NFL: hálátlan liga – elköszönt, ebből nem kért a sztár

Az angolok már a himnuszukba is belefoglalták, hogy Isten óvja a királynőt – vagy éppen királyt, ha úgy áll a történelmi helyzet. Ezt általában a sakktábla két oldalán ülő spílerek is valahogy így gondolják: vidd bármimet, csak hagyd meg a királynőt. Ezzel szemben ott a gyalog, akinek a megőrzéséért szinte sosem érdemes áldozatokat hozni.

Így megy ez másutt is, a csapatsportokban mindig vannak, akik minden pénzt megérnek, akik miatt kijárnak a szurkolók a meccsekre, és megvannak a könnyen cserélhető gyalogok is, akik jóformán senkit sem érdekelnek. A tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság, az NFL a szabályerősítő kivétel: a tojáslabdák és behemótok világában ugyanis az oly sokszor a csapatok legnagyobb sztárjaiként ismert futók ugyanannyira vannak – illetve nincsenek... – megbecsülve és megfizetve, mint a saját csapattársaik nagy része szerint még csak tisztességes futballistának sem minősülő rúgók...

Sorstársai szomorú helyzetéről a hétvégén visszavonuló DeMarco Murray tanmeséje sem fog szebb képet festeni.

253 yard, 200 yard,100 yard, csere

A Dallas Cowboys, a Philadelphia Eagles és a Tennessee Titans egykori spílerének története akkor kezdődött, amikor hét évvel ezelőtt – igen, hét év után már vissza is kellett vonulnia, de erről később – a Dallas a draft harmadik körében úgy érezte, ő a legjobb a még kiválasztható egyetemisták közül. Ugyan a harmadik vonalban kezdte az évet, de a kezdő Felix Jones sérülése után megkapta a lehetőséget a két héttel később már munkanélküli Tashard Choice-szal egyetemben.

Nem véletlenül rakták ki Choice szűrét: Murray rögtön az első meccsén, amelyen jelentős szerepet szántak neki, 253 yardig jutott, amivel megdöntötte a csapatcsúcsot, és ez főleg annak fényében nagy szó, hogy olyanok rohangásztak korábban Dallasban, mint a Hírességek Csarnokába is beválasztott Tony Dorsett és Emmit Smith...

A következő összecsapásán megint 200 yard fölé jutott, és bár a későbbiekben visszavett a tempóból, az előtte kiválasztott öt és az utána lekötött számtalan újonc egyike sem tudott annyi futott yardot összeszedni 2011-ben, mint ő!

A 2014-es szezonig semmi jelét sem mutatta annak, hogy az első két mérkőzése csak véletlen volt, akkor pedig idénybeli első nyolc meccse mindegyikén legalább 100 yardig jutott, s minden jel arra mutatott, hogy az év végére még utol is érheti Eric Dickerson 1984-es évadcsúcsát. Noha a rekorddöntés nem jött össze, kiérdemelte az év legjobb támadójátékosának járó díjat, és a Cowboys főcsoport-elődöntőbe reptetésével bizonyította, hogy az egyre kevésbé értékelt futók nemcsak azért jók, mert látványosan játszanak, hanem mert köréjük is lehet építeni egy csapatot. Nos, csak majdnem mindenkinek bizonyította, merthogy a Dallas tulajdonosának, Jerry Jonesnak nem, aki megalázó fizetésért próbálta a Cowboysnál tartani.

Megbánta a Philly is

Persze a liga legjobb támadójátékosának semmi szüksége sem volt arra, hogy cserevédők aprópénzéért veresse szét magát a pályán, így a négy évre 24 milliót ajánló Cowboys helyett a messze többet, öt év alatt 42 millió dollárt ígérő csoportbeli rivális, a Philadelphia Eagles mellett tette le a voksát.

Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy ha egy futó gond nélkül ki tudott alkudni ilyen busás fizetést mindössze három évvel ezelőtt, akkor miért írtuk, hogy szegények annak ellenére nem keresnek többet a nyolcadik cserevédőnél, hogy sokszor a hátukon cipelik a csapatukat? Nos, azért, mert habár Murray akkor még le tudta húzni az épkézláb játékosokat elkeseredetten keresgélő Philadelphiát, ma ezt már az éppen az ő példájából tanuló együttesekkel bizonyára nem tudná eljátszani.

Az történt, hogy miután a Philadelphiához igazolt, az első szezonja annyira csalódást keltően sikerült, hogy az Eagles rögtön el is cserélte. A Tennessee Titans, az Eagles cserepartnere még egy jó évet ki tudott belőle sajtolni, viszont a 2017-es idényt pályafutása legrosszabb mutatóival fejezte be, így nem csoda, hogy útjára engedték, és mivel a könnyes márciusi búcsú óta sem talált magának csapatot, pénteken elköszönt a rá igényt már nem tartó NFL-től.

Igazolt állítás

Az éppen az újonc szerződéseik vége felé járó sztárfutók, mint a Pittsburghhöz tartozó Le'Veon Bell, a Los Angeles-i Todd Gurley vagy az Arizona-játékos David Johnson nemcsak azért fájlalhatják Murray visszavonulását, mert a liga egyik legemberibb fazonja és legszerényebb futója nem kocog ki többet a pályára, hanem azért is, mert a példája a Cowboys egykori igazát bizonyítja: az újoncszerződése után rögtön nem érdemes sztárgázsit adni a csapat sztárfutójának.

A posztot képviselők élete ugyanis másból sem „áll”, mint döbbenetes sebességgel közeledő és öklelő tankokból, akiknek egymást követő ütései az első néhány év végére meg is fosztják a futókat egykori legjobb tulajdonságaiktól, a sebességüktől és fürgeségüktől – úgyhogy ilyenkor jöhet is a helyükre az olcsóbb újonc, ők pedig mehetnek a szemetesbe.