Denver Nuggets–Charlotte Hornets 123–110
Jokics dominált. Nem nagyon tudott mit kezdeni a Denver centerével a Charlotte, a szerb magasember 39 pontos szezoncsúcsig jutott, igaz, rengeteget vállalt – 29 mezőnykísérlete szintén szezoncsúcs, de ebből 16-ot el is süllyesztett, leszedett még 12 lepattanót, kiosztott hat gólpasszt és ellopott három labdát, illetve az ő vezetésével nyert 64–48-ra a festékből a Nuggets. Jokics klasszisa mellett leginkább a hosszú sérülés után nemrég visszatérő és egyelőre a padról beszálló Millsap-Harris párost (együtt 35 pont, 12 lepattanó, 8 gólpassz, 5 labdaszerzés) lehet kiemelni, de a 17 leszedett támadópattanó, illetve a kemény, agresszív védekezés is sokat jelentett – nagyon sok pontot dobtak a labdaszerzéseikből és összességében végig vezettek is a mérkőzés folyamán. A negyedik negyedben két gyors triplával tették a néhánypontos előnyüket magabiztossá és többször már nem is került veszélybe a győzelmük, úgyhogy zsinórban ötödször nyertek és őrzik nyugati első helyüket.
Gyenge volt a Charlotte. Cody Zeller nélkül egyszerűen nem találtak megoldást Jokics játékára a vendégek, hiába került be a kezdőbe Bismack Biyombo, sem egy-egyben, sem csapdázással nem mentek semmire, bárhogy próbálták védeni, megtalálta magának a helyzetet és jó hatékonysággal értékesítette is azt - ez alapjaiban határozta meg a meccs képét, hiszen volt egy olyan faktor, ami folyamatosan hátrányba hozta a Hornetset. Ezt tetézte a túloldalon a sok eladott labda és már meg is volt a baj, hiába tudott ezúttal sok mindenki hozzászólni pontszerzésben (heten érték el a tízpontos határt), ez most csak arra volt elég, hogy legyen tartásuk és szorossá tegyék az összecsapást, de komoly győzelmi esélyeik nem igazán voltak.
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 39/9, Millsap 18/3, Harris 17/9
A Hornets legjobb dobói: Walker 20/3, Williams 16/9, Biyombo 16, Monk 16/6
Detroit Pistons–Utah Jazz 105–110
Megérkezett Mitchell. Hasznos dolgot nem nagyon csinált a harmadik negyedig Donovan Mitchell, nem sokkal a nagyszünet után le is vette őt a pályáról Quin Snyder, ám talán ez, talán valami más hatott nála és amikor visszatért a parkettre, már megállíthatatlan volt: 26 pontjából 24-et szerzett a második félidőben és a back-to-backet játszó Jazz 18 pontos hátrányból felállva tudott nyerni Detroitban. A záró etapban már 11 ponttal a vendégcsapat járt előrébb és bár innen a Pistons még egyszer feljött egy egységnyire, 12 másodperccel az órán Ricky Rubio elsüllyesztett két clutch büntetőt, Reggie Jackson pedig eladta a labdát, úgyhogy nem tudtak már fordítani a hazaiak. A borzalmas első negyed (4/21 mezőnyből, 31–13-as hátrány) után már egy egészen más Jazzt láthattunk a parketten és onnantól már jól dobott a társaság, megvolt a kellő fegyelem hátul is, amikor pedig megérkezett Mitchell extrája, a helyükre kerültek a dolgok – nagyon fontos győzelmet húzott be a gárda és feljött a nyugati kilencedik helyre, épphogy a playoffvonal alá.
Bánhatja a Pistons. A hamar megszerzett 18 pontos előny birtokában talán kicsit elkényelmesedett a Detroit, de hiába a remek dobóforma és az első félidő során jegyzett mindössze négy eladott labda, a fordulás után változtak a dolgok, ők pedig nem tudtak megfelelően reagálni. Innentől további 14 alkalommal veszítették el a játékszert, a Mitchell elleni védekezésük csődöt mondott, nem járt a labda és végül annak is örülhettek, hogy még egyszer vissza tudtak jönni a hajrában - a győzelmük viszont elúszott, pedig otthon, frissebben, főleg ekkora előnyből ezt a meccset hozniuk kellett volna. Egyénileg Blake Griffin (34 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz), Andre Drummond (15 pont, 18 lepattanó, 3 labdaszerzés) és Reggie Bullock (19 pont, 5/8 tripla) is jó számokat hozott, de a csapat ebből végül nem tudott profitálni.
A Pistons legjobb dobói: Griffin 34/9, Bullock 19/15, Drummond 15
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 26/3, Rubio 18/3, Ingles 16/6
Philadelphia 76ers–Dallas Mavericks 106–100
Csak a vége lett szoros. Jimmy Butler nélkül is kiegyensúlyozott, jó kosárlabdát mutatott a Sixers, a védekezésre nagyon figyeltek a hazaiak, kontrollálták a játékot, elöl pedig a sztárok megtették, amire szükség volt – Joel Embiid (25 pont, 12 lepattanó, 5 gólpassz), Ben Simmons (20 pont, 14 lepattanó, 11 gólpassz) és JJ Redick (20 pont, 8/14 mezőnyből) is villant, amikor kellett, főleg a két fiatallal nem tudott mit kezdeni a Dallas.
A kinti dobásokkal ugyan hadilábon állt a társaság (mindössze hatot dobtak 23%-kal), de ez most belefért, így is folyamatosan nőtt az előnyük, a harmadik negyedben már a húsz pontot karcolta a különbség és úgy tűnt, hogy nem lehet gondjuk - aztán a végén kicsit elaludtak és a Mavs egészen négy egységig visszakapaszkodott az utolsó percben. A győzelem ezzel együtt nem igazán forgott valós veszélyben, többé-kevésbé simán hozta a kötelezőt Brett Brown alakulata, amely zsinórban harmadszor tudott nyerni.
Fáradt volt a Dallas. Idegenbeli back-to-backet vívott a vendégként egyébként is nagyon harmatos Mavericks, nem számíthatott Bareára, Harrisre és Nowitzkire, de a többiek is meglehetősen tompák voltak - Doncic sem találta most a dobását, Barnes főleg nem tudott segíteni, DeAndre Jordan pedig az első félidőben kézsérülést szenvedett, bár vissza tudott térni utána a pályára. Összességében nem volt sok közük a meccshez egészen a negyedik negyedig, de a felzárkózáshoz például olyanokra volt szükségük, mint hogy az idén 16 meccsen 5 percet átlagoló Ryan Broekhoff beszórjon 15 pontot 6/8-as mezőnymutatóval és 3/5 triplával. Csodát ez sem ért, újabb idegenbeli vereséget pipálhattak ki, most egy pihenőnap után fogadják a nehéz helyzetben lévő Lakerst.
A 76ers legjobb dobói: Embiid 25/3, Simmons 20, Redick 20/12
A Mavericks legjobb dobói: Matthews 18/12, Broekhoff 15/9, Doncic 14/3
Cleveland Cavaliers–New Orleans Pelicans 98–133
Gálázott a Pelicans. Nem viccelt ezen a találkozón a New Orleans és bár az első negyedet még csak két ponttal nyerte meg, utána nem nagyon adott már esélyt ellenfelének: a nagyszünetig kilenc egységgel meglépett, a fordulás után pedig robbantott és 37-20-ra húzta be a harmadik játékrészt. Az itt már húsz pont feletti különbséget még megfejelte a záró etapban, pedig ez most azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Alvin Gentry pihentetetett és végül csak Julius Randle játszott 33 percet, a többiek mind 30-nál kevesebbet, ami a meglehetősen túlterhelt húzóembereknek (főleg Anthony Davisnek és Jrue Holidaynek) elég jól jött.
Összességében gálaelőadást tartottak a támadó térfélen, mert heten is elérték náluk a tízpontos határt, 58%-kal dobtak mezőnyből és 51%-kal tripláztak, plusz kiharcoltak 29 büntetőt is - sok látványos jelenetük volt, próbáltak minél gyorsabban átrohanni a pályán és kérdés nélkül rombolták szét a Clevelandet. Nagyon rájuk fért már egy ilyen siker, főleg idegenben, ahol túl sok babér nem termett számukra idén - sorozatban hatszor kaptak ki vendégként, ezt a szériát tudták most megtörni.
Nem hozott változást a beszélgetés. Az előző esti vereség után összeültek a Clevelandnél, hogy átbeszéljék a hosszú bukószériát és a helyzetüket, de a back-to-back második felén ez egyáltalán nem vezetett eredményre, semmivel sem tudtak stabilabbak lenni, vagy közelebb kerülni aktuális ellenfelükhöz. Tegyük hozzá, hogy természetesen továbbra is vannak hiányzóik, a Pelicans pedig nagyon jól használta ki, hogy Clarksonék fáradtabbak, de ettől még tény, hogy zsinórban kilencedszer kaptak ki, az utóbbi hat hazai meccsüket elbukták, méghozzá összesen 141 ponttal - az elmúlt öt hazai vereségük mindegyike legalább húszpontos volt, ami negatív NBA-rekord. Jelenleg természetesen ligautolsók, de a jelek szerint ezzel annyira nem elégedettek...
A Cavaliers legjobb dobói: Clarkson 23/9, Jones 15/3, Sexton 15/6
A Pelicans legjobb dobói: Holiday 22/12, Randle 22/3, Davis 20, Miller 14/12
Milwaukee Bucks–Toronto Raptors 116–123
A csúcsrangadón villant meg a Raptors. Az elmúlt hetek formáját tekintve inkább a Bucks volt az összecsapás esélyese és az első negyed még nagyjából ennek megfelelően is zajlott, a második játékrészben azonban elkezdte összerakni a védekezését a vendégcsapat, majd a nagyszünet előtt, lélektanilag fontos pillanatban futottak egy 7–0-t is Nick Nurse játékosai. Ezzel pedig olyan lendületbe jöttek, amit a félidő sem tudott megtörni, a harmadik negyedet egy újabb futással kezdték, átvették az irányítást és a vezetést, kizökkentették a meccset remekül kezdő Milwaukee-t, majd amikor egy rohammal még fordítottak a hazaiak, arra egy 15–2-es etappal tudott válaszolni a Toronto – ez volt az utolsó ütés, innen már nem tudott még egyszer felállni a Bucks.
Összességében minden tekintetben ellenfele fölé tudott nőni a Lowryt és Valanciunast továbbra is nélkülöző kanadai alakulat, Kawhi Leonard (30 pont, 8/16 mezőnyből, 6-6 lepattanó és gólpassz, 5 labdaszerzés) remeklése mellett Pascal Siakam (30 pont, 11/15 mezőnyből), Serge Ibaka (25 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz), valamint Fred VanVleet (21 pontos szezoncsúcs, 5/8 tripla, 5 lepattanó, 8 gólpassz) is extrát játszott, csapatszinten 51 százalékkal céloztak mezőnyből, illetve 45 százalékkal tripláztak és az első negyed után már a védekezésüket is dicsérni lehetett – az elmúlt időszakot figyelembe véve mondhatjuk, hogy bravúrgyőzelmet arattak Leonardék, méghozzá a legjobb pillanatban, legnagyobb riválisuk otthonában.
Antetokounmpo extrája sem volt elég. A hazaiak görög MVP-jelöltje nagyon pörgött és mindent megtett, hogy csapata megnyerje a rangadót, 43 pontja és 18 lepattanója is csak egy-eggyel marad el karriercsúcsától, ráadásul az ő extra megmozdulásaival zárkózott vissza még egyszer, illetve vette vissza a vezetést a negyedik negyedben a Bucks. A csapatjátékukat azonban az első negyed után eléggé lebontotta a Toronto, nem nagyon találták meg egymást (Antetokounmpo is eladott 6 labdát 4 gólpassz mellett), Brook Lopez kinti helyzetei nem voltak meg, nem tudták uralni a lepattanózást, nem tudtak igazán rohanni sem, védekezésben pedig nagyjából senkit nem tudtak megfogni a Raptors fegyverei közül. Hiába az elmúlt hetek szenzációs formája, lehet, hogy egy kicsit mégis megérezték a back-to-backet és bár eddig önbizalomtól duzzadtak, ez az összecsapás kicsit visszarántotta őket a valóságba – kellemetlen hazai pofont kaptak legnagyobb riválisuktól, következőleg a Jazz ellen javíthatnak.
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 43/9, Brogdon 15/3, Middleton 14/6, Bledsoe 14/6
A Raptors legjobb dobói: Leonard 30/6, Siakam 30/9, Ibaka 25/3
San Antonio Spurs–Memphis Grizzlies 108–88
Ez kötelező volt. A Raptors és Kawhi Leonard ellen nagyon felszívta magát legutóbb a San Antonio, ez viszont most egy egészen más meccs volt a játékosok és a szurkolók számára is – masszív favorit volt a gárda, amit végül érvényesíteni is tudott. A második negyedben szigorítottak be igazán a hazaiak, de már az elsőben is feljavultak a pocsék kezdés (1/6 mezőnyből) után és egy 19-10-es időszakkal átvették a vezetést, hogy aztán a nagyszünetig állva hagyják ellenfelüket - a félidőben már húsz pont volt közte, pedig sem DeMar DeRozan, sem Rudy Gay nem igazán volt veszélyes a gyűrűre.
Az itt megszerzett előnyt kényelmesen be tudták osztani a végéig és bár a záró etapban volt egy időszak, amikor rájuk ijesztett a Grizzlies (a 24 pontos különbség 9-re csökkent), a Spurs kezdői néhány pontos dobással stabilizálták a helyzetet és visszaállították a korábbi távolságot. A Popovich-legénység az újabb sikerrel négyes holtversenybe került a nyugati 4-7. helyen és bár december elején még a konferencia utolsó előtti helyén állt, most csak 4,5 meccs választja el a listavezető Denvertől.
Nincs kiút. Továbbra sem látszik a fény a memphisi alagút végén, a vendégek bicskája beletört a Spurs védekezésébe is: a 88 dobott pont, a 40% alatti mezőnymutató és a 21 eladott labda is jelzi, hogy milyen komoly problémákkal küzdöttek támadásban. Se ritmus, se átütőerő, se egyéni klasszisteljesítmény nem igazán volt náluk tetten érhető, Marc Gasol dobásait teljesen elvették Aldridge-ék, összességében a húszpontos vereség tökéletesen megfelelt a játék képének - zsinórban ötödször kaptak ki és már csak fél meccsel előzik meg a nyugati utolsó előtti helyen álló New Orleanst.
A Spurs legjobb dobói: White 19/3, Aldridge 18, Mills 15/9
A Grizzlies legjobb dobói: Conley 21/9, Jackson Jr. 15/3, D. Brooks 15/9
Portland Trail Blazers–Houston Rockets 110–101
Bekövetkezett. Most már egy ideje számíthattunk rá, hogy James Harden földöntúli szériája megszakad és visszatér a "halandók" közé, ezen a meccsen pedig ez meg is történt: eddig bírta egymaga cipelni a Chris Pault és Eric Gordont is nélkülöző Houstont. Az első félidőben nagyon fáradtan mozgott a regnáló MVP, alig kilenc pontot szórt a nagyszünetig és 0/8 triplával állt, így nem meglepő, hogy hátrányban voltak - az első negyedben még Austin Rivers 4/4 triplájával tartották a lépést, aztán a másodikban 13 ponttal lemaradtak. A fordulás után Harden azért felszívta magát és hatalmasat javult, de egyrészt rengeteg kísérletből dolgozott rossz hatékonysággal, másrészt késeinek bizonyult az ébredés - végül eljutott 38 pontig és 7 gólpasszig, de ehhez 13/35 mezőnykísérletre, közte 5/17 triplára volt szüksége, ráadásul hét labdát is eladott. Az ő pontatlansága mellett az is sokat számított, hogy a magasembereket sem a festékben, sem a triplavonalon nem igazán találta meg, ritkábban jutott el a labda Clint Capeláig, PJ Tucker és a padról beszálló Nené Hilario pedig összesen egyetlen egy (!) mezőnykísérlettel fejezte be a mérkőzést. A végén ugyan közelíteni tudtak, de a Blazers állta a sarat, úgyhogy a Rockets sorozatban hat győzelem után szenvedett vereséget.
Megoszlottak a terhek a Portlandnél. Mo Harkless sérülés miatt nem tudott pályára lépni a hazaiaknál, a kezdőben pedig a Lillard-McCollum páros mellett harmadik playmakerként ott volt Evan Turner is és ez a szerkezet meglehetősen hatékonynak bizonyult - senkitől sem kértek túl sokat, ami a back-to-back miatt is fontos volt számukra. Az említett három játékos ugyan nem dobott igazán jól, de egyrészt azért komoly nyomás alatt tartotta a Houstont, másrészt szétosztott kereken húsz gólpasszt, melyek fő haszonélvezője a festékben lubickoló Jusuf Nurkic volt - a center 25 ponttal és 15 lepattanóval dupla-duplázott, élvezte a helyzetet. A kispad ugyan most rövidebb volt a megszokottnál, de hiába játszottak ők előző nap, mégis ők tűntek frissebbnek, szépen lebontották a Houston kosárlabdáját, csak kilenc labdát adtak el, koncentráltan és pontosan játszottak a találkozó nagy részében - Terry Stotts pedig azt is hozzátette a meccs után, hogy Hardent 40 pont alatt tartották, ez felér egy győzelemmel...
A Trail Blazers legjobb dobói: Nurkic 25, McCollum 24/9, Lillard 17/6
A Rockets legjobb dobói: Harden 38/15, Rivers 21/15, Capela 13, Green 13/3
Sacramento Kings–Golden State Warriors 123–127
NBA-rekord. Ezzel a meccsel tökéletesen be lehet mutatni, hogy mit is jelent a „dobópárbaj" kifejezés, ugyanis mindkét csapat őrült iramban, szenzációsan célzott és nagy dobás nagy dobást követett az egész összecsapáson – hol egyik, hol másik fél vezetett futást, hullámzó, lüktető találkozót láthattak a nézők. Ebből pedig egy NBA-rekord sült ki, ugyanis a Kings 20, míg a GSW 21 triplát bombázott be és a 41 hármas egy mérkőzésen új csúcs a liga történetében – így természetesen ez az első olyan meccs is, ahol mindkét fél eljutott legalább 20 bedobott hármasig. Hogy mi is történt, azt kiválóan jellemzi az első félidő, ahol előbb az egyik, majd a másik fél produkált egy 15–0-s rohamot, a GSW pedig zsinórban négy támadásból dobott triplát, az egyiket ráadásul faulttal együtt...
Curryé és a Warriorsé volt az utolsó szó. Az első negyedet 14 ponttal nyerte a Golden State, a másodikat 13-mal a Sacramento, a harmadikat nyolccal megint a Kings, majd jött a záró etap, ahol talált még egy sebességi fokozatot a GSW és különösen Steph Curry. A kétszeres MVP egymaga próbálta kézbe venni a dolgokat és kereken húsz pontot szórt az utolsó, mindent eldöntő negyedben, csak ekkor dobott négy triplát és a hajrában volt két „clutch” 2+1-es játéka, illetve övé volt az utolsó két pont is két büntető formájában – végül 42 egységgel és 10/20 hármassal zárta a találkozót, elképesztő estét produkált.
Ez pedig elég lett a Warriors győzelméhez, egy 15–2-es futással fordítottak, majd a Kings minden dobására válaszolni tudott Curry, kulcsfontosságú kosarakat szerzett egymás után és a dobópárbajban a Sacramento hibázott először - óriási küzdelemben idén harmadszor is legyőzte ellenfelét a GSW, de a három meccs összesen tíz ponttal dőlt el, ami jól mutatja, hogy mennyire szoros volt a csata. Curry parádéja mellett emeljük ki a vendégeknél Kevin Durant (29 pont, 5 lepattanó, 9 gólpassz, 2 blokk) játékát, míg a Kingsnél Buddy Hield (32 pont, 8/13 tripla) és Justin Jackson (28 pontos karriercsúcs, 5/7 tripla) játszott szenzációsan.
A Kings legjobb dobói: Hield 32/24, Jackson 28/15, Bogdanovic 17/9
A Warriors legjobb dobói: Curry 42/30, Durant 29/9, Thompson 20/9
NBA
ALAPSZAKASZ
Denver Nuggets–Charlotte Hornets 123–110
Detroit Pistons–Utah Jazz 105–110
Philadelphia 76ers–Dallas Mavericks 106–100
Cleveland Cavaliers–New Orleans Pelicans 98–133
Milwaukee Bucks–Toronto Raptors 116–123
San Antonio Spurs–Memphis Grizzlies 108–88
Portland Trail Blazers–Houston Rockets 110–101
Sacramento Kings–Golden State Warriors 123–127