Russell Westbrook 44 pontja sem volt elég a Golden State ellen

Cleveland Cavaliers–Toronto Raptors 112–106

Végig a Cavs vezetett. Már az első negyedben kiválóan dobtak kintről Kevin Love-ék, ennek köszönhetően hét ponttal megléptek ellenfelük elől, ezt pedig innentől végig be tudták osztani – ugyan többször is közelebb zárkózott a Raptors, fordítani csak egyszer, a második játékrészben tudott pár másodpercre. Erre azonban egy 10–0-s rohammal válaszolt és innentől már nem nézett hátra a Cleveland, sőt, egy újabb triplaesővel 16 pontra nőtt a hazaiak előnye és ezt követően már kézben tartották a dolgokat – végig magabiztos fórban volt a gárda, csak az utolsó fél percben kozmetikázott az eredményen a Toronto. LeBron James (27 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz) ezúttal is remekelt, de most minden kezdőjátékos eljutott legalább 12 pontig és hozzátette a magáét, ráadásul védekezésben is kiváló munkát végeztek, mert elvették a Raptors játékának élét – nagyon fontos győzelmet jegyzett a társaság és március 17-e óta 9–1-re áll, playoff-formában van.

Ég a ház Torontóban. A nemrég még biztosnak tűnő keleti első helyet el is veszítheti a Raptors a héten, nagy szerencséje, hogy a Celtics is kikapott Milwaukee-ban, de mivel Ibakék is ismét vereséget szenvedtek, még nem múlt el a veszély. Ráadásul aggasztó lehet a kanadaiak számára, hogy az utóbbi időben éppen a jó csapatok verik meg őket sorozatosan, a Cavstől két héten belül másodszor kaptak ki, méghozzá gyenge játékkal: végig hátrányban voltak, Kyle Lowry teljesen elveszett (5 pont, 2/11 mezőnyből) és senki nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, így csak próbálkozásaik voltak, de egyáltalán nem tudták átvenni az irányítást. Dwane Casey szerint ez nem baj, az ilyen meccsekkel lehet hangolni a rájátszásra és ő nem látja különösebben aggasztónak, hogy milyen formában van csapata és hogy sorra bukja el a közvetlen riválisok elleni találkozókat – meglátjuk, hogy csütörtök hajnalban is ez lesz-e a véleménye, amikor újra összefutnak a Bostonnal...

A Cavaliers legjobb dobói: James 27/9, Clarkson 19/9, Love 18/12
A Raptors legjobb dobói: DeRozan 19, Valanciunas 17, Ibaka 16/6

Philadelphia 76ers–Brooklyn Nets 121–95

Ez is sima volt. Sorozatban tizenegyedik győzelmét aratta a Philadelphia, méghozzá ezúttal is borzasztóan könnyedén, erőlködés nélkül – a kiválóan működő kezdőcsapat mellett most a cseresor is extrát játszott, összesen nyolcan érték el a tízpontos határt és az első ötösben mindenki pihenhetett is, 21-28 perc közötti időt töltöttek el a parketten. A nagyszünetben meglévő 12 pontos különbséget a harmadik negyedben tették kiütésessé és végül az 50 százalék feletti mezőny-, valamint a 40 százalék feletti triplamutató mellett az 56–36-ra megnyert lepattanózás, valamint a tíz labdaszerzés és a tíz kiosztott blokk is extra statisztikai adatnak számít – főleg úgy, hogy eladott labdából is csak tízet gyártottak, tudtak rá figyelni. Nem számított sem Embiid, sem Saric hiánya, mentálisan annyira egyben vannak most Simmonsék, annyira működik a rendszer, hogy magabiztosan várhatják a Detroit elleni hazai összecsapást is.

Nem volt ellenfél a Nets. Kenny Atkinson szerint csapata sem mentálisan, sem fizikailag nem állt készen erre az összecsapásra, így csak asszisztálni tudott a Philly gálájához – ziccerdobó versenyt rendeztek a hazaiak és azt csináltak, amit akartak. Egyénileg az újonc Jarrett Allen lepattanózását és mentalitását emelte ki a tréner, szerinte neki ezen kell dolgoznia majd nyáron, de a Sixers dobógépe, J. J. Redick megvédte a gárdát – azt mondta a meccs után, hogy nagyon nehéz, amikor egy csapatnak nincs miért küzdenie, márpedig a Brooklyn már régóta ilyen helyzetben van.

A 76ers legjobb dobói: Redick 19/3, Belinelli 17/3, Simmons 15
A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 16/9, Okafor 15/3, Harris 13/9, Stauskas 13/9

Miami Heat–Atlanta Hawks 101–98

A playoff már hivatalos. A vártnál ezúttal is nagyobb ellenállásba ütközött a Heat, de a Brooklynnal ellentétben az Atlantát végül sikerült legyűrnie Erik Spoelstra csapatának – pedig nem sokkal a vége előtt még úgy tűnt, hogy újabb kellemetlen pofont kap a társaság. Alig három perc volt már csak hátra, amikor 98–90-re égett a Miami, de aztán jött James Johnson két kosara, majd Tyler Johnson triplája, aztán az utolsó percben Hassan Whiteside támadópattanójával már megfordították a találkozót, az utolsó szót pedig Josh Richardson mondta ki azzal, hogy egy másodperccel az órán leblokkolta Lee dobását, majd elsüllyesztett két büntetőt. Sőt, 0.5 másodperccel a vége előtt még egy blokkot jegyzett a Heat hátvédje, így döntő érdemeket szerzett abban, hogy csapata nagy nehezen, egy 11–0-s rohammal kiizzadta a kötelező győzelmet, ezzel pedig matematikailag is biztosította helyét a rájátszásban – jelenleg holtversenyben áll a 6-8. helyen a Wizardsszal és a Bucksszal, izgalmas utolsó négy meccs vár az érintettekre.

Majdnem kihasználta a lehetőséget a Hawks. Ugyan Dewayne Dedmon sem lépett pályára és így már hat játékos hiányzott sérülés miatt a vendégeknél, de éltek vele, hogy a hazaiak rendkívül tompák voltak – Wade-ék rövideket dobtak, borzasztó pontatlanul passzoltak és labdavezetés közben is többször rúgtak bele a játékszerbe, bőven akadt gondjuk. Ezt az újonc John Collins (19 pont, 10 lepattanó) vezetésével igyekezett kihasználni a vendégcsapat, de hiába dobtak remekül kintről, hiába volt ponterős a kispad, hiába jutottak öten is tíz egység fölé és hiába nyerték meg a lepattanózást, szűk három perc így is hiányzott a sikerhez a végén – itt volt támadófaultjuk, több engedett támadópattanójuk, kapott blokkjuk, rontott dobásuk, semmit sem csináltak jól. Ennek vereség lett a vége, amellyel minden bizonnyal az is eldőlt, hogy az övék lesz a keleti utolsó hely az alapszakaszban.

A Heat legjobb dobói: Dragic 22/9, Whiteside 18, T. Johnson 12/3
A Hawks legjobb dobói: Collins 19/9, Dorsey 18/12, Lee 16/3

New York Knicks–Orlando Magic 73–97

A Knicks volt a gyengébb. Egyik csapat sem játszott jól, a nagyszünetben egyetlen ponttal vezetett a Magic, de a fordulás után annyira összezuhant a New York, hogy az hamar eldöntötte a mérkőzést. A harmadik-negyedik negyedben összesen 28 pontot tudtak dobni Burke-ék, ami több kategóriával van a vállalhatatlan alatt, a csapatszinten összesen elsüllyesztett négy tripla is beszédes, így nem csoda, hogy beállították a negatív szezoncsúcsukat 73 ponttal – ennek természetesen kiütéses hazai vereség lett a vége. Tim Hardaway Jr. azt mondta utána, hogy a hátralévő találkozókon szeretné látni a büszkeséget a csapatán, a szezonjuknak már úgyis mindegy, de ezt a néhány meccset vívják meg becsülettel és tegyék nehézzé azok dolgát, akik még velük játszanak – következőleg a Miami ellen lehet bizonyítani, hogy van erre igényük.

Jamel Artis estéje. A 25 éves újoncot a Knicks szerezte meg a draft után, de végül csak egyetlen előszezon-meccsen küldte pályára, majd elváltak útjaik, így került a játékos Orlandóba, méghozzá two-way szerződéssel – New Yorkban nem kellett, a Magicnél viszont többször is számítottak rá. Ezúttal pedig megmutathatta volt csapatának, hogy van benne potenciál, a kispadról beszállva 16 pontos karriercsúcsot hintett hat lepattanóval és két gólpasszal, pályán töltött 32 percet és Frank Vogel szerint a passzaival kiválóan tud helyzeteket teremteni másoknak, ráadásul magabiztosan bedobja az üres lehetőségeit is, így abszolút használható játékos. Nagyjából ennyi emelhető ki az Orlandóval kapcsolatban is, mert ők sem játszottak jól, de ezen az estén ők voltak a kevésbé gyengék...

A Knicks legjobb dobói: Hardaway Jr. 16/3, Burke 15/3, O'Quinn 13, Lee 13/3
A Magic legjobb dobói:Hezonja 19/15, Artis 16/9, Mack 12/3

Chicago Bulls–Charlotte Hornets 120–114

Hoiberg hiába igyekezett, nem tudott kikapni a Bulls. Újabb „érdekes" rotációt láthattunk ezen a meccsen, Fred Hoiberg, a hazaiak vezetőedzője ugyanis a negyedik negyedben egyáltalán nem küldte pályára a mérkőzés legjobbját, az addig 24 perc alatt 24 ponttal, közte 5/6 triplával jelentkező Lauri Markkanent – hogy ez milyen hatással lesz a fiatal játékosra, az jó kérdés, az viszont tény, hogy ennek ellenére megnyerte a meccset a Chicago. Sean Kilpatrick extrájával ugyanis nem számolt a tréner, ő egymaga 19 pontot szórt az utolsó játékrészben és bár szorosabbá vált a küzdelem, Kilpatrick az utolsó percbe lépve elsüllyesztett egy triplát, amellyel eldöntötte a győztes kilétét. Ugyan Dunn és LaVine után Valentine is befejezte már a szezont, de így is hatan érték el a tízpontos határt, 44 százalékkal vertek be 15 triplát és csak hét labdát adtak el Holidayék, pedig egyedül Nwaba játszott 29 percnél többet...

Walker elengedte a szezont. A sokáig remeklő Hornets-irányító az előző három mérkőzésén nem jutott tíz pont fölé és ezúttal is erősen takarékra állította magát, megállt kilenc egységnél tizenegy mezőnykísérletből és hasznos dolgot nem nagyon tett hozzá a találkozóhoz. Hiába hozott szép számokat Dwight Howard (23 pont, 17 lepattanó, 2 blokk) és Malik Monk (21 pont, 5/10 tripla), nem tudtak nyerni, pedig Monk egymaga 16 egységet szállított a negyedik negyedben, de ez sem volt elég, hogy túldobja Kilpatricket és a Chicagót. A Charlotte sorozatban negyedik vereségét könyvelhette el és már csak három találkozót kell letudnia ebből a szezonból.

A Bulls legjobb dobói: Markkanen 24/15, Kilpatrick 21/9, Holiday 19/9
A Hornets legjobb dobói: Howard 23, Monk 21/15, Williams 18/12

Houston Rockets–Washington Wizards 120–104

Felszívta magát a Houston. Két nagyon gyenge teljesítmény és Mike D'Antoni figyelmeztető szavai után ismét felpörgött a ligaelső és olyan első félidőt produkált, amely után nem lehetett több kérdés – 71–49-re, 22 ponttal vezetett a társaság két negyedet követően, erődemonstrációt tartott. D'Antoni most Pault is csatasorba állította és csak Ariza kapott pihenőt, de főleg James Harden csipkedte magát nagyon, ő bemutatót tartott abból, hogy miért is kapja meg valószínűleg az MVP-díjat: 38 pontját kiváló hatékonysággal (12/18 mezőnyből, 5/8 tripla) és látványos kosarakkal szerezte, emellé leszedett tíz lepattanót és kiosztott kilenc gólpasszt is, uralta a pályát. A Rockets legendája, Hakeem Olajuwon is gratulált neki a mérkőzés során, a negyedik negyedben már zúgott a csarnokban az „MVP!" rigmus, a texasiaknak pedig csak egyetlen bánatuk akadt: Ryan Anderson bokája megsérült a második negyedben és már nem tért vissza a parkettre.

Wallnak még idő kell. Második meccsét játszotta visszatérése óta a Wizards irányítója és nem igazán találta a ritmust, kilenc pontját tíz mezőnykísérletből szerezte, tíz gólpasszára pedig nyolc eladott labda is jutott – Scott Brooks viszont azt mondta, hogy tetszett neki, ahogy Wall diktálta a tempót, így tudja majd elkapni a fonalat. A tréner inkább a periméter-védekezést hiányolta csapatától, mert két meccs alatt 34 triplát engedtek ellenfeleiknek, ami nem túl biztató, bár hozzátette, hogy Harden ellen mindent kipróbáltak most, de semmi sem működött, az összes csapdára, váltásra megtalálta a megoldást. A fővárosiak ezzel a vereséggel holtversenyben 6-8.-ak már csak, következőleg pedig a Cavsszel játszanak, nagyon kapaszkodniuk kell az utolsó mérkőzéseken.

A Rockets legjobb dobói:Harden 38/15, Capela 21, Green 16/12
A Wizards legjobb dobói:Beal 27/9, Morris 14/6, Porter 12/9

Milwaukee Bucks–Boston Celtics 106–102

Elfogytak a bostoni hátvédek. Kyrie Irving és Marcus Smart hiányában már így is elég vékony volt a Celtics rotációja egyes-kettes poszton, de Shane Larkin betegsége után most Terry Rozier is kidőlt, így a two-way szerződéssel rendelkező Kadeem Allen került be a kezdőbe Jaylen Brown mellé – más bevethető hátvéd nem is volt a keretben, így Brad Stevens sokszor kénytelen volt magas szerkezetet használni. A jó kezdés után azonban a második-harmadik negyedben hátrányba került a gárda, hiába villogott Jaylen Brown (24 pont, 9/15 mezőnyből) és Jayson Tatum (20 pont, 3 labdaszerzés), ebben a formában nem nagyon volt komoly külső dobása a társaságnak (hét tripla csapatszinten) és az eladott labdákkal is hadilábon álltak, nagyon kellett volna egy érdemi irányító. A hajrában sem tudták megoldani a feladatot, hiába zárkóztak fel egészen közel, a clutch játékokból nem jöttek ki jól, így sorozatban hat győzelem után szenvedtek vereséget – igaz, mivel a Toronto is kikapott, még így is van esélyük a keleti első helyre.

Megoldotta a Milwaukee. Az első negyed még nem igazán sikerült a hazaiaknak, de aztán a másodikban fordítani tudtak és a nagyszünetet követően már gyakorlatilag végig vezettek – a harmadik játékrész első felében még fej-fej mellett haladtak a felek, aztán ellépett a Bucks és volt már tízpontos előnyben is. A meccs hajrájában nagyon szorongatta ellenfelét a Boston, de amikor igazán kellett, mindig jött egy-egy clutch játék, egy tripla, egy zsákolás, vagy éppen egy nagy védekezés, így megőrizte előnyét a Milwaukee és az utolsó percben dűlőre vitte a dolgot -–Antetokounmpo (29 pont, 11 lepattanó, 6 gólpassz) osztott ki egy óriási blokkot Brownnak egy leindításnál, majd az ellentámadásból Bledsoe (18 pont, 8/9 mezőnyből) kosarat szerzett, ezzel lezárta a még nyitott kérdéseket. A végén már „csak" büntetőzni kellett, így belefért a borzalmas (5/20) triplamutató, megnyerték a meccset a festékből, a leindításokból és a remek egyéni teljesítményekkel (Middleton 20 pontja, 8 lepattanója és 9 gólpassza is kiemelendő) – az utóbbi hét találkozójukból ötöt behúztak, pedig nagyrészt idegenben játszották le őket, bizakodva várhatják a végjátékot.

A Bucks legjobb dobói:Antetokounmpo 29, Middleton 20/3, Bledsoe 18/3
A Celtics legjobb dobói:Brown 24/3, Tatum 20/9, Horford 15/3

Oklahoma City Thunder–Golden State Warriors 107–111

Westbrook szenzációs estéje is kevés volt. 101 százalékon pörgött az OKC szupersztárja és teljességgel tarthatatlannak bizonyult ezen a találkozón: végül 44 pontig jutott 15/26-os mezőnymutatóval, leszedett 16 lepattanót és kiosztott hat gólpasszt, elemi erővel ment neki a Warriors védekezésének. Társa azonban nem akadt, Paul George és Carmelo Anthony együtt 9/35-ös mezőnymutatót szenvedett össze, Anthony 0/9 triplája külön kiemelendő és Westbrook brutális teljesítménye ellenére bőven 40% alatt maradt mezőnyből a társaság – a 22 támadópattanó és a 32 kiharcolt büntető ellensúlyozta ezt valamennyire, de a győzelemhez kevésnek bizonyult. Ugyan egészen a legvégéig partiban voltak, a büntetővonalról könyörtelennek bizonyult a vendégcsapat, így hiába minden, újabb vereséget szenvedett Billy Donovan együttese – Paul George szerint frusztráló, hogy Westbrook teljesítményét nem tudták kihasználni és győzelemre váltani, míg az előző szezon MVP-je annyit mondott, hogy semmi gond, készen lesznek a rájátszásra.

Ilyen meccsek kellenek a Golden State-nek. A rengeteg sérülés miatt már jó ideje nem volt igazán éles a címvédő, de így a rájátszás előtt el kell kapnia a fonalat és ehhez az ilyen parázs hangulatú rangadók szükségesek. Ezúttal Steph Curry, Andre Iguodala és Shaun Livingston nélkül harcolt a gárda, mégis nyerni tudott, pedig az első félidőben oktató (végül 34 ponttal záró, a közönségtől folyamatos pfújolást kapó) Kevin Durant a másodikban már csak 2/13-at dobott mezőnyből – a tartalékos kispad azonban 38 pontot tett hozzá 18/26-os mezőnymutatóval, óriási szükségük volt a kiegészítők remek játékára. Ugyan a triplákkal Thompsonék is hadilábon álltak, de közelről sokkal jobban céloztak, sokkal jobban járatták a labdát, sokkal jobban mozogtak csapatként, így borzasztó fontos győzelmet arattak – a negyedik negyedben már végig vezettek, de szinte folyamatosan egy labdán belül volt a Thunder, komoly nyomás alatt voltak Duranték.

A Thunder legjobb dobói:Westbrook 44/9, George 20/9, Anthony 12
A Warriors legjobb dobói:Durant 34/6, Thompson 20/6, Cook 12/6

Dallas Mavericks–Portland Trail Blazers 115–109

Újabb Blazers-blama. Nem volt még olyan rég a Memphis elleni váratlan bukta, ám most egy újabb kellemetlen vereséget szenvedett el a Portland, ráadásul ezúttal már Damian Lillard hiányára sem lehet fogni a gyenge teljesítményt. Védekezésben dekoncentráltak és fegyelmezetlenek voltak a vendégek, támadásban pedig Lillard és McCollum dobásai sem ültek, minden fronton komoly hibákat követtek el – mintha a végjátékban jöttek volna rá igazán, hogy baj van, de akkor már késő volt. Terry Stotts szerint valóban gondban lehetnek, a 13-as győzelmi széria óta 4–4-re állnak és a tréner úgy véli, hogy az említett két vereséggel, valamint a Memphis elleni győzelem során bemutatott játékkal van miért aggódniuk. „Két-három hónapig nagyon jók voltunk, de az utóbbi meccseken nem és a folytatás egyáltalán nem lesz könnyű, ezt meg kell értenünk" – tette hozzá Stotts. Bizony, nincs még meg a nyugati harmadik hely, a hátralévő négy meccsükből pedig hármat (a Rockets, a fő rivális Spurs, valamint a Denver ellen) idegenben vívnak meg és az utolsó, hazai, Jazz elleni összecsapás is nehéznek tűnik, hiszen ők is mennek a negyedik helyért.

Dennis Smith Jr. bizonyít. A Mavs újonca jó szezont zár és az utóbbi időben már egyértelműen ő irányítja, vezeti a gárdát, hol jobban, hol kevésbé – ezúttal 18 ponttal, 8 lepattanóval és 8 gólpasszal állt a társaság élére, 50 százalékkal dobott és csak egyetlen labdát adott el. Ezt ráadásul látványos játékokkal fejelte meg és a hajrában is több fontos megmozdulása volt, bő egy perccel a vége előtt McCollumtól lopott labdát és zsákolt belőle, majd nem sokkal később még egyszer beleugrott a gyűrűbe és abszolút ő volt a kiegyensúlyozott játékkal bravúrt bemutató Dallas vezére – a csapatszinten bedobott 17 hármas, a 27 gólpasszra jutó 7 eladott labda és a hat darab, tíz pont fölé jutó játékos is jelzi, hogy kiválóan működött a hazaiak támadógépezete.

A Mavericks legjobb dobói:Smith 18/6, Barnes 15/3, Barea 15/9, Ferrell 15/9
A Trail Blazers legjobb dobói:Lillard 29/6, McCollum 16, Nurkic 15

Denver Nuggets–Indiana Pacers 107–104

Will Barton a legjobbkor lépett elő. Nikola Jokics újabb extrája (30 pont, 11/17 mezőnyből, 6 pattanó, 7 gólpassz, 4 szerzett labda) jó alapot képezett arra, hogy a Nuggets tudja játszani a saját játékát a kiválóan védekező Pacers ellen, azonban Jamal Murray-t nagyon szépen limitálták a vendégek – itt lépett elő Barton, aki 26 pontja mellett 10 pattanót és 5 gólpasszt jegyzett. Vele megvolt az a plusz a periméterről, ami kellett a győzelemhez – további jó hír a Denvernél, hogy Wilson Chandler arcvédőben ugyan, de visszatért, és hasznos volt, illetve hogy Paul Millsap védekezésben is alakul, ma 4 blokkot osztott ki. A végén az addig szépen levédett Murray is hozzászólt, gyakorlatilag az ő hármasa volt az, amire már nem tudott válaszolni az Indiana, így mindenki jó szájízzel készülhet a péntek hajnali, Minnesota elleni közelharcra.

Oladipo egymaga kevés volt. A két extrán dobó denverivel szemben hiába szórt 25 pontot Oladipo, a többiek csak időszakosan tudták fellépni mellé, így hiába volt végig szoros a meccs, nem tudtak egy igazán nagyot futni és magukhoz ragadni a kezdeményezést. Különösen Turner szenvedett Jokics mellett, ezt a hendikepet végig nem tudta ellensúlyozni a gárda, így hiába célzott jól Collison és a padról 14-et hintő Sabonis, a Pacers nem tudta megszakítani 2007 óta tartó rossz sorozatát – azóta nem nyertek Denverben. Oladipo egy valaminek örülhet, sorozatban 61. meccsén szerzett legalább egy labdát, ez a liga történetének hatodik leghosszabb szériája.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 30/12, Barton 26/3, Millsap 14/3.
A Pacers legjobb dobói: Oladipo 25/3, Collison 16/12, Young 15.

Utah Jazz–Los Angeles Lakers 117–110

Nem adta olcsón a Lakers. A vendégek nagyszerűen kezdtek, elöl-hátul limitálták a Jazzt, különösen Caldwell-Pope és Kuzma villogott. A második negyedben aztán kaptak egy nagy pofont 41 pont képében, de ez sem törte meg őket, szinte végig a Jazz nyomában voltak, szó sem lehetett arról, hogy a hazaiak pihentessenek. A foghíjas cseresor remekelt, Frye három triplát szórt, Hart és Ennis is elérte a 10 pontot, de ez, illetve Randle egy gólpassz híján elmaradó tripla-duplája sem volt elég. Végül tisztességes vereséget szenvedtek, ez Ball, Ingram és Thomas nélkül több, mint ami elvárható.

Rubio idén egyértelműen szintet lépett. Kissé beleszürkült a gólpasszadó-védekező irányító szerepkörébe Minnesotában a spanyol hátvéd, Utahban viszont teljesen kivirult, neki óriási könnyebbség, hogy Mitchell révén van egy remekül bontó, Ingles révén pedig egy extrán passzoló társa – ma is rengeteg üres dobása volt, és azokat kíméletlenül beverte, ráadásul 8 gólpasszt is kiosztott. Az említett Mitchell is jól dobott, Ingles szokás szerint mindenhol ott volt (13 pont, 7 gólpassz, 2 szerzett labda), Gobert szintén (12 pont, 16 pattanó, 5 assziszt, 2 szerzett labda, 3 blokk), így a többieknek nem okozott gondot alakítani a szerepüket, Favors és Crowder is 10 pont fölé jutott. A Jazz a Spurs és az OKC veresége miatt hirtelen a nyugati 4. helyen találta magát...

A Jazz legjobb dobói: Rubio 31/12, Mitchell 26/12, Favors 15.
A Lakers legjobb dobói: Caldwell-Pope 28/15, Kuzma 26/3, Randle 12.

Phoenix Suns–Sacramento Kings 97–94

Josh Jackson bizonyít. Tovább folytatódik a Suns újoncának remek szériája, Warren és Booker távollétében megint vezér volt, hátul is odatette magát, ő egyértelműen él a lehetőséggel. Mellette Alex Len is csipkedte magát, 17 pontot és 15 pattanót jegyzett, erre a duóra már lehetett építeni. Mellettük a szintén kispadról jövő House és az újonc Shaquille Harrison is kiválóan célzott – így is szoros volt a vége, de végül csak sikerült megszakítaniuk 15-ös vereségsorozatukat, ami egyébként most már az új franchise-rekord.

Justin Jackson bizonyít. A Kingsnél több újonc is pályára lép idén, közülük eddig Jacksonnak jutott a legkevesebb fény Fox és Bogdanovics mellett, ma viszont 19 pontot, 8 pattanót és 4 gólpasszt jegyzett. Társa viszont nem nagyon akadt, Bogdanovics rosszul (8/21), Fox borzasztóan (3/14) célzott, Cauley-Stein 2/6-os büntetőzésével rontotta le teljesítményét. A végén még Jacksonnak volt egy lövése az egyenlítésért, de ott már nem volt szerencséje. A Sunsnak belefért ez a vereség is, továbbra is utolsók a ligában, a Kings pedig a senki földjén van, hátulról az 6-7. helyen állnak.

A Suns legjobb dobói: Jo. Jackson 28/6, Len 17/3, House 14/6.
A Kings legjobb dobói: Bogdanovics 22/12, Ju. Jackson 19/9, Cauley-Stein 18.

Los Angeles Clippers–San Antonio Spurs 113–110

Nyugaton megkezdődött a playoff. Ezt a LAC edzője, Doc Rivers nyilatkozta a meccs után, miután a Clippers -19-ről jött vissza a Spurs ellen, és nyert meg egy reménytelennek tűnő meccset. A hazaiak 15 ponttal kaptak ki a nyitónegyedben, a harmadik végén is 11 egységgel tartott előrébb a San Antonio, de a második játékrészben volt közte 19 egység is – innen fordított egy bődületes utolsó 12 perccel a Clippers. Tobias Harris végig tartotta a lelket csapatában, Montrezl Harrell is hozta a lendületet a padról (16 pont, 8 pattanó), de a negyedik negyedben nagy szükségük volt a 15 pontot ekkorra tartogató Williamsre és a borzasztóan célzó, de a végén a vezetést jelentő triplát behintő Austin Riversre. A Clippers ezzel életben tartotta playoff-reményeit, de továbbra is a 10. helyen áll, 2 vereséggel többet számlálva, mint a 8. Pelicans.

Ez még fájhat a végén. A Spurs csak magát okolhatja, hogy nem húzta be a győzelmet, többször is visszaengedték a meccsbe a Clipperst, a végén pedig teljesen elfogytak. Hiába Aldridge remek meccse, hiába szállt be jól a meccsbe Gay és Forbes, ezúttal nagyon hiányzott a rutin a végjátékban. Manu Ginobili 0/6-os, Parker 2/7-es mezőnymutatóval jelentkezett, védekezésben sem villogtak, a Los Angeles pedig megérezte, hogy lehet keresnivalójuk, és megfordították a meccset. A Spursnek ez valószínűleg nem veszélyezteti majd a playoff-szereplését, de könnyen az első körös pályaelőnyükbe kerülhet, mivel a Jazz utolérte őket, és az egymás elleni eredmények Gobertéknek kedveznek.

A Clippers legjobb dobói: Harris 31/3, Williams 22/3, Rivers 18/9.
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 35, Mills 17/9, Gay 13/3.