelte rá, hogy „We’re going to miss you, Wayne Gretzky” (azaz „Hiányozni fogsz, Wayne Gretzky”). Ezt pedig egy videoösszeállítás követte, amelyben többek között egy bizonyos Michael Jordan nevű kosárlabdázó (talán már hallottak róla), illetve a szerényen csak Mr. Hockeyként emlegetett Gordie Howe (hősünk gyerekkori példaképe) köszöntötte Gretzkyt…

Ilyen körülmények között persze pont senkit nem érdekelt, magán a meccsen mi történik, de azért a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg: a végül 2–1-es túlórás pittsburghi sikerrel véget ért bajnokin Gretzky gólpasszt jegyzett a Rangers találatánál, a hosszabbításban pedig ki más, mint Jaromír Jágr döntötte el a meccset. Az a Jaromír Jágr, aki történetesen éppen Gretzkyt követi a második helyen az örökpontranglistán: a kanadai felfoghatatlan, összesen 2857 pontnál állt meg (ez 1.921, azaz majdnem két pont/meccs-átlag), Jágr pedig hiába a második legjobb, így is „csak” 1921 pontja van – talán már értik, miért írtuk, hogy a legfontosabb rekordjainak valószínűleg a közelébe se fog érni soha senki…

A lefújást követően pedig végleg elszabadultak az érzelmek, és szem nem maradt szárazon a Gardenben: sírt Gretzky az őt ünneplő Pittsburgh-játékosok körében, sírt a lelátón a felesége, sírtak a szurkolók; gyerekek, felnőtt nők és férfiak egyaránt, a játékostársak, mindenki – talán ekkor tudatosult mindenkiben, hogy tényleg utoljára látták játszani a valaha volt Legnagyobbat.

„Nem, ezek örömkönnyek, kizárólag az öröm könnyei – mondta a sajtótájékoztatón a mezben pityergő Gretzky azon kérdésre, szomorú-e a visszavonulás miatt. – Azt szerettem volna, hogy ez a nap ünnep legyen. Nem akartam, hogy mindenki sírjon… Hálás vagyok a Rangersnek, hogy ilyen szépre és profira sikerült, és hogy nem nyújtották túl.”

Majd két szipogás között éppen úgy zárta le szenzációs pályafutását, hogy az méltó legyen egy ilyen páratlan életműhöz. Legendás szavai azóta szállóigévé váltak:

„Én csak egy fiú voltam, aki szerelembe esett egy játékkal, és szerencsés voltam, hogy kaptam hozzá szenvedélyt a Jóistentől.”

Tényleg legenda – a valaha volt Legnagyobb.