A Spurs is elkapta a Denvert, megtörte rossz szériáját a Dallas

Detroit Pistons–Washington Wizards 106–95

Ez nagyon kellett a Pistonsnak. A hazaiak saját bevallásuk szerint úgy léptek pályára, hogy kötelező nyerniük ezt a meccset azok után, hogy az előző tizenegyből kilencet elvesztettek, de igazából most sem játszottak különösebben jól – az első félidő szorosan alakult és a nagyszünetben egy ponttal a Washington vezetett. Az öltözőből aztán valósággal kirobbantak a Detroit játékosai és egy 23–2-es rohammal kezdtek,itt hirtelen bebombáztak négy triplát is és igazából négy perc alatt kiütötték ellenfelüket. Azonban itt még nem volt vége a meccsnek, a gyenge védekezés és a 24 eladott labda miatt innen is visszaengedték ellenfelüket a hazaiak, mínusz háromnál Trevor Arizának dobása volt az egyenlítéshez, de az végül kimaradt, a Pistons itt stabilizálta magát és végül kiharcolta a borzasztóan fontos győzelmet – Blake Griffin (23 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz) és Andre Drummond (16 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz, 3 labdaszerzés, 2 blokk) mellett a kezdőbe kerülő és védekezésben nagyot alkotó Bruce Brown, illetve a padról 22 ponttal beszálló Langston Galloway is dicsérhető, összességében szűk 38 százalékkal tripláztak, de azért még mindig lenne min javítani...

Nem állt össze a Washington. Az első félidőben támadásban remekelt a Wizards (58 százalékos mezőnymutató), a negyedik negyedben pedig védekezésben pörögtek nagyon (12 eladott labdába hajszolták bele a Detroitot), de egyrészt a jó időszakaik között volt az említett 2–23-as periódus, másrészt igazán egyszer sem állt össze a játékuk. A rotációjuk is érdekesen alakult, Bradley Beal 45 percet játszott, a kezdőben Thomas Bryant viszont csak 14-et, Jeff Green pedig kilencet, Scott Brooks nem igazán találta a megoldást – egyénileg igazából senki nem játszott kiemelkedően, ez sem segített rajtuk, így pedig az utóbbi tíz meccsükből nyolcadszor kaptak ki és 4–16-ra állnak idegenben.

A Pistons legjobb dobói:Griffin 23/12, Galloway 22/12, Jackson 19/9
A Wizards legjobb dobói:Wall 21/6, Beal 21/3, Ariza 16/15

Orlando Magic–Phoenix Suns 120–122 – hosszabbítás után

Augustin egyszer még megmentette az Orlandót. Ezúttal is gyenge meccset játszott a Magic, annyi különbséggel, hogy most voltak futásai, olyan időszakai, percei, amikor mégis működött a gépezet – a meccs elején például rögtön vezettek 12 ponttal Rossék, a harmadik negyed hajrájában is elléptek kilenc egységgel, sőt, a rendes játékidő vége felé is ők jártak előrébb. A Suns és Devin Booker aztán megfordította az állást, de amikor már úgy tűnt, hogy kikaptak, DJ Augustint tripladobás közbenfaultolta Mikal Bridges alig hat tizedmásodperccel az órán, a hátvéd pedig mindhárom büntetőjét hidegvérrel elsüllyesztette, ezzel hosszabbításra mentette a találkozót. Ott viszont jött a teljes összeomlás, 1/10-es mezőnymutató, 0/5 tripla és 0 kiharcolt büntető, ezek voltak a csapat mutatói, így természetesen kikaptak – a korábbi meccsekhez képest most Vucsevics (22 pont, 13 lepattanó) ismét jólmozgott, Fournier (16 pont, 4/7 tripla, 5 gólpassz) és Ross (18 pont, 4/9 tripla) is hozzátette a magáét,a 27 pontos Augustin pedig extra teljesítménnyel jelentkezett, de mindezek ellenére zsinórban negyedszer is vereséget szenvedtek.

Pozitívan zárt kirándulás. 3–2-es mérleggel hozta le idegenbeli túráját az a Phoenix, amely előtte az egész szezon során egyetlen meccset nyert vendégként, ráadásul a két vereség is úgy alakult, hogy elbuktak egy tripla hosszabbításos meccset, majd annak másnapján „természetesen” kikaptak, mivel hullafáradtak voltak. Ezúttal nem játszottak igazán jól, nem tudtak a Magic fölé nőni, inkább ők voltak „alul”, de a negyedik negyed utolsó percében Devin Booker megvadult és egymaga beszórt kilenc pontot, amivel kis híján már akkor megnyerte a meccset a Sunsnak – ez ott még Augustin büntetői miatt elmaradt, de a hosszabbításban sikerült kiharcolniuk a győzelmet. Tegyük hozzá, hogy a támadójátékot tekintve borzalmas hosszabbítást láttunk, mert 4–2-re nyerte ezt az öt percet a vendégcsapat, de Igor Kokoskovot nem ez zavarta, hanem az, hogy a védekezésük továbbra sem állt össze és hogy emiatt rontották el a rendes játékidő végét is – közben pedig természetesen dicsérte az ismét remeklő Bookert, aki 35 pontot szórt 13/24-es mezőnymutatóval, 5/8 triplával, 7 lepattanóval és 8 gólpasszal.

A Magic legjobb dobói:Augustin 27/9, Vucsevics 22/6, Ross 18/12
A Suns legjobb dobói:Booker 35/15, Warren 24/9, Oubre Jr. 19/9

Atlanta Hawks–Indiana Pacers 121–129

Ha nem is simán, de megvan. A Pacers védekezése most nagyon nem állt a helyzet magaslatán, főleg a megszokott önmagához képest, nagyon sok triplát kaptak a vendégek, sokszor elcsúsztak hátul, nem voltak elég agresszívek, emiatt pedig eléggé meg kellett küzdeniük azért, hogy hozni tudják az előzetesen kötelezőnek titulált győzelmet. A nagyszünetben még hárompontos hátrányban voltak, majd a harmadik negyed hajrájában tudtak igazán sebességet váltani, kicsit összeszedni a védekezésüket és erre építve támadni, ennek köszönhetően fordítottak és a záró etapot már ők kezdték hétpontos előnnyel – itt még rá tudtak tenni egy lapáttal és meglett a közte tíz, onnantól pedig már lemenedzselték a hátralévő időt. Egyénileg többen is jó teljesítményt nyújtottak, a padról például Sabonis és Evans is 19-19 pontot tett hozzá, utóbbi 4/4 triplát emelt be és végül 55 százalékos mezőnymutatóval, 48 százalékos triplázással, valamint 35 gólpasszal zártak – zsinórban harmadszor nyertek és továbbra is ott vannak a keleti harmadik helyen.

Pedig könnyedén játszott a Hawks. A liga második leggyengébb támadójátékával bíró Atlanta meglepően ponterősen kosárlabdázott ezen az estén, 50 százalékkal dobtak a hazaiak és 47 százalékkal süllyesztettek el 17 hárompontost, kiosztottak 33 gólpasszt, nem véletlen, hogy tartani tudták a lépést az Indianával. A visszatérő John Collins (27 perc, 21 pont, 11 lepattanó) mellett Dewayne Dedmon (18 pont, 15 lepattanó, 3 gólpassz) és főleg Kent Bazemore (32 pont, 4/9 tripla) teljesítményét is ki kell emelni, de Trae Young (17 pont, 9 gólpassz, 2/2 tripla) is jól játszott, a kezdőötös alapvetően remekül működött, amikor viszont ez megbomlott, akkor jöttek a problémák – ez sok csapat ellen belefért volna, de a Pacers ellen nem, úgyhogy sorozatban három győzelem után egy szoros vereséget szenvedtek.

A Hawks legjobb dobói:Bazemore 32/9, Collins 21/6, Dedmon 18/6
A Pacers legjobb dobói:Young 21/3, Sabonis 19, Evans 19/12

Brooklyn Nets–Charlotte Hornets 134–132 – kétszeri hosszabbítás után

Bejött Kenny Atkinson húzása. A rendes játékidő hajrájában Kemba Walker egymaga beszórt zsinórban 12 pontot és az ő vezérletével a győzelem kapujába került a Hornets, amikor a Brooklyn vezetőedzője átvariálta csapata védekezését – egy olyan zónára váltott, amelynek az volt az egyetlen célja, hogy Walker kezéből kivegyék a labdát. Ez pedig telitalálatnak bizonyult, Walker az utolsó három percben egyetlen büntetőt tett hozzá a negyedik negyedben, a Nets pedig nyolcpontos hátrányból állt fel ebben az időszakban és mentett hosszabbításra – igaz, Walkernek, majd Carrollnak is a kezében volt a vezetést jelentő büntető, de mindketten elrontották azt. A túlórában pedig továbbra is jól működött a hazai védekezés, Walker a két ráadás tíz perce alatt nulla gólpasszt és mindössze egyetlen kosarat jegyzett, a döntő játéknál is kénytelen volt másnak adni a játékszert, ez pedig végül a Nets győzelmét eredményezte: Malik Monk elhagyta a labdát, Joe Harris ellopta tőle, végigrohant és 132–132-nél, három másodperccel az órán feltette a meccset eldöntő ziccert. Az Atkinson-legénység így az utóbbi tíz meccséből kilencedszer nyert és már ott kopogtat a playoffhelyek ajtaján, egyetlen meccs a hátránya a keleti hatodik Detroithoz képest.

Nem tudta megoldani a Hornets. Az említett védekezésre képtelen volt mit lépni a vendégcsapat, hiába zárt 35 ponttal Walker, a többieknek kellett volna megnyerni a meccset, de bár Jeremy Lamb is eljutott 31 egységig, a többiek nem voltak erre alkalmasak – igaz, így is egyetlen játékra voltak arról, hogy a rendes játékidőben, vagy akár az első hosszabbításban nyerjenek, de mindkét esetben a Netsé volt (lehetett volna) az utolsó szó. A hazaiaknál ugyanis az említett Harris (27 pont, 5/8 tripla) és Spencer Dinwiddie (37 pont, 11 gólpassz) játéka kellő stabilitást jelentett támadásban, ők biztosabban hozták a pontokat és bár többször is hibáztak kulcspillanatban, a védekezés végül az ő győzelmüket hozta. A Hornets mérlege egyébként ezzel a vereséggel újra 50% alá süllyedt és már csak fél meccsel előzi meg a Brooklynt.

A Nets legjobb dobói:Dinwiddie 37/21, Harris 27/15, Hollis-Jefferson 16, Russell 16/6
A Hornets legjobb dobói:Walker 35/12, Lamb 31/9, Williams 14/9

Miami Heat–Toronto Raptors 104–106

Ez egy nagyon értékes győzelem. A nagy formában lévő, több jó csapatot is megbüntető Miami otthonában nyerni komoly fegyvertény jelen pillanatban, Kyle Lowry és Jonas Valanciunas nélkül pedig még a ligaelső számára is az, főleg, hogy 17 pontos hátrányból sikerült fordítania. Az első félidő maximálisan a Heat szájíze szerint alakult, a Toronto csak szenvedett és 14 ponttal égett a szünetben, majd a harmadik negyedben zónavédekezésre váltott Nick Nurse, ez pedig megfogta a floridaiakat – a játékrészt 37–21-re nyerték a vendégek, ezzel megágyaztak egy parázs negyedik negyednek. Ott már folyamatosan változott a vezető kiléte, a 30 pontos Kawhi Leonard és a Lowryt jól helyettesítő Fred VanVleet (16 pontjából 11-et a harmadik negyedben szerzett) irányításával igyekezett kiharcolni a győzelmet a Raptors és ez végül nagy csatában sikerült is – 22 másodperccel a vége előtt Danny Green találta magát üresen a sarokban és 104–103-nál könyörtelenül elsüllyesztette a meccsnyerőnek bizonyuló triplát, ezzel idén már nem először szállította a győzelmet a Torontónak. A Heatnek volt még válaszlehetősége, de az kimaradt, úgyhogy a kanadaiak 26–10-re javították mérlegüket és továbbra is őrzik listavezető pozíciójukat, illetve a (Pacersszel együtt)továbbra is kiemelkedő idegenbeli mutatójukat.

Wade magát hibáztatja. A Heat legendája volt az, aki megfeledkezett Greenről a döntő játéknál, róla dobta a triplát a Raptors kettese, majd az utolsó támadásnál előbb elrontott egy triplát, majd a leszedett támadópattanót sem tudta visszarakni, pedig ez csak rajta múlt – Wade nagyon önkritikus volt, azt mondta, hogy nem a vereség, hanem a saját munkája, a saját hibáidühítik most igazán. A Miami egyébként most is hozta azt, amivel az utóbbi időben nyerte a meccseit, szétszedte a liga legjobb csapatának játékát, dominálta az első félidőt, de támadásban azért nincs annyi Richardsonékban, hogy ez mindig elég legyen – most a Raptors változtatása kihúzta a méregfogukat, a clutch játékok pedig nem az ő javukra döntöttek.

A Heat legjobb dobói:Winslow 21/9, Richardson 17/9, Whiteside 16
A Raptors legjobb dobói:Leonard 30/6, Green 18/12, VanVleet 16/12

Chicago Bulls–Minnesota Timberwolves 94–119

Rose megadta az alaphangot. Üdvrivalgással köszöntötte korábbi kedvencét és MVP-jét a United Center, a felspannolt Rose pedig már az első negyedben beszórt tíz pontot és kiosztott öt gólpasszt, úgy támadta a gyűrűt, ahogy azt a régi szép időkben annyiszor láthatta ez a közönség – vezetésével már a nyitó játékrész után tíz pont feletti előnyben volt a Minnesota és ez a lendület a folytatásban is megmaradt. Az elöl-hátul sokkal magasabb fordulatszámon pörgő vendégek a nagyszünetben már 60–37-re vezettek és kétséget sem hagytak afelől, hogy melyik a (sokkal) jobb csapat, Rose végül 24 pontig és 8 gólpasszig jutott, a publikum pedig az „MVP! MVP!” rigmussal fejezte ki a véleményét – ez az este róla szólt, de azért Karl-Anthony Towns (20 pont, 20 lepattanó, 4 gólpassz) játékát is illik kiemelni, mint ahogy a szintén korábbi chicagói kedvencként visszatérő Taj Gibson is megkapta a maga köszöntését, amit 16 ponttal „hálált meg”. A Wolves összességében gálagyőzelmet aratott és sorozatban második idegenbeli sikerével üldözőbe vette az előtte állókat, következőleg az Atlanta ellen, otthon kötelező lesz nyernie.

Most esélytelen volt a Bulls. Két győzelem után talán többet várhattunk a Chicagótól, mint amit végül kaptunk, mert a hazai alakulat erőtlen, pontatlan, puha játékot mutatott be, amellyel egy másodpercig sem volt esélye még a szoros meccsre sem – a Dunn, Arcidiacono hátvédpár jóval visszafogottabb volt, Markkanen sem tudott csillogni, a Holiday, Lopez duó 4/24-es mezőnymutatót szenvedett össze, egyedül a visszatérő és a padról rögtön 28 ponttal jelentkező Zach LaVine játékát lehet pozitívumként említeni. Jim Boylen vezetőedző is csak őt emelte ki a meccs végén, de a csapatszinten bedobott hat triplát és az értékelhetetlen védekezést a hátvéd sem tudta ellensúlyozni, úgyhogy ez a komoly pofon visszaránthatta őket a földre, ha azt hitték volna az előző két meccs alapján, hogy ők most már jó csapat – most mennek Washingtonba, ilyen vérszegény játék ott sem fog több eredményt hozni.

A Bulls legjobb dobói:LaVine 28/9, Markkanen 16/3, Carter Jr. 12
A Timberwolves legjobb dobói:Rose 24/3, Towns 20/6, Gibson 16/3

Memphis Grizzlies–Cleveland Cavaliers 95–87

Beosztotta az előnyét a Memphis. Már az első negyedben megalapozta sikerét a hazai alakulat, amikor a Cavs elrontotta az első tizenkét mezőnykísérletét és a játékrész végén 21–9 állt az eredményjelzőn – innentől őrizgette előnyét a Grizzlies, a záró etapban már 17 ponttal is vezetett, de a végén kis híján ezt is elrontotta. Bő egy perccel az órán már csak négy egység volt közte, de egy időkérés után Mike Conley dobott egy nagy duplát, majd labdát szerzett, faultot harcolt ki és elsüllyesztett két büntetőt, ezzel elállította a vérzést és biztosította csapata győzelmét – akaratban, energiában egyébként meg sem közelítették a hazaiak a Cleveland szintjét, de nyugodtabban, pontosabban fejezték be a támadásaikat annak ellenére, hogy kintről szinte veszélytelenek voltak, ez pedig elég volt ahhoz, hogy egy csúnya meccsen hozzák a kötelezőt.

Egyszerűen nincs pont a Cavsben. Nagyon pörögtek a vendégek, hajtottak-küzdöttek védekezésben, szépen limitálták is a Memphist, közben leszedtek 19 támadópattanót úgy, hogy a Grizzliesnek csak hármat engedtek, a lecsorgók csatáját pedig összességében 53–34-re nyerték – hiába, ennek a játéknak továbbra is az a lényege, hogy valahogy a gyűrűbe juttassuk a labdát, ez pedig a Cleveland jelenlegi legnagyobb ellensége... A 35 százalékos mezőnymutató mindent elárul, gyakorlatilag nincs playmakerük, Sexton erre nem alkalmas, Burks szintén, Osman a jó szezonkezdet óta használhatatlan erre a feladatra, Hood sérült, egyedül a padról 24 pontot hozó Clarkson az, aki legalább magának megteremti a helyzeteket és be is dobálja azokat, de a rendszert, a játékot ő sem tudja működtetni – ezzel együtt nem véletlen, hogy akkor kezdtek 0/12-vel mezőnyből, amikor ő nem volt a parketten. Csak „iparosokkal” és kiegészítőkkel egyszerűen nem lehet meccseket nyerni, vagy csak úgy, ha valaki megtáltosodik azon a napon, illetve ha az ellenfél odaajándékozza a győzelmet – a Memphisezt most majdnem meg is tette, de a majdnem még nagyon kevés a Cavsnek, az ohióiak így továbbra is sereghajtók.

A Grizzlies legjobb dobói:Gasol 20/3, Anderson 15/3, Conley 15
A Cavaliers legjobb dobói:Clarkson 24/12, Sexton 16, Osman 10

Dallas Mavericks–New Orleans Pelicans 122–119

A Dallas szériája tört meg. Mindkét csapat vereségsorozattal érkezett meg erre az összecsapásra és egy kifejezetten szoros, kiegyenlített küzdelmet vívott egymással, melynek végén a hazai alakulat bizonyult jobbnak egy hajszállal. A záró etapot még a Pelicans kezdte előnyből, de a Mavs hamar kiegyenlített, majd fej-fej mellett haladtak a felek egészen az utolsó fél percig – itt viszont a kezdő irányítóként remeklő Luka Doncic (21 pont, 9 lepattanó, 10 gólpassz) kiharcolt egy faultot és bedobta mindkét büntetőjét, majd Davis kihagyott hármasa után leszedte a lepattanót és bedobott még egyet a vonalról, aztán ugyan ki is hagyott egyet, de Davis egy újabb hármast hibázott el, úgyhogy a Pels nem tudta kiharcolni a hosszabbítást. Doncic abszolút vezérként játszott ezen a derbin, ilyen statisztikákat utoljára LeBron James hozott az NBA-ben tinédzserként, de DeAndre Jordan (20 pont, 7/7 mezőnyből, 12 lepattanó) és Harrison Barnes (16 pont, 3/6 tripla) is elvégezte a maga feladatát, a kispadról 34 pontot szórt a Barea-Harris duó, csapatszinten pedig 13 blokkot osztottak szét, amelyből hatot a kezdőben oktató Maxi Kleber jegyzett – zsinórban hat vereség után nyertek újra, így nem előzte meg őket a Minnesota.

Ugyanaz a lemez. Sorozatban ötödször kapott ki a New Orleans és mind az öt vereség tíz pont alatti különbséggel született, Anthony Davis pedig meg is jegyezte a meccs után, hogy már megint ugyanúgy jártak, egyszerűen nem tudták lezárni, a maguk javára fordítani a szoros végjátékot. Ebben Davisnek is volt felelőssége annak ellenére, hogy őt érheti a legkevésbé kritika, mert 32 ponttal és 18 lepattanóval húzta övéit, de ahogy azt már megszokhattuk, ezúttal is túl kevés lábonállt a Pels, a húzóemberekből pedig túl sokat kivett a támadás ahhoz, hogy igazán működjön a védekezés – Davis mellett egyedül Jrue Holiday (25 pont, 9/16 mezőnyből, 6 gólpassz) játszott jól, Julius Randle (23 pont, 4 lepattanó, 5/16 mezőnyből, 11/13 büntető) már kicsit felemás teljesítményt nyújtott, a többiek közül pedig senki nem jutott tíz pont fölé. Persze ahogy az lenni szokott, ennek ellenére volt esélyük nyerni, de az utolsó játékokat nem tudták jól megcsinálni sem elöl, sem hátul, úgyhogy már lépéshátrányba kerültek a Wolves, Mavs, Jazz trióval szemben – sürgősen változtatniuk kell, különben hamarosan elúszik számukra a szezon.

A Mavericks legjobb dobói:Doncic 21, Jordan 20, Barea 18/12
A Pelicans legjobb dobói:Davis 32/3, Holiday 25/9, Randle 23/6

San Antonio Spurs–Denver Nuggets 111–103

Száguld a Spurs. Az első hetekben nagyon akadozott a San Antonio játéka, nehezen kerültek helyükre a puzzle-darabkák, de decemberben parádézik a gárda, legutóbbi tíz meccséből már a nyolcadikat nyerte meg és visszaküzdötte magát a playoffvonal fölé. Ma is a két sztár vezette a texasiak támadójátékát, DeRozan és Aldridge felváltva lőtte szét a denverieket, de tették mindezt egy gördülékeny gépezet részeként: 29 gólpasszt szortíroztak szét egymás között, DeRozanék mellett Forbes 15 pontig jutott, Belinelli bevert négy triplát, összességében azt is elbírták, hogy Rudy Gay gyenge, Patty Mills értékelhetetlen dobóformát mutatott. A hazaiak annak is örülhetnek, hogy DeRozan kihordott lábon egy bokasérülést, az újonc Lonnie Walker IV pedig végre leülhetett a kispadra, hamarosan bemutatkozhat a ligában.

Kifárasztották a nagyhalat. A San Antonio sikerének másik része a remek védekezés volt Nikola Jokicson, akit folyamatosan kettőztek, ezzel elvették a dobásait és arra kényszerítették, hogy egész este passzoljon. Ez sok esetben öngyilkos taktika, mert Jokics a liga legjobban passzoló magasembere, most is kiosztott 10 asszisztot, a Denverben azonban annyi a hiányzó (Millsap, Barton, Harris, Thomas, Porter), hogy egész egyszerűen elfáradtak a negyedik negyedre. Hiába lépett elő a 27 pontot szóró Hernangómez és remekelt a kispadról jövő Beasley és Monte Morris, itt majdhogynem vége is szakadt az érdemi rotációnak, ezt pedig a több embert forgató, jó taktikával játszó Spurs ki is használta. A Nuggets vesztett meccsek tekintetében még első Nyugaton, de ahhoz, hogy ez így is maradjon, szombat hajnalban Denverben vissza kell vágnia a San Antoniónak – erre van esélye, mert egyrészt otthon félelmetes, másrészt Gregg Popovich kerek-perec kijelentette, hogy gyűlöli ezeket az azonnali visszavágókat.

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 30/3, Aldridge 27, Forbes 15/6.
A Nuggets legjobb dobói: Hernangómez 27/18, Beasley 22/12, Morris 15/9.

Los Angeles Clippers–Sacramento Kings 127–118

Majdnem megviccelték a Clipperst is. Előző két meccsénegyaránt 19 pontos hátrányból fordított a Kings, így amikor 27 ponttal vezetett a hazai csapat, borítékolható volt, hogy nem ért még véget az összecsapás. Pedig a LACnyeregben volt, a kezdőötösből mindenki 11 és 17 pont között dobott, csak Gallinari célzott 50 százalék alatt mezőnyből, jól elvették a vendégek kedvenc játékait, már az első negyedben 12 ponttal vezettek. Az olló aztán folyamatosan nyílt, köszönhetően annak, hogy Lou Williams (24 pont, 6 gólpassz) és Montrezl Harrell (22 pont, 9 pattanó, 5 blokk) ismét elképesztő energiát tett a parkettre (zárójelben megjegyezhetjük: lehet, hogy azért nem nyeri meg egyikük sem idén a legjobb hatodik embernek járó díjat, mert egy csapatban játszanak és egymástól vesznek majd el szavazatokat). A végjátékban aztán jött a „szokásos” forgatókönyv, visszaengedték a meccsbe a Sactót,viszont Williams és Harrell nem hagyta, hogy fordítani is tudjanak a vendégek, az utolsó percekben fontos kosarakat szereztek. A Clippers tartja a Lakersszel holtversenyes nyugati 4-5. helyét, és legközelebb, szombat hajnalban éppen egymással játszanak – érdekesség, hogy a Kings következő ellenfele is a Lakers lesz, de már holnap hajnalban...

Kár az első félidőért. A Kings amellett, hogy nem nagyon tudta lelassítani az ellenfél támadójátékát, alapvetően az első félidő dobóformája miatt kapott ki: 0/9-cel kezdtek a triplavonal mögül és 1/13-mal álltak a nagyszünetben, Buddy Hield például teljesen besült (4/18 mezőnyből, ebből 0/6 tripla), nem is nagyon lehetett így fent tartani. Pedig a kispad, ha nem is Clipperses minőségben, de jól teljesített, Bogdanovics 13 pontot dobott, Ben McLemore kilenc perc alatt jutott 11-ig, de Giles, Kufosz, Mason és Ferrell is jól szállt be, a második sornak elévülhetetlen érdemei voltak a visszazárkózásban. A végére csak beesett 10 hármas, Fox majdnem dupla-duplázott (19 pont, 9 gólpassz), de ezúttal csak ráijeszteni tudtak a Los Angelesre. A vereség azt jelenti, hogy elvesztették virtuális playoffhelyüket, de a szezon feléhez közeledve így is több meccset nyertek, mint buktak.

A Clippers legjobb dobói: Williams 24/12, Harrell 22, Harris 17/9.
A Kings legjobb dobói: Fox 19, Bogdanovics 13/3, Shumpert 12/6.