NFL: „Sokkoló, hogy egy ilyen embernek szerződése lehet”

Mit gondoljunk egy olyan fickóról, akibe előszeretettel szállnak bele páros lábbal más NFL-játékosok, aktívak és a ligából kikopottak egyaránt?

„Számomra sokkoló, hogy egy ilyen embernek szerződése lehet.”

„Hihetetlen, hogy neki munkát ad bármelyik csapat.”

„Ez a csóka semmit sem ér, és az NFL-ben dobál, én meg pulykanyakat sütögetek itthon? Ez az ember még játszik? Ráadásul teletömik a zsebét? Hát mi történik itt?!”

Nos, pontosan ez történik.

Ryan Fitzpatrick, aki jelenleg a Tampa Bay Buccaneers NFL-csapatának irányítója, bámulatra méltó karriert kovácsolt abból, hogy úgy vág az esze, mint a borotva és képes stratégiai pillanatokban jól játszani (bármikor máskor meg gyalázatosan, de legtöbbször csak közepesen gyengén), és már a tizennegyedik idényére készül a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban.

Közben megjárt hét csapatot úgy, hogy sehonnan sem önszántából távozott, mégis megkeresett több mint 55 millió dollárt – ez baráti 15 milliárd forint, ha valaki borzadni kíván. Ezeken a hasábokon általában kiemelkedő klasszisokat, hatalmas sportolóegyéniségeket mutatunk be, úgyhogy most kivételesen ismerkedjenek meg egy olyan figurával, aki a maga szintjén a középszerűségből csinált álomkarriert éles elméjével és megingathatatlan kitartásával!

CSAK FELVILLANÁSAI VOLTAK

Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, Fitzpatrickból végre igazi sztárjátékos válik.

Élete első NFL-mérkőzését csereként beállva, 3–24-es hátrányból fordította meg 2005-ben, a St. Louis Rams játékosaként, több mint 300 yardot passzolva bemutatkozásul, ami rajta kívül az egész NFL-történelemben csak hat embernek sikerült. Vagy ott volt a 98 yardos, kis híján egész pályás touchdownja 2009-ből, amelyik azóta is rekord a Buffalo történetében. Vagy az a 2011-es második félidő az Oakland Raiders ellen, öt támadásból elért öt touchdownnal, ami szintén példátlan a liga históriájában. Vagy említhetjük azt az emlékezetes, 2014-es mérkőzést, amikor (épp a Houston Texans színeiben) hat touchdownpasszt adott, eggyel elmaradva az NFL-csúcstól. 2015-ben pedig kétszer is megválasztották a hét támadójátékosának, amikor már a New York Jetset erősítette.

Szóval, tagadhatatlan, voltak jó pillanatai. Amikor igazán elkapta a fonalat, bátran, sőt, vakmerően, de eredményesen hajigálta a labdákat a társaknak. Arra azonban nem lehetett számítani, hogy egymaga sorra nyeri a meccseket – annyira sosem volt jó játékos: előbb-utóbb minden állomáshelyén kitelt az ideje, mert a felvillanásokat leszámítva inkább csak közepesen rossz játékra volt képes, leginkább az NFL-irányítótól elvárható minimumot bemutatva. Nem csoda, hogy életében nem lépett pályára rájátszásmeccsen, hiszen sem kezdőként, sem beugróként nem volt soha képes a playoffig elkormányozni egyetlen csapatát sem.

ELADTA A LELKÉT AZ ÖRDÖGNEK

Az NFL döntéshozói azonban korántsem olyan bátor stratégák, mint azt elsőre gondolnánk, így aztán mindig akadt olyan klub, amelyiknek a vezetői meggyőzték magukat, hogy Fitzpatrick segíthet rajtuk, úgyhogy bárhonnan is rúgták ki, hősünket rendre szerződtették máshol, még ha csak a kispadra is. Csakhogy ha egyszer Fitzpatrick betette a lábát egy öltözőbe, ott előbb-utóbb pályára is került. Hogy eladta-e a lelkét az ördögnek cserébe az újabb és újabb lehetőségekért, vagy csak szerencséje volt, azt jobb nem firtatni, de tény, hogy hullottak előle a riválisok, mint a legyek.

Első csapatában, a St. Louis Ramsben ketten is megsérültek, hogy pályára kerülhessen, utána a Cincinnati Bengalsban egy hónap sem kellett, hogy kidőljön előle az addigi kezdő irányító. Buffalóban a nagy ígéret Trent Edwards szó szerint elfelejtett futballozni, a Tennessee-ben a fiatal Jake Lockernek, biztos ami biztos, a csípője és a lábfeje egyaránt megsérült, Houstonban meg Ryan Mallett vállának kellett gyorsan szétmennie, hogy emberünk pályára kerülhessen.

A New York Jetsnél is kispados lett volna, ám miután az első számú irányító, Geno Smith állát széttörte egy csapattársa egy kártyaadósság miatt, ismét eljött Fitzpatrick ideje. Ezek után aligha meglepő, hogy mostani állomáshelyén, a Tampa Bay Buccaneersnél is kezdőként vág majd neki a szezonnak, merthogy a csapat klasszisa, Jameis Winston hárommérkőzéses eltiltással kezdi az idényt, miután fogdosott egy taxisofőrt...

AZ EGYIK LEGOKOSABB SPORTOLÓ

Fitzpatrick sikerének egyik titka tehát az, hogy előbb-utóbb pályára kerül, a másik, hogy ideig-óráig képes elhitetni, hogy jó játékos (és utána sem kellemetlenül rossz, csak a kiugró sikerekhez nem elégségesek a képességei), a harmadik pedig a végtelen kitartása.

A hosszú karú és lábú, esetlen fiúcska főleg ennek köszönhette, hogy futballjátékos lett belőle: már a kölyökbajnokságban könnyezve-sántikálva visszavergődött a pályára, mikor kapott egyet a térdére, a gimnáziumban minden ütést állva passzolta a labdákat, és a hatalmas támadó falemberek edzésprogramját végezte, gyufaszálnyi karokkal emelgetve a súlyokat. Akkor sem esett kétségbe, amikor nem vették fel magára valamit is adó futballcsapattal rendelkező egyetemre, úgyhogy elment a Harvardra, a világ egyik legnagyobb hírű, hogy mást ne mondjunk, 157 Nobel-díjast adó intézményére, ahol azonban a foci csak sokadrangú kérdésnek számított.

Lediplomázott, és közben az elitegyetemek különbajnokságának legjobb játékosa is lett, amivel legalább annyit elért, hogy az NFL-csapatok valamennyire rajta tartották a szemüket. Különösebb feltűnést azonban inkább azzal keltett, hogy 50 kérdésből 48-ra helyesen válaszolt az újoncok intelligenciatesztjén, amelyen sokan nyolc-tíz pontnak is örülnek, ráadásul kilenc perc alatt végigdarálta az egész dolgozatot. Ám a foci nem csupán észjáték, úgyhogy Fitzpatricket a 2005-ös játékosbörze 250. helyén vitte csak el a St. Louis – a futballtehetségéről nem voltak maradéktalanul meggyőződve, de ilyen lángelmét vétek lett volna veszni hagyni.

Tizennégy év távlatából úgy tűnik, annyiból nem tévedtek az akkori játékosmegfigyelők, hogy Fitzpatrick még mindig nem tud kikopni az NFL-ből. Ha nem is ő a legügyesebb a pályán, kiválóan érti és ismeri a játék minden rezdülését, ezért kiváló mentora a fiatal csapattársaknak – már amíg aztán át nem veszi a helyüket valamilyen fatális véletlen folytán...

Éles eszét a bértárgyalásokon is kiválóan kamatoztatja: a Buffalóból két év alatt 21 millió, a NY Jetsből egy szezonra 12 millió dollárt vasalt ki oly módon, hogy mindig a legjobb ütemben ült le új szerződéséről tárgyalni: akkor, amikor épp futott a szekere néhány hétig. És most, tizennegyedik NFL-szezonjában ismét arra készül, hogy megmutassa, lehet rá számítani – legalább abban a néhány hétben, ameddig ki nem harcol magának egy újabb szerződést.

Aztán jöhet újra a langyos középszer.