NFL: a „jó útra tért példakép” újabb balhéja – meddig tart a türelem?

Azért jó látni, hogy még az NFL megállíthatatlan médiagépezete sem tud minden szennyest tisztára mosni.

Jameis Winston, Tampa Bay Buccaneers irányítója, a csapat arca ugyanis sosem volt különösebben vállalható figura, de mivel elfogadhatóan dobálja a tojáslabdát, elegánsan átnéztek a kihágásai felett, vagy épp jó ütemű sajtókampányokban nyilatkozta tele a hangzatos idézetekre éhes médiumokat.

Bűnbánóan vallott róla, hogy rengeteget tanult az olyan esetekből, amikor üdítőt és ketchupot lopott a Burger Kingből, rákot egy másik gyorsétteremből, asztal tetején üvöltözött szexista ocsmányságokat – plusz ott volt igen súlyos nemi erőszakos ügye, amelynek tárgyalása még mindig nem zárult le. Mindegyik biztosan a személyiséget építő tapasztalat volt, az őt 2015-ben szerződtető Buccaneersnél pedig meggyőződéssel állították, hogy emellett csodálatos, érett öltözői vezéregyéniség, aki a taktikai könyvvel a párnája alatt alszik, és olyankor is arról álmodik, hogyan tehetné jobbá rengeteg közösségi munkával a floridai kisgyerekek életét.

És most alig ironizálunk – a Winstont a meggondolatlan hülyegyerek és a morális csődtömeg feliratú táblák alól kirángatva inkább a komoly, felelősségteljes sportemberré átszínező újságcikkek valóban léteznek, és talán el is érték volna a hatást.

Csak annyi kellett volna hozzá, hogy Winston képes legyen tisztességesen viselkedni.

Ám tavaly novemberben napvilágra került, hogy a „jó útra tért példakép” 2016-ban taxizás közben azért csak megfogdosott egy női sofőrt, és homofób szavakat ordibált ki az ablakon a járókelőknek, majd próbálta megbeszélni egyik volt egyetemi csapattársával, a jelenleg a Philadelphia Eaglesben szereplő Ronald Darbyval, hogy állítsa azt, hogy Winston nem egyedül kocsikázott és egyébként is a hátsó ülésen ült – utóbb kiderült, hogy mindebből egy szó sem igaz, ahogy Winston tagadásából sem. Az NFL pedig fél év alatt lefolytatta minden balhé esetében szokásos vizsgálatát, amelynek végén a 2018-as idény első három mérkőzéséről tiltotta el az irányítót.

Hogy ez sok vagy kevés egy olyan figura esetében, akinek a nagy internetes enciklopédiában másfélszer olyan hosszan taglalják a balhés ügyeit, mint az NFL-pályafutását, azt mindenki döntse el maga. Winston mindenesetre kiadott egy legfeljebb félszívű bocsánatkérésnek minősíthető közleményt, hogy sajnálja, hogy „ilyen helyzetbe hozta" a sofőrt, és hogy az utóbbi két és fél évben (véletlenül pont az ominózus eset óta) még érettebbé és felelősségteljesebbé vált.

Ezt azonban egyre kevesebben hiszik el neki: volt olyan Tampa Bay-drukker, aki az újabb botrány után visszaküldte az ajándékboltban vásárolt Winston-mezt, mondván, az újabb átlátszó, PR-szagú hazudozás után már nem tud szurkolni neki.

Nos, az irányítónak ezzel együtt a 2019-es idény végéig él a szerződése a Tampa Baynél – más kérdés, hogy eddig egyetlen, közepesnél jobb szezont futott a csapattal, a rájátszásba pedig nem tudta bevinni a Buccaneerst. Így pedig kérdés, meddig éri meg újra és újra tisztára mosdatni az egyre kellemetlenebb Winstont, és nem érdemesebb-e leírni a veszteséget és új irányító után nézni – olyat, akivel szintén nem jut playoffba a csapat, de legalább szégyenkezni nem kell miatta.